Saviour [Befejezett]

57.rész

Egy hónappal később

Az elmúlt hetekben Ash megmutatta az APFI-t és a tetoválószalont amin nem kicsit kiakadtam, de hamar megbékéltem vele. De valami nem stimmelt, mert látszott rajta, hogy ideges egy csöppet, így odamentem és megkérdeztem.

-Hé, mi nyomja a lelked? Nekem igazán elmondhatod...  --néztem a szemébe--
-Hát ha egy rakat munka elvégzésében tudsz segíteni...persze ha bírod.
-Az APFInál vagy a szalonban?
-Őszintén? Mindkettőnél. A tetkósaknál rendelések vannak. Festékek rendelése, a gépekbe tűk, fertőtlenítő, kéztörlő, vatta, indigó... Az APFInál is, csak ott különféle anyagok több méter hosszúságban, szegecsek, díszkövek, cérnák, varrótűk... Meg ruhamegrendelések és a
az elkészítés kezdéséről szóló emailek elküldése.
-A-ham. Szóval rendelések tömkelege és némi munka. Egyszer mutasd meg, hogy hogyan rendeled a cuccokat és milyeneket meg honnan; megrendelem neked. Az emaileket is megírom, ha kell.
-De ez rengeteg munka még így is, hogy ketté van osztva. Gyere, üljünk le, megmutatom. --adott egy lágy csókot miközben nem mulasztotta el megsimogatni a hasam-- Szóval innen a tetkós cuccokat kell. Minden színből legalább max. hármat-négyet. Az APFIs dolgokat meg innen, hogy miből mennyit rendelj, azt leírtam a papírra. Ha készen vagy, vagy netalán szünetet tartasz, szólj.
-Ashy, szívem --a vállára tettem a kezem, majd megöleltem-- nyugodj meg, minden rendben lesz. Lazulj el egy kicsit. Mondjuk feküdj le az ágyra és hagyd, hogy megmasszírozzalak. Hidd el, jó lesz.
-Ha te mondod, akkor úgy is lesz. De lenne egy kérdésem előtte. Vihetlek menyasszonyi pózban?
-Csak óvatosan.
-Ne aggódj, vigyázok a kis pocaklakóra --mondta a lehető legkedvesebben, miközben letett a padlóra-- egy röpke masszázs után neki is láthatunk a munkának. Márha szeretnél...
-Nem akarok tétlen itt ülni még 5 hónapig. Már most is halálra unom magam, mi lesz velem később?
-Ne aggódj, majd kitalálunk valamit. Ja és köszönöm, sokkal jobb lett.

Mondta, majd felkelt és megmutatta, hogy mit honnan meg hogyan rendel; fogta magát és nekikezdett egy ruhának. Egyszer még szitkozódott is, nyilván azért mert megszúrhatta magát a varrótűvel.  Én szépen nyugisan megrendeltem azt amit kellett, igaz, volt egy kis gond, mert indigót nem találtam elsőre, de néminemű szentségelés után találtam. Szóval húsz perc keresgélés után minden meg lett rendelve; legalább is a tetkószalon részére. Az anyagok megrendelése sokkal könnyebb Volt, így legalább is, hogy meg lett adva, miből mennyi kell.

-Szívem, én végeztem, te hogyan állsz?
-Hát, nem túl jól. Kis öltésekkel egy komplett pulcsit megvarrni? Meg egy nadrágot?
-Miért nem veszel egy varrógépet?
-Mert kézzel csinálom az összes ruhát. Mit gondolsz, az a bőrszerkó, amiről bőrcsíkok lógnak, vagy a szegecses, azt ki csinálta?
-Ash, Ash nyugalom. Nem hajt a tatár meg kb senki más. Ha azt mondod a megrendelőnek, hogy turné volt meg koncertek tuti meg fogja érteni.
-De Akkor is. Egy csomó ruhát kell megcsinálnom.

Megálltam előtte, csípőre tett kézzel egy szemforgatás közben, és egy jó ideig így néztem rá.

-Ashley Purdy. Már megint rádjött a pirosbetűs vöröspokol vagy mi a szent szar van veled? Én eskü örülök, hogy még egy jó ideig nem lesz meg nekem, de ez akkor sem ok.
-Igazán? Akkor sem tudnál segíteni, nézd csak meg...

Úgy, hogy rávezetett mi baja is volt igazán, így könnyebb volt rájönni a hiszti valódi okára. Ami így már tényleg probléma.

-Ha akarod, kimehetek a kertbe, hogy a jelenlétem se zavarjon.
-Engem nem a jelenlétem zavarna, hanem sokkal inkább a saját hangom... És már így is szarul érzem magam, mert elmondtam.
-Nem mintha kiverted volna amikor nekem megvolt és kanos voltál. Hacsaknem megvárod amíg elmúlik, de gyanítom, hogy az nem éppen a legkényelmesebb. Ahogy jónak látod. Nem vagyok a nagyanyád, megmondjam mit tegyél, meg felnőtt is vagy, szóval...
-Le kellene nyugodnom igaz? Miért problémázok olyan dolgokon amire csomó időm van, igaz-e?
-Talán... Menjél fürdeni, én megetetem Maze-t.

Az etetésből is az lett, hogy a kutya fejét simogatva elszundítottam a napágyon odakint. Hála istennek volt ott egy pléd amivel betakartam a derekam, mert mostanság néha fázni szokott a derekam. Nem tudom, hogy meddig lehettem ott kint az udvaron, de reggel a kutya a széken aludt összegömbölyödve, énnekem meg sikerült félálomban Ash fejét simogatni. Reggel elfeküdtem a nyakam és ez megmagyarázta a sajgást. A férfi a konyhapulton támaszkodott; igen kicsi választotta el attól, hogy le ne fejelje a márvány lapot.

-Jól aludtál?
-Nem. Egész éjjel forgolódtam, dőlt belőlem a víz és ráadásul rosszat is álmodtam. Nem emlékszem, de borzalmas volt.
-Oh te... Na gyere, megölelgetlek és jobb lesz.

Átöleltem a válla alatt és megsimogattam a hátát, majd egy röpke csók után egy adag teát elszürcsöltem, amíg ő a kávét itta. Maze is jött és a fejét nyújtotta egy vakargatásárt Ashley kezéhez.

-Szívem, valamikor el kell menni boltba a gyerek cuccaiért és majd a kiságyat is meg kell egyszer venni.
- Az ér rá a legkésőbb, hidd el, bőven elég lesz, ha majd akkor vesztik meg amikor már közelegni fog a születése. Na és tudod már, hogy fiú lesz-e vagy lány?
-Nem. Még nem mondtam hogy mondják meg, de majd most elmegyek. Jössz te is? Nem mintha félnék egy ultrahangos vizsgálattól, csak jobb szeretek nem egyedül menni. De veled jobb, mert ha nem vagy itt, nagyon szoktál hiányozni.
-Persze, megyek. Nem akarok arról lemaradni, hogy megtudjam, hogy fiam lesz-e vagy lányom...vagy mindkettő. Mármint persze, igen, megyek veled. Nem kell parázni, jó orvosok vannak errefelé, legalább akiknél voltam, ők jók voltak. A vizsgálat után, megyünk vásárolni, aztán egy kicsit gitározhatunk, hiszen úgy is olyan régen csináltuk már azt.

Kissé remegő térdekkel szálltam ki az autójából és a váróteremben is a kezét szorongattam. Voltak ott idősebbek, fiatalok meg a kisérőik. Hol lehetett hallani a folyosó végén búgó kávéautomatát, hol a folyosó előtt egy másik folyosón elguruló kerekesszéket vagy hordágyat, a zümmögő légy, vagy a klasszikus újságot olvasó kedves öregember. Az előttünk érkezők mind sorra kerültek, végül én is.

-Nem lesz semmi baj, bízz bennem, oké?

Halovány mosolyt villantva Ashnek mentem be a rendelőbe, ahol, egy ősz öregember várt a fiatalos asszisztensével.

-Ultrahang, eh? Vagy átjelentkezés? Vagy mindkettő?
-Igen, szeretnék átjelentkezni, idáig máshol voltam. Legalább is terhesgondozásra szeretnék átjelentkezni ide.
-Feküdjön csak le oda nyugodtan. Ezzel a résszel hamarabb megleszunk mint a papírmunkával. --szólt a nővérkének, aki segítőkészen odaadogatott neki mindent ami kellett-- Szóval, negyedik hónap, eh? A tetovált fiatalembertől lesz?
-Hát...lassan három éve leszünk együtt szeptemberben. De Igen, tőle.
-Szép dolog anyának lenni, nemde? Amikor az én fiam megszületett, napokig a hetedik menyországban voltam és hiába mondta a feleségem, hogy aludjak, mert holnap dolgozni megyek, mégis fennmaradtam és én keltem fel hozzá. --bekapcsolta a gépet majd jó vastagon bekent valami hideg valamivel-- Annyit minden esetre elmondhatok, hogy nagyon eleven gyerek és egészséges. --Tovább mozgatta a szerkentyűt-- Mindig meg szoktam kérdezni a pácienseimtől ilyen esetekben, hogy elmondhatom-e hogy milyen nemű lesz a csöppség; szóval, szeretné tudni?
-Én igen. A barátomnak elég lesz ez meglepetésnek.
-Hát azt elhiszem. Ha minden oké lesz, és továbbra is rendszeresen fog vizsgálatokra járni akkor január huszonhatodika körül kisfiuk lesz.

Miután itt végeztem, sunyin vigyorogtam az egész vásárlás alatt és a gitározás közben is, amíg Ash meg nem elégelte és finoman meg nem kérdezte az eredményt.

-De mondd már el, ugyanolyan jogom van tudni, hogy fiú lesz-e vagy nem.
-De Ashley... Nem volt egyértelmű a babaruhák színe?
-Vettél egy-két kéket, fehéret meg bézst és zöldet. Hát honnan tudjam?
-A kék tipik fiús szín. A cumisüveg is kék, a cumi is. Ez nem elég segítség?
Hogy fiad lesz?
-Mim?