Saviour [Befejezett]

4.rész

Szeptember 5.

Hajnalban az ajtó felől beszűrödott egy kevés fény, ami épp elég volt ahhoz,hogy magamra rántsam a takarót.

-Nézd...mennyire cukik.
-Azok.
-Látszik, hogy tényleg alig van önbizalma.
-Meg az is, hogy nagyon senkiben sem bízik meg.   Ashnek gyakorlatilag csak a fél karja van Sophián. Az is alig, pedig látom, hogy Ash mennyire szeretné átölelni és azt is, hogy Sophia is, csak fél...
-Mitt tett vele az a szőke menyét?
-Tom?   Nem tudom. De ha Ash megtudja, éés elmondja, én esküszöm szarrá verem!
-Jake, kérlek állíts magadon. Valóban, látszik, hogy nagy sebeket okozott neki, amik most kissé felszakadtak, de remélem Ash segít begyógyítani azokat.
-Igen. De gondolj csak bele, Purdynak sem volt könnyű gyerekkora. 4 éves volt, amikor autóbalesetben elvesztette a szüleit. Szerinted? Ehhez számold még az előző "barátnőjét" is hozzá. Ash most boldog és látszik rajta, hogy küzd a csajért.
-Jójó, gyere, csináljunk valami ehetőt. Nem akarom, hogy még jobban felébredjenek.

Az ajtó felől újra sötét volt. Viszont én már nem tudtam visszaaludni, mert kellően megijedtem. Ennek következménye volt egy fázó, majd morgó Ash.

-Miért nem alszol és miért huztad le rólam a takarót?
-Kinyílt az ajtó és beszélgettek valakik. Én meg féltem.
-Nem kell félned. Itt vagyok neked.

Ashley szorosan magához ölelt, talán túlságosan is, mert egy régi emlék hatására elkezdtem rugdosódni.

-Sophia, miért csinálod ezt?-Ash szeme elsötétült-Minden oké?
-Sajnálom Ash, nem volt szándékos. Emlék, csak egy rossz emlék. Tom...nemegyszer.....
-Megerőszakolt. Élve eltemetem azt a barmot.
-Látod, mostmár miért szeretlek és félek tőled egyszerre? Miért vagyok bizalmatlan és remélő? Miért vagyok visszahúzódó és vad?
-Sophia... Ne kezdd el megint. Kérlek. Látod?
-Mit Ash?
-Ezt.--Ashley szembefordított magával és az ölébe ültetett. Megfogta az állam, hogy a szemébe nézzek, amiben el tudtam volna veszni.-- A szemedet a szememben. A gyönyörű zöld szemedet ami úgy csillog akár a smaragd.

Ash kihasználva a köztünk lévő méreteltérést, a homlokomra támasztotta fejét. Egyenletesen fújta ki s be a levegőt, majd kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de csendben maradt.

-Félsz,bizalmatlan, visszahúzódó és vad vagy ugye?
-Uhum.
-Sokáig fog tartani, de a végén annyira szabad leszel, amennyire csak akarsz. Ez is csak rajtad múlik. Először: nem fogsz félni tőlem és Andytől, CCtől, Jinxxtől és Jaketől. Mindannyiunkban bízni fogsz.   Ennek több lépcsője lesz, amiket a segítségemmel fogsz felfedezni. De mindez bizalom kérdése. Hanyagolva a Szőke által benned hagyott nyomokat, had tegyek fel neked egy kérdést. Bízol bennem?
-Igen.
-Jó. Egyenlőre hagylak akklimatizálódni hozzánk.
-Köszi Ash.

Miután felöltöztem, hót' kómásan levánszorogtam a konyhába, ahol egy Jake-Inna páros szürcsölte a kávéját. Az asztalon ott gőzölgött egy fekete BVBs bögrében a négycukros kávé, amiről kiderült, hogy az enyém. Inna bátorítóan mosolygott rám, halványan visszamosolyogtam rá és Jakere. Felkucorodtam a székre, majd bőszen szürcsölni kezdtem a koffeindús nedűt.

-Ash?
-...
-Alszik.

A kávé felénél jártam, amikor egy Ash toppant be a konyhába és ült le a mellettem lévő székre. Nem csinált mást, csak ült. Hagyta, hadd alkalmazkodjak hozzájuk én mellékucorodtam, mert jól esett. A nagy csendben az óra kattogása egy idő után már idegesítőnek tűnt.

-A többiek?
-Alszanak.
-Az a csoda, hogy ennyire hamar felkeltél.
-Lehúzták rólam a takarót.
-Engem meg az ajtón beszűrődött fény keltett fel.

Jake és felesége lopva egymásra pillantottak, Ashleynek ez bőven elég volt, hogy levonja a lényeget.

-Ti benyitottatok miközben aludtunk??
-Csak bekukkantottam, mert...
-Mert? Miért?
-Mert azt hittem ott hagytam valamit, de nem.
-El is higgyem ugye? Jake, ezt még megbeszélem vele.
-Jó.
-Amúgy srácok, felszaladok a mappámért.
-Ha már felmész, akár fel is keltheted a többieket. Jinxxnél vigyázz, reggelenként harapósabb szokott lenni, ha este kufircolt az asszonyával. Andy és CC válaszával nem kell annyira törődni, de nem árt ha számításba veszed.
-Köszönöm.
~~
Először Andyhez kopogtattam be.

-Jóreggelt Andy. Kelj fel, kész a reggeli. Utááána megmutatom a rajzom.
-Te vagy az Sophia? Mit mondott neked Ash?
-Semmi érdekeset. Megyek tovább.
-Szia.

CC-hez kérdés nélkül rontottam be és vágtam hozzá egy párnát. Visszakézből megcélzott egy pólóval.

-Felkeltél?
-Fel. De még Jinxxet és Sammyt is fel kell költenem.

Jinxxékhez óvatosan kopogtam be. Egyrészt Jinxx a warpaintjában egészen furcsa, másrészt meg azért, mégiscsak a legöregebb mindközül. Végül erőt vettem magamon és bekopogtam.

-Hahó...Jó reggelt. A többiek szóltak, hogyha akartok akkor lejöhettek reggelizni.
-Jó. Rendben, köszönöm. Majd megyünk.

Jinxx tök rendes volt, de azért kihallani véltem egy kis olyan hangnemet tőle, amikor egy testi-lelki-eggyütlét után rányitnak.
  Kissé remegő térdekkel fordultam vissza a konyhába. Ott néma csend fogadott, Ash megpaskolta a mellette lévő széket, amire örömmel ültem le a kissé meredek esetem után.

-Andy?
-Jön. CC is.
-Jinxx.
-Igazad volt, kufircolt az este és ahogy hallottam, szívesen mondana nektek egy két dolgot. Umm... Kérek szépen még kávét.

Az előbb említettek letámolyogtak és helyet foglaltak. Andy bátorítóan mosolygott felém, aminek az lett a következménye, hogy elvörösödve Ashley karjának támasztottam a fejem. Az egész helyzetben az volt, a legviccesebb, hogy Ash elkezdett röhögni, olyannyira, hogy kishíján leesett a székről.    Most, hogy az egész banda összeverődött, kiegészülve Innával, Sammyvel és velem, a kép úgy nézett ki, hogy Jake és a felesége az asztalnál kézenfogva ültek, CC egy széken ült, szinte majdnem kifolyt, Jeremyék egymás ölében, én a röhögő Ash vállán. Andy a dobos mellett ült. Szemében mintha egy kis bánat ült volna, de emellet teli volt ötletekkel és vágyakkal.

-Srácok? Nekem most jutott eszembe, hogy el kell mennem valahová. Dél felé fogok jönni. Addig... Ne szedjétek szét a lakást.
~~
-Andy bejöhetek?
-Persze, gyere nyugodtan.
-Itt a mappám. Amíg nézed én szeretnék tőled kérdezni valamit.    Mi nyomaszt téged?
-...Semmi sem. Megvagyok én.
-Nem igaz. Akkor nem néztél volna így rám. Mondd el, mi bánt?
-Semmi, csak az, hogy...van valaki és az a helyzet, hogy nagyon tetszik már egy ideje.
-Naaaa, Mondd, ki az?
-Juliett Simms.
-És?
-Úgy vettem észre, hogy én is neki.
- Az jó. Miért nem mész oda és beszélsz vele? Adsz neki csokit és apróságokat? Apró puszikat, öleléseket és szenvedélyes csókot? Amiről minden nő vágyik?
-Mert...fé...
-Bazdmeg! Andy vagy! Ez nem illik hozzád! A próféták milyenek voltak? Odementek ahova kellett és tették a dolgukat. Menj oda hozzá és fűzd be. Szerinted Jinxx és Jake honnan jutottak el idáig?
Tedd te is.
-Az, hogy lehet, hogy te....neked ilyen inspirációid vannak? Talán szerelmi tanácsadó vagy?
-Nem. Nem. Egyszerűen csak tudom. Tapasztaltam nemegyszer. Sokszor...... Mostmár...jobb. Talán azért mert már van kihez menni, van valakim, aki segít nekem, van valakim akit... szerethetek... önmaga miatt. De ehhez bizalom kell, először magamban, utána megbízni Ashleyben és bennetek. Nem mondtam még el ezt neki. De Ash után benned bízok meg a legjobban. Benne már bátran és ez nagy szó. Sokat segített amikor Samantha és csatlósai lelkileg szétziláltak.     Szóval menj hozzá és tedd oda magad. Ne legyél tuskó, csak add önmagad, éreztesd vele, hogy szereted. 
-Jó. Amúgy elkérhetem ezt, meg ezt és ezt, meg amazt?
-Meg azt ugye? Igen. A tiétek lehet. Max. majd ha újra akarom csinálni, akkor beültök hozzám pár órára.    Ashnek nem kellet volna visszajönnie?
-Elmegyek két órára és máris hiányzom?
-Ash!