Saviour [Befejezett]

22.rész

Október 19~

Napokkal később kint a teraszon cigiztem, amikor Andy barátnője libegett ki. Gyanúsan nézegetett, majd leült egy szabad székre és kitartóan bámult.

-Miért nézel?
-Nem találtam úton útfélen Andy cigarettáit és az egyik pólója vizes volt. Tudod miért?
-Nem.
-Egy póló nem lehet félig vizes.
-Igen. Tudod mit szeretek a barátodban?
-Nemigazán.
-Azt, hogy ő ott volt velem, amikor az enyém KURVÁKKAL baszott. Ott volt, amikor eret akartam vágni, nem egyszer. És a víz a pólóján nem víz, én sírtam olyanra.
-Te ráfeküdtél?!
-Kérlek hallgass végig, utána megölhetsz.
-Jó..
- Egyszer Andy kérésére felhívtam újra. Pont akkor kapcsolt a telefon, amikor baszott és én már azelőtt is sírtam, de azután mégjobban. Az ölelésével pusztán csak vigasztalni akart, elhiheted, de mivel már úgy is a padlón kiabáltam Purdy nevét, addig ő a telefonján próbálta észheztéríteni. Aztán benyitott hozzám, majd csak néztük egymást. Mivel én mindenhez Ashleyt kapcsolom, ugye ő a háttérénekes... Én meg kínomban már Andy pólóját markoltam. De igazán sokáig nem bírom én már azt, hogy ölelgetjük egymást. Legszívesebben a vágyainkat hajkurásznám vele. És őszintén remélem, hogy ez veletek soha a kurvaéletbe ne forduljon elő.
-Hát köszi és sajnálom, hogy így letámadtalak. Nagyon magad alatt lehettél.
-Andy nekem a testvérem. Ha érted.
-Igen, hogyne.

Elnyomtam a csikkem, majd Ashy keresére indultam. A konyhában nem volt, a nappaliban szintén, a fürdőben egy kezét mosó Jake volt, Jinxx a gitárt hangolta, CC a kutyájával játszott. Kissé félve nyitottam a saját szobánkba, ugyanis rettenetesen rosszul esett sírni látni. Igaz, most csak halkan szipogott, de ez is elég volt, hogy odamenjek hozzá és lefeküdjek mellé. Halkan durozsoltam hozzá.

-Hé, Ashy... Emlékszel még arra amikor beültél hozzánk rajzra és egy fél pillanat alatt felismertelek? És arra, amikor először csókoltál meg, a szobád falánál? És az összes közös emlékünkre?
-Igen...
-Kérlek állj fel és gyere ide.
-Meg sem érdemlem a figyelmed a tetteim után.
-De. Mert én még most is kurvára szeretlek. Ha nem vagy itt, elvonási tüneteim vannak. A drog bennem te vagy... és ezt azért adtam, mert a kurvákat basztad te kibaszott büdös PARASZT. Szerintem anyád sem örülne.... De mindegy, és ezt meg azért kapod mert én szerelmes vagyok beléd.

Felugrottam a csípőjére és megcsókoltam, átöleltem a nyakát, beletúrtam a hajába amiből már majdnem a védjegyének mondható mentás sampon illata dőlt. Éreztem, hogy odalent változik a helyzet.

-Igen, érezni akarlak téged mindenhogy.

Elködösült tekintettel néztem bele a barna szemeibe, amiben újra égett a tűz. Újra ő volt, újra mi és ugyanaz az érzés. A fehér gyönyör után csak két szót tudtam ki préselni magamból.

-Nagyon hiányoztál.
-Nekem is.
-Valamit csinálni kellene, de lusta vagyok felkelni hozzá.
-Hagyd, hogy úgy öleljelek, ahogy te szoktál engem...?

Lassan, félősen húzódott közelebb hozzám, lassan átölelt a két izmos, tetovált karjaival, majd azt a nagy, gyermeteg fejét nyugalomba helyezte a kulcs csontomon. Később valami langyos folyadék áztatta a bőrömet és akkor jöttem rá, hogy a szentem ismét sírni kezdett. Hiába próbáltam feljebb, vagy felemelni a fejét, mindjobban próbált elbújni. Lassan elkezdtem az egyik kezemmel simogatni a hátát, melyen a fél univerzum megtalálható volt.

-Shhh... Ne sírj kérlek. Hallod? Nincs semmi baj. Mostmár.
-A. Hogyne volna! Én vagyok nemigaz? Miattam írtad fel a nevem a véreddel a csempére nem? Én mentem el minden éjszaka és én jöttem haza kora hajnalban, nemde? Én követtem el hibát igaz? Miattam vagdostad magad és miattam cigiztél.
-Ashy...
-Anyám szokott így szólítani, amikor még kicsi voltam, majd a nagyszüleim. Most meg te.
-Ashy... Térj már észhez kérlek. Senki sem hibátlan. Te sem, én sem. Különben meg csak akkor szoktam cigizni, ha ideges vagyok.
-De én hibátlannak akartam látszani melletted.
-Ha próbáltad volna se sikerült volna, mert nincs tökéletes ember. Mindenkinek vannak hibái. Én minden hibáddal szeretlek, bármennyire is meglepő ez neked.
-Azok után amiket tettem, meglepő.
-De most már befejezted a sírást ugye?
-Igen. Akkor szedj átadta valami olyan ruhát ami csajmágnes...és menjünk sétálni. Hátha bearanyozod egy két embernek a napját.
-De én, most a tettemet szeretném jóvátenni és most kivételesen a szex nem számít...
-Azt most amúgyis én akartam.
-Ja. Észrevettem, mert akkora lendületet vettél, hogy az egyik lábamat hátra kellett tennem, hogy ne essek a hátamra.

Mondta nevetve, mután feltornázta magára a szakadt, oldalláncos nadrágját, amíg én a földön a tükör előtt ülve sminkeltem.

-Milyen pólót vegyek fel?
-Nekem igazából mindegy, mert neked a kisugárzásod vonzza az ellenkező nemet.
-Sajnos igaz. Tök mindegy, hogy hogyan nézek ki, a 15-75-ig kategóriában minden olyannak tetszem aki szereti valamilyen szinten a rockot.
-Most nem jobb az ha nekik adsz aláírást és csinálsz velük egypár ezelőtt, vagy megkérnek valakit, hogy fotózzanak le veled?
-De. De azért veletek mégiscsak jobb. Félre ne értsd, én nagyon imádlak, viszont jobb autogrammot osztogatni akkor ha a srácok is ottvannak.
-Elhiszem. Szóval, ha jólsejtem, szeretnél egy összekuckózós napot tartani és semmi mást nem csinálni, csak újra felfedezni engem?
-A sok szilikon és botox után.
-Szóval, mégsem voltak olyan jók. De miben jobbak?
-Semmiben. Könnyen adják maguk. Teérted viszont küzdeni kell.
-Félek.
-Elhiszem és sajnálom. De akkor mi volt az kettőnk közt a pofon után? Csak vágy és semmi több?
-...
-...
-Nemtudom.
-Akkor érted sem kell megküzdenem? Hát ez marhajó! Pedig én annyira szerettem felfedezni a kis cuki titkaidat. amik téged jellemeztek és most is a tieid.

Megeshet, hogy egy szobában voltak mindketten, de egy nagy fal volt köztük. A lány, aki még mindig szerelmes lovagjába, most fél tőle. Újra felhúzta ugyanazon falakat, mielőtt megismerkedtek. Ott voltak egymásnak, oly távol, s mégis közel. Vegyes érzelmek kavarogtak mindkettőjükben, de valahol, legbelül a másik volt a fontosabb.

-Azt hiszem, kell egy kis friss levegő.

Mondtam. Hangolják egyáltalán nem sikerült elpalástolni valódi érzelmeim. A nappaliban a többiek foglalták el magukat, amíg én kimentem a teraszra rágyújtani, feleslegesen. Az árulkodó jelet, az ajtó csukódását, hogy most egy emberrel kevesebb lett a házban, Jake, Jinxx és Andy vette észre. Összenéztek, csendben, majd Jeremy felhúzta a bakancsát, majd ő is kiment a teraszra.

-Nagyon gáz a helyzet?
-Félek tőle és szeretem. Megkérdezte, hogy: De akkor mi volt az kettőnk közt a pofon után? Csak vágy és semmi több? Mire én azt mondtam hogy nem tudom. Akkor érted sem kell megküzdenem? Hát ez marhajó! Pedig én annyira szerettem felfedezni a kis cuki titkaidat. amik téged jellemeztek és most is a tieid. Újra kellene kezdeni igaz? --néztem rá.
-Hát...igen, az lenne a legjobb. De fel a fejjel, mert te kivételes vagy számára.
-Aha, amikor kurvákat baszott.
-Nem úgy gondoltam. Az előző barátnőjért feleennyi dolgot nem tett meg. Viszont, ha megfigyeled, folyton ott kedveskedik körülötted az apróságaival.
-Mint például egy A.P.F.I.s pulcsi?
-Nem. Olyanokban, hogy csinál reggelit neked, vagy csak szimplán magaelé enged, vagy szó nélkül odébb megy ha megkéred.
-Sokáig fog tartani, úgy érzem.
-Addig fog tartani, amíg olyan szintén nem bíztok meg egymásban, mint mielőtt elment volna kurvázni. Vagy amíg le nem győzöd a félelmedet. Jelen esetben, újra meg kell ismernetek egymást.