Saviour [Befejezett]

17.rész

Szeptember 18

Napokkal később, ami két hét kemény munkát jelentett, Fury már engedte, hogy megsimogassam és ez nagy szó. Meg persze éjjel kijártam hozzá, pusztán azért, hogy simogassam. Vittem neki szeletelt almát, sárgarépát és néha kockacukrot is. Imádtam azt a lovat, éjszakánként órákig simogattam. Amikor viszont ki kellett találni egy ürügyet, hogy miért keltem fel, azt mondtam, mosdóban voltam. Viszont ma kivittem két pokrócot és letettem Harris boxának ajtajára, majd kivánszorogtam a karámhoz és addig simogattam, amíg el nem aludtam, akkor visszamentem és egy-két szalmabálán Harris mellett kényelembe helyeztem magam. Csak hajnal kettőkor már nemigazán érdekelt hogy hol alszok és hogy hiányzok-e Ashleynek. Később Harris szuszogására keltem fel, a box előtt egy karba tett kezű Ash állt, aki furcsán méregetett engem, miközben zsebre süllyesztette a telefont.

-Jót aludtál nélkülem?
-Nem volt annyira jó mintha melletted aludtam volna. Egy kicsit szúrt a széna.
-Akkor legalább megtudtad, hogy nem jó ötlet kint aludni
-Igen. Hülyeség volt. De addig is, megnézem az instát, hátha jöttek rá új kommentek.
-Ne most. Majd...reggeli után, ha nagyon meg akarod nézni.
-Miben sántikálsz Purdy?
-Én? Semmiben.
-Ash..
-....
-Kitalálom. Kitettél egy képet, rólam, vélhetően az instára és szeretnél megnyugtatni, hogy nem történt semmi gáz, éshogy az Army ismét összefogott és kismillió pozitív komment érkezett rá? Jól mondom?
-Igen. Én...
-Ne sajnáld, én kismilliószor fogok készíteni rólad fotót titokban, szóval most te akadtál ki rajtam. Ééééhes vagyok.
-Szivem, nemsokára ebéd. Inkább azt mondd meg, hogy mit csináltál. Egy szénaszál van a hajadban.
-Én semmit, Csak Furyt simogattam, nagyon szereti.
-Én is szeretem.
-Te mit nem szeretsz?
-Ha szomorú vagy.-- magához húzott a csípőmnél fogva és mélyen a szemebe nézett az istálló ajtajában.-- Azt nagyon nem szeretem.
-Le sem fogsz baszni ezért?
-Ugyan miért tenném?
-Mert kint aludtam egy ló mellett és nem a te szerető ölelésedben? Azért?
-Azt most is megkaphatod.

Lassan átkarolt a hasamnál és a nyakamra lehelt egy gyenge puszit, miközben próbáltam elérni az állát, hogy csókot adjak rá, de mindeközben ő éppen annyit fordult, hogy tényleg lekaptam. Mikor elváltunk egymástól, én még mindig szalmás hajjal ültem le az asztalhoz és az volt a csoda, hogy nem koppant rajta. Anne fél szemöldökét felvonta, mire Ash az istálló felé intett a fejével, miközben alvást imitált. Halványan elmosolyodott majd egy pohár narancslét tett le elém.
Visszamosolyogtam és Ash vállán bámultam ki az ablakon, miközben ő a combom alá csúsztatta a kezét, felkapott, majd lehuppant a kanapéra és pont úgy helyezkedett el, hogy nekem kényelmes legyen. Nagyjából egy hónapos kapcsolatunkat leszámítva elgondolkoztam, hogy nekem mi is igazán Ashley. A basszusgitáros? Egy rocker?
Egy menő, stílusos fiatalember? Egy tetovált srác? Vagy egyszerűen csak Ő, akit tényleg azért szerethetek, aki? Egy egyszerű ember, aki szereti a zenét, a basszusgitárt és nem utolsó sorban engem. Az első napokban hozzászólni is csak úgy szóltam hozzá, mint Army tag, később már jó barátként, aztán szerelmes lakótársként, végül már a barátnőjeként, több mint két és fél;három hete. Igazából a fan-imádat, hogy "Úristen! Ez Ashley Purdy! Mennyünk má' oda hozzá, oszt' kérjünk egy autogramot tőle és csináljunk egy szelfit vele. Meg majd elbőgöm magam mert találkozhatok vele és még vissza is köszönt." elmúlt. Nem egyszerűen segített, mint másokon, megtartott, mert talált vagy meglátott bennem valamit. Magamért szeretett, nem erőszakoskodott, folyton a kedvemben járt, még viccelődött is, hogy ne menjek vissza a depresszióba. Azt mondják, az ember egyszer esik szerembe, pedig nem. Először azért, hogy megtapasztalja, másodjára azért, hogy megtudja mi a tökéletes, harmadjára azért, hogy rájöjjön tökéletes nincs, negyedjére azért, hogy Őt már tényleg csak önmagáért szeresse. Tom kezdetben ráébresztett arra, hogy jó szeretve lenni, aztán egy időben töketesnek véltem, majd rájöttem, hogy az minden csak nem tökéletesség. Most viszont, csend és béke honol, szerelem tüze ég....jaj Ez nyálas, egyszóval Asht magáért szeretem, mert ő kedves, okos, becsületes, tehetséges. Igazából nem tudom elmondani vagy leírni, mindent szeretek benne, még a töketlenségeit is. De talán tényleg őt, az egész lényét. Azt a tömör hús-vér embert.