Saviour [Befejezett]

36.rész

Július 19-20

Végül röhögve, egymást ugratva távoztunk a stúdióból és mindegyikünk azt tervezte mit fog aznap este csinálni. Gyakorlatilag mindenki eszik csak mi leszünk otthon, teljesen egyedül, egymásnak. Szinte azt csinálhattunk amit akartunk és fergeteges volt, kezdve azzal, hogy mihelyt hazatettük a lábunk, varázslatosan gyorsan dobta le magáról a ruhát. Én meg? Elbozonytalanodtam.

-Biztos, hogy akarom én ezt?
-Nem tudom, Nem látok a fejedbe, de ha nem szeretnéd, megértem.
-De, csak akkor a fürdőben...és nem te voltál felül.
-Látom, nem fűlik most hozzá a fogad.
-Sajnálom...
-Igazán nem kell, de addig is...

Merte venni a bátorságot és istentelnül megszívta a nyakam, amikor tudta, hogy amúgy is érzékeny a bőröm. Ennek hatására közelebb simultam hozzá és ott szívtam ki neki ahol csak értem, a hely pedig a kulcscsontjától a nyakáig tartott. Minden egyes szívásnál úgy morgott, minta már rég az ágyon tangóztunk volna, szóval, ezek szerint megtaláltam az egyik gyengepontját. Miután biztosítottam arról, hogy ezt bármikor képes vagyok megcsinálni ruhán keresztül is, ha olyan állapotban vagyok, szépen kinevetett. Én meg vállon boxoltam, meglepett ami következett, ugyanis szabály szerűen beledőlt az ágyba. De még mindig nevetett, őszintén, mint azon az esős napon, amikor majdnem megfáztam.

-Mit szeretnél csinálni Sophia?
-Igazán? Hát úgy feküdni az ágyon, hogy tudjam birizgálni a hajad, meg.... Oh bazmeg, úgy ahogy régen csináltuk.
-Mikor is? Az első éjszakán, vagy az utána lévőkön?
-Pont úgy, te lökött.

Széles mosollyal az arcomon másztam be mellé, ő szerintem meg mégszélesebb mosollyal ölelt magához hasonlóan, mint régen, amikor még alig ismertük egymást. A bal kezét a derekamon nyugtatta, amin még mindig ott volt a bordamerevítő, így nem érezhettem a meleg karját, cserébe kárpótolt a felsőteste. Percek teltek el, úgy, hogy az ujjával simogatta a mostmár ép bordáim, miközben a nyakamnál éreztem a kifújt levegőt, hallottam az egy két szavát amit a fülembe suttogott. Mindeközben lassan hazaestek a többiek is, a lakás nappaliját fény özönlötte el és hang töltötte be, egészen addíg amíg mindenki meg nem érkezett. Utána szépen elcsendesedett minden, ismét sötét lett, csend és nyugalom újra. Tizenegy óra, éjfél után már mindenki aludt, párja, barátja ölelésében, talán Jinxxet kivéve, aki jelenleg...a válását intézi, ami a másik fél oldaláról késik. Teljesen megváltozott azóta. Kicsit hangosabban hallgatta a klasszikus zenéket, sokkal karikásabbak voltak a szemei és talán egy kicsit pesszimistább és borostásabb.  
  Másnap reggel Pont annyival keltem hamarabb, hogy le tudjak menni a konyhába, lássam Jinxxet annyira álmosan, hogy majdnem lefejelte a kávéval teli bögréjét. Haja a szélrózsa minden irányában állt volna, ha nem lett volna zsíros. Érkeztemre felém fordította a fejét, szeme szomorúan csillogott ahogy rám nézett, de arcára erőltetett egy halvány mosolyt.

-Na, milyen volt bordamerevítővel aludni itthon először?
-Sokkal jobb úgy, hogy már nem fáj és úgy, hogy Ash is át tudott öleli végre normálisan. Viszont te annyira fáradtnak látszol, mondd, még mindig Sammy az oka?
-Igen. A cuccait se viszi el. Pedig a felét én vettem, azt hiszem.
-Engedd el, ne rágódj rajta. Rossz ilyen állapotban látni bármilyen okból, bármelyikőtöket. Nekem elhiheted. Én bízom abban, hogy majd fogsz találni egy másik lányt aki nem fog dobni egy olyan tehetséges és értékes embert, mint amilyen te vagy Jinxxy.

Vidáman ültem le vele szemben, immáron egy adag tejeskávéval a társaságomban, míg Ash reggeli kávéja ráért még, hiszen aludt. Jeremy egy-két fokkal boldogabb  lett mire Ash is csatlkozott hozzánk szalmakazal kinézettel.

-Miről folytattatok diskurzust az előbb, ha szabad érdeklődni?
-Párkapcsolati válság és válás.

Némán szürcsöltem tovább a kávét, majd Ash leült mellém saját kávéját kortyolva. A másik férfi befejezte a reggeli rutinjához tartozó folyékony nedű elfogyasztását, a mosogatóba tette azt, majd felment a szobájába valószínűleg zenét hallgatni. Némán összenéztünk Ashleyvel, láttam ahogy kismillió gondolat futott át az agyában. Jóval az után is, hogy ittunk.

-Komolyan ennyire maga alatt van?
-Ashley drágám, te mennyire lennél magad alatt HA mondom HA én megcsalnálak?
-Valószínűleg soha többé nem tudnának kirángatni a depresszióból és...meg is ölném magam.
-Na látod te is...
-... Ha fel szeretnél hozzá menni beszélni, felmehetsz.

Egy fél órával később átkopogtam az említett félhez. Nem túl hangos kopogás után benyitottam és nem számítottam az elém táruló látványra. Jeremy az ágyon feküdt, az örökké a háttérben szóló klasszikus zene és a füstölő mellett. Alig hallhatóan kiszűrődött valami, amit én sírásnak véltem azonosítani.

-Hey, ne búsulj, minden oké lesz. Az a nő nem tudja mit dobott el magától, ezt jegyezd meg. És engedd el, nem érdemes egy nő miatt depizni, sok gyönyörű mászkál még a világban.
-Lehet igazad van, de jelen pillanatban szeretnék egyedül lenni.
-De Jinxx, nem fogsz...?
-Nem, megnyugodhatsz. Délután jöhetsz ha szeretnél.
-Najó, majd jövök. Addig is, fel a fejjel hercegnő, mert leesik a korona.

Finoman becsuktam magam mögött az ajtót és szokásomhoz híven Asht kerestem, akit meg is találtam a konyhában. Éppen valami reggeli félét csinált, mert nem nagyon láttam semmit, viszont annál inkább a kés koppanását a vágódeszkán. Később olaj sercegett egy serpenyőben, majd nemsokkal később a félreismerhetetlen tükörtojás illata lengte be az egész helységet.

-Baszki, tükörtojás!

Elszóltam magamat az anyanyelvemen, mire Ash felém fordította a fejét. Az egyik szemöldökét fel is vonta, aminek nem tudtam, hogy ellenálljak-e.

-Mit mondtál? Mert nem amerikai volt, az biztos.
-Ja, hogy az? Csak annyit mondtam, hogy úristen tükörtojás, magyarul.
-Ha én megtanítottalak gitározni és megy is úgy ahogy, akkor te is megtanítasz egy két szót magyarul?
-Ha egyszer úgy is elviszlek oda, nem árt ha tudsz egy két kifejezést. De csak reggeli után, oké?
-Nehéz?
-Neked. Meg minden olyan személynek, akinek nincsenek magyar ősei.

Szegény Ash mosolya az arcára fagyott, de a szeme sarkában ott bújkáltak a kis ráncok amik arról árulkodtak, hogy ez csak a látszat, ő nagyon is örül ennek valójában. Egészen ebédig a magyar szavakkal baszakodott, de nem adta fel és próbálkozott. Persze, ilyenkor is a káromkodás tanulja meg a leghamarabb az ember, ez alól ő sem volt kivétel. Néhány szó egészen hamar megragadt az agyában, ami engem is meglepett, mert számára nem a legkönnyebbek lehettek.

-Szeretlek.
-Én is Ash, én is. 

Felkeltem az ágyról, előhalásztam a fehér Ibanez basszgitárját, majd bedugtam az erősítőbe és meglepetésként eljátszottam a Fall Out Boy-I don't care címét. Igaz, egy videó segítségével, de legalább eljátszottam és láttam az arcán a hatalmas, büszke mosolyát, ami arról tanúskodott, hogy örül annak, ha tanultam tőle. Végül az egész abban kerekedett ki, hogy, fogta magát, kicipelte az erősítőt, kölcsönkért Jake-től egy gitárt, míg én a nappaliban megkerestem a helyem. Erre Andy is előjött, megkérdezte, mit fogunk előadni; maradt ő is. Aztán jött mindenki és végül a Rebel Yell-t játszottuk el, azzal az apró különbséggel, hogy én voltam a basszeros erre a rövid időre. Soha annyi dicséretet nem zsebeltem be öt perc alatt, amit azok rám zúdítottak annyi idő alatt. Esküdni mertem volna, ha nem lenne törött bordám, mind meg is ölelgettek volna mackósan, de fizikai állapotom látva, lemondtak eme tervükről. Szóval a mai nap jól telt el és még Jinxx is felvidult, ami azért volt jómert egesz nap ki sem mozdult a szobájából.