/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Erwin x Oc】•Buta Kislány•

Nightcore2016  kérésére! :) (Még régebben, a Jean x ocs kérésed alá írtad, hogy szeretnél egy Erwin x Alice párost)

  [L/Bnő/Név] =Legjobb Barátnő Név

  [F/Név]= Fiú Név  

Erwin Smith, azaz sokak számára Szemöldök, Szemöldök Hadnagy. Imádtátok ezzel nyaggatni az osztagban, persze a tudta nélkül, a háta mögött. Sokan féltek hogy mi lesz abból, hogyha kitudódik, de te egyáltalán nem rezeltél be emiatt. Hogy miért is? Erwin számodra gyerekkori barátod, és előszeretettel cukkoltad mindig is a két kis hernyója miatt a szeme felett, volt, hogy néha bemérgedt, de mára már megmosolyogtatját őt is a szavaid. Bár ki tudja, hogy eközben hány féle módszert talált ki arra,hogy kidobjon téged az ablakon. 

A szokásos nappali futásodra indultál néhány barátoddal, közben pedig elengedhetetlen volt egy téma, amit kibeszéltetek. Ezúttal Erwin volt, amit legjobb barátnőd, [L/Bnő/Név] hozott fel. Magad sem tudod miért, te kissé zavartan érezted magadat, miközben vicces beceneveket találtak ki a Vezetőtöknek.

-Hm, Alice, te és Erwin eléggé el szoktatok lenni kettesben, pontosan mit is csináltok?-Vonta egy perverz mosolyra a száját a melletted futó [F/Név].

-Mikre nem gondolsz, hülyegyerek?-Vörösödtél el akaratlanul is amikor felfogtad a kérdést-Nincs köztünk semmi sem. 

-Aha, persze. Ezt még te magad sem hitted el.-Váltott át komolyra [L/Bnő/Név]. Mikor találkozott a tekintetetek egy hitetlenkedő szempárral néztél farkasszemet. Ezután inkább meg sem szólaltál, teljesen elmerültél a gondolataidban és azon, amit legjobb barátnőd mondott neked. Amint elképzelted magad előtt régi barátodat, érezted, hogy vörösödsz, és a szívverésed is felgyorsult. Most az egyszer azt vártad, hogy mikor lesz már vége az edzésnek, hogy kicsit egyedül lehess és gondolkozhass.

Hamar el is érkezett az az időpont, amint megérkeztetek a folyosóra te besunnyogtál a szobádba, és magadra zártad az ajtódat. Új volt számodra ez az érzés, nagyon is. Persze, sosem tartottad egy csúnya férfinak őt, de eddig sosem képzelted el magatok egy csók közben, mint most is. Két kezedbe temedett az arcodat, hogy még véletlen se lássa senki sem a paradicsomvörös fejedet, bár igazság szerint nem láthatta volna egy személy sem, mivel egyedül voltál a szobádban. 

"E-ez az érzés...Ez lenne a szerelem? Szerelmes lennék a gyermekkori barátomba?"-Tetted fel magadban a kérdést pánikolva-"Nem lehet...Viszont ha mégis...Ezt neki nem szabad megtudnia..."

A következő napokban eléggé feltünően kerülted Erwin társaságát. A számodra újonnal felfedezett érzés egyre erősebbé nőtte ki magát benned, így már szimplán egy pillantás is elég lehetett tőle ahhoz, hogy zavarba jöjj. A férfi az ötödik nap után megelégelte a távolságtartásodat, s a nap végén bekopogott hozzád a szobádba. Először nem akartad kinyitni, mert nem igazán vágytál senki társaságára sem, de a másik oldalon levő személy nem adta fel a harcot. Mikor már kerek három perce kopogtatta az ajtódat felhorkantottál, és azzal a lendülettel ki is nyitottad az ajtót, de azonnal elállt a lélegzeted. 

-S-szia...-Motyogtad erőteljesen a csizmádat kémlelve, egy halvány pír kíséretében.

-Miért kerülsz engem mostanában?-Tért egyből a lényegre, két ujját állad alá téve kényszerítve téged ahhoz, hogy ránézz.-Tán tettem valamit?

-Nem, dehogyis! Nem erről van szó!...Csak...Rájöttem valamire...-Halkultál el a végére-De mindegy is, nem fontos! Nyugodtan menj vissza az irodádba, biztosan temérdek munka vár még rád az asztalodon!

-Hát addig bizony nem megek el, amíg meg nem tudom a kis "titkodat".-Lépett beljebb a szobádba, komoly tekintettel jutalmazva téged. Hirtelen azt sem tudtad, hogy fiú vagy vagy lány, a csend pedig kezdett teljesen eluralkodni felettetek.

-Erwin...Nem hiszem, hogy annyira akarod hallani. Ez mindent tönkre tenne közöttünk...-Az utolsó mondatodra könnyek gyűltek a szemedbe,majd folytak le, amit a férfi gyengéden kezdett el letörölgetni arcodról. 

-Na, kérlek. Bármi is az ígérem, hogy nem fog köztünk semmi sem változni rossz irányba.-Suttogta a szemeidbe nézve, mire óriásit nyeltél, majd nekikezdtél. 

-É-én...Huhh...Szeretlek....-Motyogtad lesütött szemekkel, amin Erwin elmosolyodott. Azt hitte, hogy valami rossz dolgot akarsz neki mondani, de ez nagyon meglepte őt. 

-Tudod, ha tényleg azt hitted, hogy ez majd rontani fog valamit is, akkor igazán buta kislány vagy még mindig.-Adott a homlokodra egy puszit.

-Mi?

-Én is szeretlek téged, Alice.-Kezdeményezett immáron egy csókot, válaszodat meg sem várva. A fejed már full vörös volt, zavarodottan viszonoztad szerelmed csókját, amibe ő belemosolyodott. -Kitalálom. Féltél elmondani mert azt hitted,hogy én nem viszonzom és így vége lesz a barátságunknak is, igaz?

Némán bólintottál.

-Biztosíthatlan, hogy ez nem így van. Mint már előbb is mondtam, én is úgyanígy érzek irántad. Szóval...Leszel a barátnőm?-Kérdezett lágy hangján, tekintetetek találkozásakor.

-I-igen...Szeretlek, Erwin!-Ugrottál boldogan a nyakába, örömkönnyeiddel az arcodon.

-Én is téged.

(Huh, hát nem tudom, szerintem ez nem lett az igazi, de remélem tetszik! ^^)