Saviour [Befejezett]

60. rész

Két hónappal később...

Az edzésem abból állt, hogy valahányszor mosdóba mentem, mennyire gyorsan érek ki mielőtt gáz lenne a helyzet. Ezt leszámítva minden jó volt, a kicsi egészséges volt amit nem halasztott el bizonyítani hajnalok hajnalán sem, de az volt a kedvencem, amikor hajnali háromkor Ash úgy talált rám a konyhában, hogy az ölemben lévő dobozból ettem az epret, amikor november volt, meg az egyébként nyári, szezongyümölcsöket ettem. Hunyorogva nyugtázta újra és újra, hogy megint eszek, de azért ottmaradt mellettem. Amikor befejeztem, nagynehezen sikerült elaludnom, hogy aztán nyolckor már kukorékolhassak ismét. De legalább kipihenten összetákoltam valamit, viszont amit eddig elértem egy szimpla nyújtozkodással, ahhoz most egy sámlit kellett használnom. Ashley kicsit hunyorogva jött be és ült le az asztalhoz. Egy bögrében kávét tettem elé, amit szó nélkül megivott. Kezébe vette a telefonját, átböngészte a hírfolyamot, egyeztette a BVBs dolgait, az APFIt és tetkószalont. A szobában egyébként egy kisebb káosz volt, mert a kiságy elkészült, de a pelenkázó az még nem, a pelenkák már a gitártartó mellett be voltak ékelve a kiságy mellé, a ruhái és a játékai már egy helyen voltak összekészítve.
Amikor végignéztem a szobán, mindig elfogott az az érzés, hogy nemsokára zengeni fog az egész ház a gyerek sírásától, akit a nagyapja után fogok elkeresztelni. Nagyot sóhajtva rogytam le a kanapéra, Maze fejét simogatva. Ash nagyot nyújtózva lépett be majd a szobánkban tűnt el, pár perc múlva otthoni ruhában ment ki az udvarra ásni azt a nagy gödröt amit már napok óta ásott. Már egyegészen nagy kupac föld magasodott és egy kisebb amit két napja növelt. A garázsban már ott sorakozott a szigetelőanyag, és a medence falaihoz szükséges anyagok, Ash meg csak ásott és ásott napok óta. Hiába mondtam neki, hogy jövőre kezdjen neki az egésznek, meg izomláza lesz ennyi hirtelen munkától, hajthatatlan volt. Elkezdett ásni, én bentről figyeltem, mert semmi kedvem nem volt kimenni az udvarra. Maximum akkor amikor ultarahangos vizsgálatra mentünk, de akkor is igyekeztem minnél hamarabb fűtött helyre sietni.

-Ashley! Gyere be. Meg fogsz úgy fázni egy szál pulcsiban és te is tudod, hogy gyógyszert szedni nem öröm neked sem.
-De legalább ebédig nagy ássak. Így jövőre sem lesz kész az a rohadt medence.
-Oké, de délben gyere be. Nem akarom, hogy bajod legyen...az izomlázadon kívül.
-Úgy lesz.

Maze továbbra is finoman piszkálta a hasam alját.

-Te tudtad ezt, igaz-e? Tudod hogy lesz egy fiam? Hamarabb mint én ugye?

Miután megsimogattam a fejét, feltettem a tűzhelyre melegedni a kaját. A hátamat a falnak támasztva vártam meg amíg megfelelő hőmérsékletű nem lett, aztán kitálaltam és szóltam Ashnek, hogy kész az ebéd. Persze, nem sokkal később már az asztalnál osztotta meg a munka haladását.

-Mit terveztél délutánra?
-Ásást. Úgy sem fog idén elkészülni és különben is, tavasszal tudok nekikezdeni, amikor már nem lesz fagyos a talaj.
-Ja, de tavasszal a stúdiómunkálatok is elkezdődnek, mondjuk az APFIt és a tetkószalont át tudom venni, már amennyire.
-Át tudnád venni?
-Az Apfi anyagrendeléseit otthon el tudom intézni és ha idősebb lesz a kicsi, akkor a tetkószalonban is tudok haladni. Habár...soha az életben nem fogtam tetoválógépet a kezemben és tetkóm sincs...
-Azon majd később segítek személyesen, amúgy nem a te telefonod szól?
-De, lehet. Ideadod kérlek, te úgy is gyorsabb vagy...
-Aha, tessék.

A kijelzőn Inna volt, felvettem a telefont.

-Na mondjad --mosolyogva kérdeztem tőle-- Mit szeretnél?
--Alapvetően semmit, csak Jakey nemrég említette, hogy te a hetedikben vagy.
-Teljes mértékben, és te hogyan vagy? Az ágy-fotel-mosdó köröket futom, egész nap eszek valamit, hajnalok hajnalán kelek fel arra ahogy rugdos, vagy éhes vagyok, vagy mosdóba kell mennem és ilyenek.
-Ez nálam is megvan. Képzeld, Ash napok óta egy medencét ás... Pedig hiába mondtam neki, hogy jobb ha jövőre kezdi el, mert akkor be is tudja fejezni nagy valószínűséggel, nem, ő most kezd neki, mert előrébb lesz ennyivel is.
-Mondjuk igaza van. Nálatok már van kiságy?
-Ó hogyne, már minden megvan, csak a pelenkázót kell összeszerelni. De ő decemberi lesz nem?
-Az orvos azt mondta, hogy december végén, de szerintem karácsony másnap fogok menni.
-Huszon hatodikán?
-Aha. Majd dupla szülinapot tartunk, és te mikor mész?
-Január vége felé. Habár szerintem huszinhedetike után.
-Hjajj.... Nálatok is dupla szülinap lesz?
-

Ja meg egy hajnalból délelőttig tartó fél napos szülés. Meg pár nap a kórházban, de szerintem simán hazaengednek majd. Remélem veletek is minden Oké lesz. Tényleg, Jake hogyan bírja?
-Egész jól --elnevette magát-- csak mindig felkel rám amikor kimegyek valamiért, aztán hamarabb is kel mert mindig csinál valamit reggelire kettőnknek...vagyis hármunknak.
-Az nálunk úgy néz ki, hogy ki tudja hamarabb megenni az éhes felnőtt férfi adagját. Idáig mindig én nyertem. Mondjuk...ha nem lennék terhes és nagyon éhes lennék, akkor is sikerülne talán.
-Az jó, de mi megyünk orvoshoz, habár az összes mindene megvan a gyereknek és egészséges is.
-Felénk sem mulasztja el ezt bizonyítani, ja és addig aludhatok amíg tudtok.
-Úgy lesz, úgy lesz, na sziasztok.

Fogadni mertem volna, hogy mosolyogva tette le a telefont. Ash érdeklődve nézett rám, én meg mondtam neki, hogy ilyen babás dolgokról beszéltünk, meghogy ki mikor megy kórházba, mikor fog megszületni a kicsi és lehet hogy dupla szülinapokat fogunk ünnepelni.

-Mit terveztél ebéd utánra?
-Szívem szerint ásnék tovább, de azt mondtad, hogy ne ássak, így átszerveztem a napon és gonodoltam átnézem a dolgaimat. Ezalatt az APFIt és a tetkószalont, aztán gondoltam még hogy gitározok egy keveset..és...
-Neheee... A gitáromat sem tudom rendesen megfogni...
-De gondolom gitározni sem fogok.
-Táncoljunk...csak egy keveset... Nem lesz tőle bajom.
-Keringőt...? Mert mást nem is nagyon tudok...
-Én sem... Na...
-Várj már...hát meg kell keresnem a zenét..

Pár percen belül megszólalt a telefonján egy lassú szám amire elkezdtünk táncolni. A szemében szenvedélyes tűz égett és a kezével finoman tartotta a hátamat, a másik kezével az ujjainak fűzte össze. Eddig nem sűrűn táncoltam vele keringőt és most is jól esett, mint a jótékonysági bálon. Annyi különbséggel, hogy most nem nagyon tudtam átöleli, sem előlről, sem hátulról. Amit Ash is remekül tudott és éppen ezért ő ölelgetett engem hátulról is. Olyankor minduntalan összefonódtak az ujjainak a pocakomon amin mindig elmosoloyodtam és tudtam, hogy nagyszerű apa lesz, akár milyen barátságot összehordott. Persze láttam, hogy fél, mert nem tudja mit kellene csinálni, mert nemigazán mondták neki, hogy mit kellene tenni, hacsaknem a nagyszülei nem mondták neki. Valamint azt is láttam már hogy nagyon várja a kicsit, még egy BVB csillagot is felragasztott a kiságya felé a szobájában. Mondom hiába, mert úgy is az lesz, hogy velünk fog aludni egy ideig. De ő azt mondta, hogy majd ha képes lesz egy éjszakát végigaludni akkor majd a BVB csillagot nézve alszik el. Erre karbafontam a kezemet és megforfattam a szemem, hogy egy kicsit sem volt egoista az a húzása, ő meg csak elröhögte magát és megölelt. Egyszerűen imádtam...kicsit egoista, mégis szerető, vicces, protektív, hűséges ha azt az egy esetet nem nézzük, kedves, szerető, tehetséges, sokoldalú, de elsősorban önmaga. Hiába, hogy ilyen-olyan hírek keringenek és keringtek róla, én nem azt láttam benne és rajta. Hanem csak egy egyszerű ember aki roppant sokoldalú és nem akar megváltoztatni, hanem csak önmagamért magamellett, boldogan, együtt.