Saviour [Befejezett]

43.rész

Nov.3

Másnap ugyanúgy mentem suliba, ahogy szoktam és talán csak azoknak tűnt fel szótlanságom, akikkel szorosabb kapcsolatot ápolok. Ezek a személyek Ash, Connor és Flower volt, akik meg is kérdezték, miért vagyok sokkal némább. Nem igazán akaródzott elmondani a valóságot, helyettem Ash mondta el nekik. Igazán köszi, bazdmeg, hogy legalább háromszor emlékeztetsz a tegnapi 18:36ra. Tényleg nagyon kedves vagy. Végül is igaza van, ha én nem mondom el a barátaim kérésére, akkor ő fogja. Szinte egész héten a sarkamban volt, de betartva a tisztes távolságot, hogy ne érrezzem azt, ahogy követ. A fürdésnél is belépett mellém a zuhanykabinba, azért, amit néha szokott ellenőrizni: a testi épségem. Sehol egy karcolás, vágás vagy ilyesmi. Pedig azóta havonta le szokott ellenőrizni mióta...mióta a neve a csempén száradt; hogy azelőtt csinálta-e? Nem tudom, de esküdni mernék a havi rendszerességre. Hiába mondtam el Ashleynek, mintha meg sem hallotta volna; mindig talált valami ürügyet arra, hogy megnézze van-e újabb vágásom bárhol a testemen. Ilyenkor eszembe jutnak Jeremy szavai: Aztán te is megváltoztattad Asht akármennyire nem akartad a tudatod alatt. Belegondolva ez teljes mértékben igaz, teljesen máshogy viselkedik, mint ahogy a kapcsolatunk elején viselkedett.

-Ashy...
-Igen?
-Köszönöm.

Ajka kérdésre nyílt, majd mikor kérdezhetett volna, becsukta és talán azért, mert eszébe jutott miért szóltam hozzá. Amikor hazamentünk, leszegett fejjel, a leggyorsabban vonultam be a szobába.

-Ash! Tanítsd meg nekem a Goodbye Agonyt...
-Miért pont azt?
-Azért mert ha véletlenül történik veled valami neadjisten, eltörik a kezed vagy bármid, mint Andynek, akkor se kelljen megállni és cserbenhagyni a rajongókat. Bevallom, a srácok és te visztek mindent, de fele olyan attraktív vagyok mint te.
-Nem adom egykönnyen a pozícióm, de ha már erre pályázol...
-Csak paranoiás vagyok. Bármi megtörténhet bárkivel bármikor. Te sem gondoltad volna azt, hogy elütnek ugye?
-Igaz.
-Akkor meg? Segitesz vagy sem?
-Minek? Így is remekül haladsz. De megmondom miért nem segítek; azért, hogy szenvedj egy kicsit, hogy rá tudj jönni mit hogyan kell lefogni. Ha mindig elmondom, akkor az olyan, mintha én játszanék az én stílusomban. A tiéd más, Jake játéka is más, szint úgy Jeremyé és Andyé is. Te neked kell megtanulni, nem nekem.
-Ne basszál fel idegileg Ash!
-Észérvek voltak, nem bosszantó célú mondatok szívem... Miért ilyen kis jelentéktelen dolgon pont?
-Te kérdezed? Pont te? Pont ilyenkor? Ennél nem is lehetnél hülyébb...
-Igazad van. Viszont sántít a dolog egy kicsit, ugyanis, a mai világban máshogy nemigazán lehet elviselni. Mindenki csak stresszes és rohan meg miegymás. Nézz már szét Bogaram, ha én ilyen apróságok stresszelnék, hogy nem tudom lefogni a húrt...
-Igaz, te csak a múltadat hánytorgatod fel minduntalan...a volt barátnőid folytonos zaklatásában. Te nyisd ki a szemed. Itt van a banda mint család, sikeres karriereid vannak, mindened megvan. Más annak örülne, ha ezek közül lenne egy neki.
-Én nem akartam veszekedni...
-Én sem, de már mindegy...
-Nem.
-De igen. Most éppen veszekszünk...

Idegességemet visszafogva pakoltam el a gitárt, majd bevágtam az ajtót. Végigtapogattam a zsebeimet és találtam két szál cigit; ennyire nem örültem ennek. Csak tüzem nem volt, így visszasiettem és a mindenes dobozt feltúrtam egy gyújtóért. Nem kívántam nagy feltűnést kelteni, mégis utánam jött Andy. Semmit sem kérdezett, csak a kék íriszeit szúrta a szemembe, amitől a gombóc a torkomban kényelmetlenül ki akart törni.

-Valami baj van megint?

Továbbra is némán néztem magam elé, azzal küszködve, hogy visszatartsam a sírásom, nem túl sok sikerrel. Andy meleg kezét éreztem ahogy megpróbált visszarángatni a valóságba.

-Min is veszekedtetek tulajdonképpen?

Bizonytalan válaszom után lerogytam a földre és remegő kézzel gyújtottam meg a következő szálat. Andrew némán emésztette a hallottakat, végül, Amikor azt hittem nem válaszol, legugolt és megfogta az állam, majd felsegített a földről.

-De miért nem mondtad el neki?
-Mert bízok abban, hogy magától fog majd rájönni.
-Igazad van de túl sokáig se csináld. Vagy használj nála fordított pszichológiát.
-Nem akarok, mert a végén még én okozok neki nagyobb sebet a végén. De köszi, hogy segítettél
-Pedig semmi olyat nem mondtam amúgy!

Mondta még nekem, amikor én már bent voltam a lakásban. Ash sehol, ígyhát elindultam megkeresni és aki keres az talál. Most éppen a fürdőben...

-Ugye semmi olyat nem akarsz csinálni?
-Mire gondolsz?
-Őszintén? Vagdosásra.
-Miért gondolsz ilyenekre?
-Mert mutattad, hogy te is csináltad és én is csináltam régebben.
-Nem. Az hülyeség, de miert kérdezed?
-Mert azt hittem hogy...hogy...
-Hogy mi? Ennyi miatt ezt csinálnám? Te annyira lökött vagy... --Szorosan ölelt magához egészen addig amíg meg nem nyugodtam-- Megint azt hitted, hogy megsértettél? Ilyen téren inkább nekem kellene elnézést kérnem, hiszen... --kínos mosoly kíséretében vakarta meg a nyakát-- én voltam az, aki miatt kiviharzottál..dohányozni, megint miattam, megint én tettem ezt veled, bocsáss meg nekem.
-Andy egyszer azt mondta, csak tudná miért bocsátok meg neked annyira hamar és én azt válaszoltam neki, hogy bízok abban, rájössz te egyedül is.  Ím rájöttél...
-Akkor megbocsátasz?
-Engedd el, én magam sem tudom már, hogy miért csináltam azt. Lényegtelen. Viszont neked volt igazad akkor is.
-Én viszont rájöttem, miért viharzottál ki. Azért mert tuskó voltam, holott tudnom kellett volna, miért tetted azt amit.
-Mondtam már, lényegtelen, én nem akarok ezzel foglalkozni, csak leülepedni és múlni hagyni. Az idő mindent begyógyít, de a zene hamarabb.
-Megint kezdesz depizni?
-Nem.
-De.
-Nem.
-De, igen. Mostpedig, elejét fogom ennek venni, mégpedig úgy, hogy velem jössz, összekuckózunk és nem engedlek el. Megnézünk valami filmet aztán...betakarlak majd betakarva ölellek. Meg aztán ott van a dugi csoki is, meg a Jack Daniels, amit egyszer megtaláltál... Az két főre osztva pont elég, pláne ha én iszom többet.
-Hová is tettem a piádat? --felálltam és megkerestem a szekrényben-- Ó itt is van-- Letekertem a kupakot-- Akkor hát igyunk?
-Nem,nem...nem kellene innod, főleg nem így...
-Azt mondtad, hogy te iszol többet. Majd...maximum nem iszom meg az összeset.

Negyed üvegnyi pia és fél óra múlva már kezdtem érzni, hogyha többet iszok, akkor én olyan dolgot is elkövethetek, amit nem feltétlenül szeretnék. Habár Ashley sem tiltakozott, azért időben visszafogott, mielőtt Baj történt volna. Sokkal később esett le az egész, hogy mi történt.

-Ugye mi nem...?
-Most éppen nem. Nyugodj meg.
-Mert...
-Tudom. Nyugodj meg, csak eluralkodtak rajtad az érzelmeid. Egy fél üveggel megittál majdnem egyszerre, talán azért amiért... Hoztam fájdalomcsillapítót hátha fájna a fejed vagy valami --villantott egy cuki mosolyt-- gyere, ölelj át. Bizonyított tény, hogy az ölelés gyógyít. --Itt már tényleg szélesen mosolygott karjait kitárva, én meg? Szorosan átöleltem és az ágyra dőlve, rajta aludtam el.