Saviour [Befejezett]

2.rész

Szeptember 3.

Tom egy tuskó, Ash meg egy srác aki segített túltenni magam a tegnap történteken. Ami egy kicsit szokatlan volt, mert nem szoktam meg, hogy segítsenek mások. De azért mégiscsak jólesett, talán egy új barátra tettem szert. Azon kevesek közül, akik nem riadnak el a stílusom láttán.
   Egész este azon gondolkodtam, hogy ugyan Ash miért segített nekem, de nem tudtam rájönni, mert fél tizenegykor nem fogott az agyam úgy ahogy kellett volna.

Az utcán sétáltam a fekete szerelésemben. Csipkés volt, imádtam. A hátam mögül furcsán ismerős hangot hallottam. Ezért hát hátra sandítottam.
Ash fekete BVBs pólóban, térdnél szaggatott fekete farmerban, pilóta szemüvegben tartott felém. Amikor a közelembe ért megölelt aztán megcsókolt.
   Zihálva ültem fel az ágyban, pont a reggeli ébresztő mellet,ami  most szólalt meg, mire kipattantak a szemeim.
Miközben összepakoltam a cuccaimat, felöltöztem, kifésültem a hajam, sminkeltem és azon gondolkoztam, hogy mi a francért csókolt meg. Mégha csak az álmomban is.
  A termoszomat feltöltöttem kávéval és miután mindent leellenőriztem, elindultam az iskolába. A távolban egy kisebb csapatnyi lány körbeállt egy magas, barna hajú "fiú"t, aki a legbugyiolvasztóbb mosolyát elővéve, szívesen ecsetelte milyen is a színpadon való szereplés és a tömeg, akik tombolnak odalent.

-Örömest veletek tartanék, de várnak. – már már túlharsogta az iskola zsibogását, olyan hangerővel mondta mindezt. Természetesen a lányok nem értették, de csalódottan biggyesztették le ajkukat.

Hogy nyomatékosítsam Ash felhívását, vidáman integettem felé. A lányokat az irigység fogta el, hogy nem velük tart a híres Ashley Purdy, hanem velem. Ch, szerintem, ha nem mondja el, hogy egy bandában (nem is akármilyenben) játszik, akkor fogalmuk sem lenne, hogy egy főnyereményt rejtenek az egyetem falai. Amikor észrevétett, hozzámjött és megölelt, annyira deja vu érzés kerített hatalmába, jobbnak láttam a cipőm orrát fikszírozni.

-Szerinted ez jó lesz rajzra?
-Egy MacBook és ez a rajzprogram? Ez több mint elég.
-Akkor Mr.Shepherd örülni fog.
-Igen. Hoztál magaddal ceruzát és lapot?

Kérdeztem már az iskola előtt Ashtől, aki némán rázta meg a fejét. Barnásfekete haján a nap fénye kismillió másik irányba szóródott tovább. A pilótás szemüvegén gyönyörűen tükröződött minden. A felszínéről vissza "csapódó" napsugár folyton a szemembe sütött.
- Megtennéd, hogy leveszed a szemüveged, mert kiégeti a retinámat az a szar!
- Ez már hozzám nőtt, cica.– kacsintott majd fütyörészve tovább indult.
- Hé, engem te ne cicázz, okés?!
-Okés cica...

A 202-es terembe felcaplattunk nagy nehezen, reménykedve, hogy nemsoká helyet foglalhatunk a  "hegymászás" után.
Ashley még elment a mosdó irányba, de én a tanterem felé vettem az irányt.
Mihelyst beestem az ajtó túlsó oldalára.  Jópár szempár bámult vissza rám, amik nem kifejezetten  voltak barátságosak, épp ellenkezőleg. Akadtak köztük zavarodottak, érdeklődők és rendkívűl haragosak is, például Samantha, aki vészesen gyorsan közeledett felém, mint egy felbőszült bika.
A csontos, műkarmos ujját a mellkasomhoz biggyesztette, amik belefúródtak a bőrömbe.
Lecsaptam a kezét magamról olyan erősen, hogy ott maradt a tenyérlenyomatom egy része az alkarján.
Pillant töredékéig megilletődött, de utána elkezdte a monológját.
- Ide figyelj, ne merészelj még egyszer a közelébe menni Tomnak, mert megbánod!
- Ő volt az aki megpróbálta tönkretenni az életem, nem fordítva.
Azt hiszed érdekel bármelyikőtök is?
- Te utolsó fattyú, ne állíts valótlanokat!
Kéne, hogy érdekeljen, mert meg fogod bánni a napot mikor megütötted Tomot.
-  Miért is? Talán az a feltézelezés született abban a nagy sötétségben odabent, hogy akár egyikőtök is tud többet ártani nekem?
Le kell, hogy lombozzalak, most jön az a rész amire nem számítottál; N. E. M.    É. R. D. E. K. E. L. T. E. K. - tagoltam neki, mintha agyalágyulthoz beszélnék. Ami valljuk be, félig - meddig igaz is.
-  Meg fogod bánni amit az én kis Tomocskámmal műveltél ribanc! – krokodilkönnyek gyűltek a szemében hogy megsajnáltassa magát a többi osztálytárssal, méghozzá sikerrel. – próbálták vígasztalni, míg felém csak megvető pillantásokat lövelltek. - Sosem lesz a tiéd, mert ő az enyém, Tudom, hogy rá fáj a fogad! – bőgte.
-Azok után amit tett, nem fűlik hozzá a fogam. –szűrtem a fogaim közt.
– A mű könnyáradatot befejezte, helyette lesajnáló pillantásokkal illetett.
- Igaz, nem is tudnád megkaparintani, hisz te egy senki vagy bárkihez képest. Nézz rám, és magadra. Azzal a lobonccal a fejeden, úgy nézel ki, mint aki most kel ki az ágyból, a ruhád mintha a kukából túrtad volna. – Lefitymálóan végig nézett rajtam. - A többiről inkább ne is beszéljünk. –  Mikor a nyelvemen volt már a csípős megjegyzés, közbevágott. -
ilyen külsővel senki nem fog szeretni. De nézz rám, kék szem, szőke haj, műköröm és tökéletes alak. Velem nem versenyezhetsz! – az egyik platina szőke hajtincsét hátamögé vetette, majd távozni készült, de nem hagytam.
-Tudod mi a baj Samantha? Az, hogy büszke vagy arra, hogy egy kurva vagy. – ingattam a fejemet ciccegve.
Neki annyi volt erre a reakciója, hogy köpni nyelni nem tudott csak vinnyogva elmagyarázni, hogy ő nem is az.. Sarkon fordult és sértődötten távozott.

A fiúk a háttérből nézték, hogyan próbálom hárítani a felém irányuló támadásokat. A hangos kiabálásra berontott Ash és a csoport úgy rebbent szét, akár a madarak, ha golyót lőnek közéjük. Valóban, Ashley mély hangja a sok vinnyogó picsa közt mennydörgésként hatott.

Elrángatott a tömeg közepéből, megkövülve követtem szapora lépteit.
-Én ezt nem bírom, Ash, ezek kikészítenek engem. – sóhajtottam.
-Küzdj magadért. Ne add fel, legyél büszke magadra,hogy...idáig kibírtad. Rettentően idegesítőek ezek a libák.
-Ashley, lenne egy kérdésem ami igazán érdekelne. Ígérd meg, hogy őszintén válaszolsz rá és nem fogsz a szemembe hazudni.
-  Okés. – szívéhez tette a kezét és fogadalmat tett mosolyogva. - Mondd.
- Miért vagy ennyire kedves és gondoskodó velem szemben? –önkéntelenül is el kezdtem tördelni az ujjaimat. A lehetséges válaszok miatt, kissé idegeskedtem.

-Tudom, hogy ez sok, de itt leszek melletted és addig várok amíg készen állsz a következő szintre lépni.

Azt hiszen, most vallottak nekem, ebben a pillanatban szerelmet. Vettem egy nagy levegőt és leborultam a padra, mint aki elájult. Miután tájékoztattam a mellettem ülőt, hogy minden rendben, majdnem az összes órát rákvörösen ültem végig Ash társaságában.
~~
-Hé! Várjál már meg!
-Andy? Te követsz engem?
-Is...-Vakarta meg a nyakát Andrew.- Ash felállított neked minden napra egy fős kíséretét, hogy zakaltásmentesen juthass haza. Ma én vagyok a soros.
-Ashről jut eszembe, tudod mit mondott nekem?
-Sokmindent szokott mondani. Amúgy nem. Nem tudom.
-Szóról szóra elmondom.
  "kedvellek a kezdetektől fogva és ha törik ha szakad, ha esik, ha fúj, addig küzdök érted, amíg végleg magam mellett tudlak. Tudom, hogy ez sok, de itt leszek melletted és addig várok amíg készen állsz a következő szintre lépni."
-Őszinte szavakat halhattál Ashtől. Az előző csaja csúnyán összetörte a szívét. Láttam hogyan nézett rád. Becsüld meg és küzdj érte.
- De nekem....
- De neked igen is vannak érzéseid Sophia. Akármennyire tiltakozol ellenük.

Andy szigorú jégkék tekintete adott egy olyan löketet, ami után elhatároztam magam. Lesz ami lesz, ha törik, ha szakad, én hagyom hogy lassan Ashnek legyen igaza. Amellet, hogy alig voltak érzéseim, gyors felismerő voltam. Pár pillanat alatt, igazából már Ash látványától görcsbe ugrott a gyomrom és megannyi pillangó szállt fel.

-Andy? Ash után, azt hiszem, benned bízok meg a legjobban. Ami nagy szó, mert nem nagyon szoktam közel engedni személyeket. De ti... Kivételek vagytok. Nemcsak azért mert a kedvenc bandám vagytok haneem....ez hosszú lenne. Hidd el.
-Örülök neki.
-Köszi, hogy elkisértél. Tényleg.

Andy féloldalasan megölelt, majd rágyújtott és elment.    Álmokkal és vágyakkal teli gondolatokkal lézengtem a bérelt lakásomban. Hiába akartam kihessegetni Purdyt a fejemből. Menthetetlenül belehabarodtam. Én újra... Szerelmes vagyok. Vajon tudok még érezni úgy Ash iránt, mint hajdanán Tom irányába? Ha igen, vajon nem fog kiábrándulni abból,amíg hosszú ideig vár rám? Vajon lehetek újra boldog? Lehet újra normális életem? Ismét úgy aludtam el, hogy Ashsel csókolóztam.

Remélem, hogy majd minnél többen olvassátok eme kis könyvemet. Szívesen fogadom kritikáitokat ezzel kapcsolatban.    Ha tetszett egy kicsit is dobj egy Vote-ot vagy hagyj itt egy röpke hozzászólást.