Saviour [Befejezett]

35.rész

Július 19

Reggel a nap sugarai szűrődtek be a sötételő függöny résein, amik hála istennek nem zavartak, mert Ashley volt olyan kedves, hogy kitakarta. Nem csak úgy egyszerűen, a fény útjában ülve, hanem az alkarjain támaszkodva. Kávébarna szemében ott csillogott a jól ismert tűz, vékony ajkát beharapta, mintha mondani akart volna valamit, aztán meggondolta magát és adott egy csókot.

-Hoztam reggelit meg kávét ahogy szereted.
-Imádlak, mondtam már?
-Azthiszem nem is egyszer.
-Mit csináltok ma?
-Ma? Bárcsak azt mondthatnám, hogy semmit se. De dolgozni kell és a tököm telivan már az egésszel.
-Próbáld kevésbé komolyan venni Vagy nem tudom...
-Nagyon nem lehet az az igazság.
-Menj szünetre, hagyd ott egy kicsit hamarabb.

Ő csak a fejét csóválta gondterhesen és még a falat is megakadt a szájában, homlokráncolva nézte a falat a fejem fölött. Arca elsötétedett, majd arcal előre zuhant a párnák közé, ismét láttatni engedte a csilagokkal kivarrt hátát. Halkan szűrődött egy
--Nemakarokmunkábamenni!mierpontnekemkell?Mertnemlehetinkábbmásvalaki?
Jajjnemsokányolctólmennikell. Stúdiómunkálatokfelvételekjajj--
-Ha nagyon szeretnél elvinni a stúdióba, elvihetsz, úgysem voltam még ott...
-Elvihetlek.
-Köszönöm Ashley, viszont, ha időben oda akarunk érni... Akkor most azonnal indulni kellene.
-Ó a kurva....
-Menj, állj ki az autóval, addig én felszenvedem magamra a bakancsomat.

Iszonyatosan gyorsan, iszonyatosan szorosra fűzte, olyannyira, hogy már fél perc elteltével zsibbadni kezdett. Amíg ő készülődött, felhívtam Andyt, hogy miért késik megint Ash. Aztán negyed óra múlva felszenvedem magam a stúdió emeletére a férfi társaságában, aki szívesebben vitt volna fel a karjai közt, de ezt elutasítottam, arra hivatkozva, hogy már így is túl sokáig tunyultam és nem szeretném ha eltónustalanodnának az izmaim. Szóval öt perccel Ash után mentem be a nekem nyitva hagyott ajtón. Szinte mindenki ott volt, csak Jake esett be utánam, arra hivatkozva, hogy Innát le kellett valahol dobnia. Szóval miután mindenki ott volt ténylegesen, CC bevonult egy hangszigetelt szobaszerűségbe, ahol csak egy számot dobolt el. De addig mi hallgattuk és azon gondolkoztunk, mitől lehetne jobb. Vagyishát inkább a srácok, mert szégyen, nem szégyen, én nem értettem ehhez semennyire szinte; azmeg, hogy Ash vigye egy fél hanggal feljebb és úgy lett jó, az meg véletlen volt. Szóval ott ültem Ash ölében és vártam, hogy mikor végzünk. Jó három órával később rá került a sor. Kitalálta, hogy menjek be vele én is, és énekeljük el a dalszöveget, mert kíváncsi rá, miközben tudja, hogy nagyon magasra és olyan mélyre mint Andy, nem tudok menni. Javában énekeltünk,amikor Andy szólalt meg a mikrofonba.

-Amíg ti ott bent vagytok és énekeltetek, mi itt kint arra jutottunk, hogy jó lenne egy női énekes erre a turnéra. Ash magával vitt, ez jó ötlet volt. Szóval, azt vetettem fel, mi lenne ha velünk tartanál.
-De....

Ash összekulcsolta az ujjainkat és bátorítóan nézett rám, hátha hamarabb jövök döntésképes állapotba.

-De nekem nem is jó a hangom. Túl magasra sem és mélyre sem tudok menni.... Meg aztán...
-Jössz vagy sem? Akarsz a banda tagja lenni?
-Ezt úgy mondtad volna mintha csak egy szimpla senki lennék számotokra, aki tehetséges. Köz bazdmeg, én is szertlek. --Szemrehányóan néztem Andyre, akit ez egyáltalán nem zavart, mert valószínuleg nem vette komolyan amit mondtam neki.--
De igen, elfogadom a szerepet. Mit mondtak, mennyit kell még ott bent lennünk?
-Éppen tarthattok egy kis szünetet amíg CC bent lesz, persze ha akartok.
- Azt elfogadom Biersack, ha legközelebb nem mondasz ilyet. Ha nem látnád, elmondom, hogy nemkicsit sértetted meg a barátnőmet. Meg egy kicsit nekem is szúrja a szemeket az iménti tetted...

Ash kinyototta az ajtót, majd utánam egy kicsit erősebben csapta be azt. Levágódott az egyik bőr kanapéra egy Monster társaságában, hanyagul hátravetette a fejét és haja majdnem a padlót súsúrolta. A feszültség lassan oldódni látszódott. Én viszonylag nyugodt voltam, leszámítva azt a minimális sértettséget Andy részéről, a férfit ez viszont szemmel láthatóan nagyon zavarta valami. Ha nem Andy mostani sértése részemről, akkor ez a dolog máshonnan jött és itt fog kiélesedni és robbani is. De nem csináltam semmit, bízva abban, hogy szépen relaxálódik, de nemigazán lazult el. Ugyanis kissé feszülten ült fel a kanapén, tekintetével engem keresett.

-Nyugodj már meg. Andynek esze ágában sem volt az, hogy megsértsen. Különben sem így tervezte. Biztos csak ő is feszült és ideges.
-De akkor se mondjon ilyet. Hogy Akarsz a banda tagja lenni? Jössz vagy sem?
-Neked mi bajod van?
-Miért szólogat be neked?
- Nem szólt be, fogd már fel. Sokkal inkább neked van bajod, ha hiszed, ha nem, Ashley, a férfiak is menstruálnak, és akkor ti is éppen ugyanolyan hisztizek lesztek mint mi nők.
-Mi az a menstruáció?

Akkor, ott annyira nevetnékem támadt, de inkább csak visszafolytottam a nevetésemet, nem túl sok sikerrel.

-Az...akkor van, amikor a nőnek a szervezete készen áll arra, hogy gyereke lehessen. De ha a nő nem szeretne, akkor ezt úgy bosszulja meg a szervezet, hogy lelöki a méhnyálkahártyát. Ami néha iszonyatosan fájdalmas. Mindez 3-7 napig tart, minden hónapban. Nagyjából 13-14 éves kortól nagyjából a nyugdíj előttig. Azt hiszem. Negyven után gyereket vállalni már nem célszerű, azt mondják.
-Szóval azt mondod, hogy....
-Igen. Ezen a héten kicsit ingerlékenyebb vagy. Majd elmegyünk....és veszünk sok csokit.
- Az elmenős részben benne vagyok.
-Jó újra a régiként tudni...és rájöttem, hogy te nem is... Szóval kanos vagy.
-Benne vagyok egy jó kis összebújós elmerülésben, te?

Nem tudom miért, de valahányszor hasonló témáról volt szó, mindig elvörösödtem. Ráborultam Ash vállára, aztán minden figyelmem a többieknek és a férfinak szenteltem, akik beszélgettek. No persze nem hétköznapi dolgokról, hanem a lemezzel és a turnéval kapcsolatos dolgokról. Ashley viszont inkább figyelt rám mint arra amire kellett volna.

-Szerinted Ash?
- Nem figyeltem, elmondod mégegyszer?
- Azt kérdeztem, mikor lesz szünetetek az iskolában.
-Ja, szerintem akkor amikor a többieknek is.
-Ezzel nem segítettél túl sokat
   --Jinxx a háttérből szólalt meg--
Sőt, egytalán nem.
-Majd mondom, de nem mondtak semmit, se azt, hogy mi mikor fogunk ballagni, se azt, hogy szünet mikor lesz. Majd szólok, oké?
-Ash, nem a bál után lesz?
-Szólj hozzá Andrew.
-Egyet értek Ashleyékkel. Mert a bál február végén volt és totál rommá ittam magam, viszont, május végén ballagtak a végzősök.
-Ami azt jelenti, hogy áprilisban vizsgák, miegyebek, május elején vizsgaosztás és ballagás, ugye Andy?
-Valahogy így Jinxx.
-Ergo a haladás márciustól májusig kilőve.
-Ez van, de mielőtt elfajulna a helyzet, azt mondom, fejezzük be mára és menjen mindenki a maga dolgára. Megérdemeljük, úgy is fárasztó nap volt.

Miután helyre lett téve a helyzet, Jakenek hála, Ash végre lenyugodott valamennyire, azonban az ígéret miatt, egy levakarhatatlan, igen jellegzetes mosoly ült ki az arcára valahányszor rám pillantott. Én meg mint az ütődött tök, vigyorogtam, minden ok nélkül, hiszen, kilenc hónapja találkoztunk először és az elmúlt idő alatt sokminden történt. Nagyjából majdnem minden,de ez idő alatt olyanok voltunk mint a csiszolópapír, sértettük egymást, de mindig kevésbé bántott minket a másik beszólása. Az egész egy véletlen volt, vagyis nem annyira véletlen, mert amikor arról volt azó, hogy művészeti egyetem, akkor apám éppen nem volt részeg és normálisnak tűnt. Hah én naiv, az is azért volt, hogy ne is lásson többet, se ő, se anyám és kb senki, akit ismertem Otthon, Magyarhonban. Elszakadni az ismerős környezettől nehéz volt, még akkor is, ha tudtam, hogy egy kicsit több esélyem lesz a srácokkal találkozni. De mit adott a sors? Citromot én meg volt kollégistához híven limonádét csináltam és még jó képet is vágtam hozzá. Az meg csak bónusz volt, hogy Ash lett az egyetlen olyan osztálytársam, akit tizenöt éves korom óta ismertem, vagyishát, álmodoztam arról, hogy találkozok. Örök hála a magyar barátnőmnek, aki annak idején tiltakozásom ellenére ott halgatta mellettem az In The Endet. Mert, ha úgy nézzük, minden azzal kezdődött.