/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Eren x Reader】•Köszönöm•

Fujimi2003-chan kérésére! :D Remélem tetszik!:3

A Nap lassacskán elbújt a felhők mögé, kevés fényt adva ezzel a lent élőknek. Egyetlen hang a környéken csupán lovad gyors ütemének zaja volt, ahogy patáit erőteljesen dobogtatta a földön.

Minden energiáddal azon voltál, hogy visszajuss a Falakhoz. A köpenyed szakadt volt és véres, pont ugyanolyan, mint egyenruhád. A mellkasodnál levő Szabadság Szárnyai már koránt sem voltak olyan tiszták, mint amilyenek a Felderítő Út előtt voltak.

Szaggatottan vetted a levegőt, kezdted elveszíteni az eszméletedet. A jobb lábad iszonyúan fájt, alig tudtad megmozdítani is, a fejednél pedig szereztél egy sebet is, amely miatt sok vért vesztettél.

-Bírd még ki egy kicsit... - Suttogtad a lovad fülébe, aki erre csak horrkantott egyet.-Hamarosan... Hazaérünk...

Hirtelen hatalmas dobbanásokra lettél figyelmes. Nem akartál hinni a füleidnek, a szíved kihagyott egy ütemet. Mikor hátrafordultál, bár homályosan, de láttál egy feléd tartó titánt. ''Jajj ne... Nenene...''

-Gyorsan..-Kétségbe estél, a kantárt már olyan szorosan fogtad, hogy a tenyeredet már rendesen dörzsölte, de téged abban a percben egyáltalán nem érdekelt. Az volt a fontos, hogy hazajuss...

Mikor újból hátranéztél, a titán nem volt sehol sem. Immár egy fokkal nyugodtabban fordultál vissza eredeti irányodba, ám akkor az óriás ugrott be eléd, tátva a száját.

'' BASSZUS!!! '' Amilyen gyorsan csak tudtad, megragadtad a kantárt és elhúztad a titán elől magatokat, az állat pedig hatalmas nyerítéssel adta tudtodra nemtetszését. Ám úgy látszik, mindem hiába volt...

Az emberevő szörnyeteg már nyújtotta feléd a kezét, hogy megragadjon téged, s te hiába próbáltad már meg gyorsabb iramra bíztatni lovadat, ő teljesen kifulladt. A következő pillanatban már egy hatallmas kéz szorításában érezted magadat. Összeszorított szemekkel vártad a halálodat..

Eren... Sajnálom, hogy nem lehetek többet melletted... Kérlek, vigyázz magadra...!

Hirtelen minden emléked eszedbe jutott, amit vele éltél át, és a többiekkel...

Az első napotok, vagy amikor Eren magára haragította a Hadnagyot, és feltakaríttatta vele az egész helyeteket, te pedig titokban segítettél neki...

Vagy amikor egyik éjjel kihívott téged a szobádból, és bevallotta neked, hogyan érez... Az a sok boldog perc, a csókok, a nevetések...

Nem akartad ezeket elveszíteni,de nem tudtál már mit tenni...

-VEDD LE RÓLA A KEZEDET!-Ordította egy ismerős hang, mire kinyítottad a szemeidet.

Eren...?

A fiú ekkor hatalmas erővel átvágta a titán nyakszirtét, ezzel pedig kiejtett téged a tenyeréből, s egyenest belezuhantál a barnahajú kezei közé, aki rögtön úgy ölelt magához, hogy nem is bírtál levegőt kapni.

-Eren..?-Suttogtad lefagyva, bár már rég felismerted őt. Belefúrtad a mellkasába a fejedet, s végül kitört belőled a zokogás.

-Igen, én vagyok, itt vagyok, [Név]... Semmi baj sincs, vigyázok rád.. - Simogatta a hátadtól elkezdve a hajadat, majd végül az arcodat kezdte el cirógatni. - Már azt hittem, hogy elveszítettelek...

-Sajnálom, hogy aggódnod kellett... Elszakadtam a csapattól...

-Az a lényeg, hogy újra itt vagy, velem. - Adott egy puszit a homlokodra.

-Köszönöm, Eren...-Felpipiskedtél,s adtál egy csókot az ajkaira, amit azonnal viszonzott.

-Menjünk vissza, én is a tudtuk nélkül jöttem utánad...

Felültetek a lovatokra, s azzal visszamentetek a falakhoz. El sem akartad hinni, hogy mi történt az utóbbi két-három órában, de muszáj volt magaddal elhitetned, mivel ez mind igaz volt. Mikor visszaértetek Erent jól lecseszték, amiért engedély nélkül lépett ki a Titánok közé, s a hadnagytól kapott is büntetést. Tízszer körbe kellett mennie minden szobán,hogy azt fényesre sikálja a fiú.

A batátaid sírva fakadtak, mikor megláttak téged a szobájukban, és zokogva öleltek át téged, amit persze viszonoztál.

Később csatlakoztál Erenhez, hogy segíts neki a takarításban, hiszen tudtad, hogy nagyon nem ért szegényke hozzá, és egyedül semmire sem menne. Elhülyéskedtétek az egészet, s közben elcsattant közöttetek egy-két csók is. Éjszakára már szerencsére végeztetek mindketten, de annyira elfáradtatok, hogy rögtön lefeküdtetek az utolsó szobában levő ágyra, ami szerencsére senkié sem volt.

Egymással szemben feküdtetek, és csak néztétek egymást. Kellemes csend uralkodott a szobátokban, Eren pedig ezt kihasználva lassan ráhajolt az ajkaidra.

-Olyan jó, hogy itt vagy, [Név].-Kezeit a derekadra helyezte, s úgy húzott magához közelebb.

-Te mentettél meg... Köszönöm. Nagyon szeretlek, Eren...-Mélyen beszívtad férfias illatát, amitől a szíved mégjobban kezdett el dobogni, mint általában,a fejed pedig felvett egy halvány piros árnyalatot.

-Én is szeretlek, [Név]. És bármikor megmentenélek téged...

Aznap este egymásba kapaszkodva aludtatok el, a leggyönyörübb álmaitokat aludva.