/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Rivaille x Oc】 •Mi A Bajod?•

A OneShotban szereplő Oc (Zsuzsanna) Zsuzsanna22
karaktere!:3 Az ő kérésére most pedig Levi x Oc~

Màr egy ideje észrevette mindenki az osztagban, hogy a Heicho megváltozott az utóbbi hetekben. Sokkal ridegebb lett, mint általában és ha valaki hozzászólt azt rögtön leütötte volna, ez látszott is rajta. Többet akart egyedül lenni, de a miértjét azt senki nem tudta.

Ezért eldöntötted, hogy megtudod, mi van vele. Ki fogod szedni Rivailleból, hogy mi a gondja. Még magad sem értetted, hogy neked miért lenne ennyire fontos az, hogy megtudd, de most az egyszer követted az ösztöneidet.
Lázasan lépkedtél a jól ismert irodája felé, hogy célodat beteljesítsd. Semmi sem állhatott volna az utadba, kivéve egy, a semmiből előbukkanó Hange.

-Oh, Zsuzsanna!~ Jó, hogy megtaláltalak, pont téged kerestelek! Nem tudod, mi van Shortyval? Olyan csendes mostanában...Úgy értem, SOKKAL csendesebb!-Vont kérdőre téged mosolyogva a nő, mire csak vállat rándítottál.

-Nem tudom...Pont a törpéhez indultam volna, hogy kiderítsem.

-Jaaa,akkor nem is állok az utadba, sok sikeeert!~~~-Azzal arrébb is ugrált, egyenesen Erenékhez. Folytattad tovább a Heicho irodájához való lépteidet, mikor pedig végre odaértél, hezitàltál.

Most mit várok?! Èletemben ennyit nem gondolkodtam semmin sem! Ahj, Zsuzsanna! Csak kopogj be, az Istenit is!

-Mi okból akarsz bekopogni hozzám, szaros kölyök? Ha a hadnagyod irodájába nem mersz bejönni, nem is értem hogy tudsz titánokat ölni...-Szólalt fel mogötted Levi, mire szúrós szemekkel rá néztél. Ő csak állta a tekintetedet, végül benyitott a szobájába, és lerakta az asztalára a forró, gőzölgő teáját.-Na mondd, mit akarsz.

-Ch, már megbocsássál, de èn is hadnagy vagyok! Nem így kellene beszélni egy hozzád hasonló rangúval!-Kértes ki magadnak dühösen miközben egyre bátrabban szelted az utad a szobájába.

-Nem kértem ki a véleményedet.-Felelte egyszerűen, neked pedig itt telt be a pohár.

-Én se kértem ki rohadtúl a te véleményedet, Törpe Ackerman! Mégis úgy bánsz mindenkivel, ahogy te szeretnéd! De ha valaki egy rossz szót ejt rólad, akkor azt rögtön a "halálba küldöd"?! Àlljon meg a menet, Rivaille!-Látszólag nem hatotta meg a kis beszéded, te benned viszont egyre jobban felment a pumpa. Ezt làtva a férfi felállt, majd tett hozzád pár lépést. Most az egyszer nem érdekelt téged, hogy milyen közel van, állva a tekintetét mélyen belenéztél az acélkék szempárba. -Mi a franc bajod van mostanában, Ackerma-Nem tudtad végig mondani, mert durván nekilökött téged a falnak, és kezeivel azonnal a fejed mellé támaszkodott, ezzel elzárva minden menekülési utadat.

-TE!-Ordított fel, holott tudta, hogy itt vagy közvetlen előtte-TE VAGY A BAJOM!

-Már megint mit tettem őfelségével,huh?! A problémáid nagy része mindig én vagyok! Rohadtul unom, hogy akármit is teszek mindig találsz valami hibát bennem, ami miatt rám tudsz kiabálni! Gyerekes vagy, rohadtul! Többè nem is érdekelnek a bajaid, úgy is folyamatosan engem mondanál, akármit teszek!-Kitépted magadat a karjai közül egy óvatlan pillanatban, majd kiviharzottál az irodájából, egészen az udvarra. Eleged volt belőle, és abból, hogy mindig megtalálja a hibáidat, akàrmit is csinálsz. Leültél egy fa alà, ahol még éppen, hogy volt àrnyék, és gondolkodni kezdtél.

Egyáltalàn miért érdekelt engem, hogy mi van a hadnaggyal? Ugyanolyan kiállhatatlan volt, mint amilyen szokott lenni.

Ahogy eszedbe jutott, milyen közel is voltatok egymáshoz, elvörösödtél.

H-Hah?! Miért vörösödök?! Ez csak akkor lehetséges, hogyha...

A felismerés villámcsapásként csapott a tudatodba. Beleborzongràl a gondolatba...

Talán szerelmes vagyok abba a törpébe?

-Meg fogsz fàzni, ha továbbra is a fűben fogsz ülni.-Szólalt meg mögötted az emlegetett.

-És? Akkor is itt ülök.-Mondtad jól érthetően, hangosan, hogy felfogja, nem a legjobb pillanatodban kapott el téged.

-Most mi a fasz bajod van megint?!-Kapta fel egyből a vízet, mire a szemed sarkából ránéztél.

-Mit érdekel téged az, hogy nekem mi bajom van?! Törődj a magad dolgával!

-Nem bazdmeg! Tudod mit?! Addig nem megyek el míg el nem mondod hogy mi a problémád!-Kijelentèsére a szíved kihagyott egy ütemet, de azonnal fel is gyorsult, mikor oldalra néztél, hiszen az emberiség legerősebbje épp most foglalt melletted helyet a fa alatt.-Nos?

-Akkor sem mondom el.-Makacskodtál továbbra is. Bár nem akartad kimutatni, de nagyon is tetszett neked a helyzet, amiben most voltatok, ugyanakkor te is ki akartad húzni a férfiból a problémáját. Támadt is egy ötleted.-Illetve..Csak akkor mondom el, hogyha te is elmondod a tiedet. Annyit mondtál, hogy én, de semmi többet. Ezúttal mit követtem el?

Hosszan hezitálás után végül Rivaille bólintott egyet, és szóra nyitotta a száját.

-Tudod kölyök...A napokban nagyon is felfigyeltem arra, hogy van valami furcsa érzésem, mikor meglátlak. Ez senki másnál nem fordul elő, és el akartam tüntetni ezt az idegesítő dolgot, ami még most is itt van a mellkasomban. De akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam soha azt behazudni magamnak, hogy nem tartalak szèpnek. És mostanra arra is rájöttem, hogy kezdtem mélyebb érzéseket táplálni feléd. Tudod, mint az a szerelem, vagy mi...

Mondandója egy szavát sem tudtad volna igaznak vélni, annyira hirtelen ért téged ez az egész vallomás. A szíved a torkodban dobogott ès az egész fejed az égővörös színárnyalatot vette fel. Ott ültetek, immár egymàssal szemben, Rivaille pedig a válaszodat vàrta.

-I-Izé...-Dadogtàl, ami még téged is meglepett-Èn is...Hasonlóképpen érzek, mint te...Sz-Szeretlek,Rivaille...-Vallottad be te is az érzéseidet, mire a férfiből kicsaltál egy halvány mosolyt.

-Szóval, neked mi volt a bajod, újdönsült barátnőm?-Vont kérdőre miután egy gyors puszit nyomott az arcodra, amibe ha lehetett, mégjobban belepirultál.

-Csak annyi, hogy mindig én voltam a bajod, akármit is csináltam, megtalàltad bennem azt, amit rosszul csináltam...Meg hogy nem akartad elmondani a tiedet.

-Azért keltem fel a figyelmedet a problémáidra, hogy ki tudd őket javítani, ne felejtsd ezt el. Na gyere, lassan esteledik, ideje elmenni aludni. Ma velem alszol.-Olyan könnyedséggel mondta ezt, hogy csak a halvány pír mutatta az arcán, hogy ő is zavarban van.

-Ahogy akarod,Rivaille!~

-Csak Levi. Nem sok embernek engedem ezt meg, szóval becsüld meg, kölyök. Mint ahogyan èn is meg foglak téged...-Ekkor állad alá nyúlt, és ajkaitokat azonnal összeérintette. Belemosolyogtàl a csókba, és azonnal viszonoztad. Percekkel kèsőbb mindketten pirulva váltatok el a másiktól, majd kézenfogva elindultaltok a Heicho szobàja felè.

/Sajnálom, hogy kicsit NAGYON sokat kések a kérésekkel, de immáron visszatértem!^^/