/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【 Hikaru x Reader x Kaoru 】•Egyenlő Szeretet•

saly1zso kérésére, remélem tetszik! 💕\(p~p)/💕

FIGYELEEEEM! A következő sorokban arról lesz szó, hogy Reader-chan két fiúval van egy kapcsolatban. Elfelejtettem hogy hogy nevezik ezt és lusta vagyok kideríteni, de aki nem szereti az ilyesmit, az skippelje ezt a részt, Arigatou!~

///

-De nem!

-De igen!

-De én szeretem jobban!

-Nem, mert één!

Erre a csodálatos eszmecserére léptél be a 13-as zeneterembe, mely köztudottan a Host Clubbosok otthona úgymond. Halványan elmosolyodva intettél mindenkinek, majd kissé fáradt sóhajt eresztettél el, mikor megláttad, hogy a testvérek már megint nem bírnak magukkal.

-Hikaru-chan, Kaoru-chan, most mi a baj?-Kérdezted odalépve hozzájuk, miután mindkettőjük arcára adtál egy-egy puszit. Igen, elég furcsa lehet másoknak, hogy hármas-kapcsolatban éltek, de nektek egy így tökéletes, és boldogok is vagytok, ráadásul, a barátaitok is elfogadják ezt, ami miatt hatalmas kő esett le a szívedről, mikor elmondtátok nekik. Azonban, mint minden kapcsolatban, nálatok is vannak kisebb-nagyobb vitáitok, amiket muszáj elsimítanotok, hogy újra fennálljon a harmónia.

-[Név]-chan, ugye hogy nálam érzed jobban, hogy szeretlek?!-Fonta gyerekesen össze karjait a mellkasa előtt Kaoru. Nem sokszor volt, hogy ennyire nagyon gyerekesen viselkedtek, sőt, te még nem is láttad ennyire elfajulni a dolgokat. Ezért is lepődtél meg a hirtelen kérdőre vonásán Kaorunak.

-Hah? É-én mindkettőtöknél ugyanúgy-

-Neem!-Vágtak közbe.

-Biztos, hogy egyikünkkel sokkal jobban érzed magadat, [Név]-chan.-Folytatta Kaoru-De nem fogom hagyni, hogy teljesen kisajátísd őt, Hikaru!

Összepréselted az ajkaidat. Tehetetlenül nézted a két szerelmedet, kik éppen farkasszemet néztek egymással, teljesen ignorálva téged. Egyre közelebb hajoltak a másikhoz, fogcsikorgatva. Nem akartad, hogy miattad veszekedjenek, ráadásul direkt ezért féltél kicsit belemenni ebbe a kapcsolatba. Nem akartad, hogy civakodjanak, hiszen nem volt jellemző rájuk.

-Oi~Oi~Oi~.-A megmentőd ebben a helyzetben a szőkés hajú fiú volt, Tamaki, aki csak halványan elmosolyodva távolította el a mellkasuknál fogva egymástól a két ikret-Nem látjátok, milyen helyzetbe hozztátok [Név]-chant?-Bökött állával feléd, mire immár mindhármójuk tekintete rajtad csüngött.

-Köszönöm, Tamaki-san, de megoldom...-Motyogod, mire az illető csak biccent egyet, a követkető pillanatban pedig kissé habozva, de elsétál a helyszínről.

-[Név]...-Kezdett volna bele Hikaru, de te közbeszóltál.

-Emlékeztek, mit mondtam akkor, amikor...Sz-szóval azon a napon, amikor bevalottam nektek, mit érzek, és belementetek ebbe az egészbe?-Csak bólintottak. Látszott rajtuk, hogy kissé zavarban vannak, erről a szemük alatt megbúvó halvány pír sem tudta ellenkezőjét állítani, amely akkor jelent meg, mikor visszaemlékeztek arra a csodálatos napra.

///3 hónappal ezelőtt///

A torkodban dobogó szíveddel közeledtél az udvarhoz, ugyanis oda hívtad az ikreket, akik minden habozás nélkül beleegyeztek a veled való találkozóba.

-Uhm...Sz-sziasztok.-Intettél kissé sután, zavart mosollyal az arcodon.

-Hey [Név].-Mosolyodott el Kaoru, Hikaru pedig csak biccentett egyet. Nem vetted észre, mivel le volt hajtva a feje, viszont ahogy meglátott téged, kissé elvörösödött az arca, s direkt emiatt emelte lejjebb fejét. Nem akarta, hogy meglásd, mennyire is zavarba ejtetted már pusztán a megjelenéseddel.

-Mit szerettél volna...?-Motyogta, mire Kaoru a szeme sarkából küldött számára egy figyelmeztető pillantást, ugyanis ő jól tudta, hogy mit érez irántad a testvére. Ahogy ezt Hikaru is tudta Kaoruról.

-Cs...Csak azt akartam, hogy tudjátok...-Egyre vörösebb lett a fejed, miközben egyre inkább csak a plafont bámultad, s ujjaiddal játszottál-Én...Én...M-Megszerettem mindkettőtöket...

-Mi?-Kapta fel a fejét Hikaru, Kaoru pedig alig láthatóan meglökte kicsit.

-Nem tudom, hogyan sikerült.-Nevetted el magadat halkan, inkább csak azért, hogy kicsit oldd a saját feszültségedet-De mindkettőtök személyisége megtetszett nekem. Kaoru, imádom látni a mosolyodat és hallgatni a nevetésedet, Hikaru, veled pedig nagyon szeretek közösen zenét hallgatni, és mindig...Elveszek a szemeidben. Szeretlek titeket...

Hirtelen a testvérek azt sem tudták, mit csináljanak nagy lesokkolódásukban. Már hetek óta vitáztak rólad, hiszen mindkettőjüknek rabul ejtetted a szívét, s őszintén, mennyi esélye lehetett annak, hogy mindkettőjükbe beleszeretsz? Szinte semennyi. Napok teltek el kisebb vitákkal, amik érted zajlottak le, hogy ki tudna jobban törődni veled, de sosem jutottak dűlőre.

Azonban most...

Hikaru a testvérére nézett, aki pár másodperc alatt realizálta a szándékát, a néma kérdését. Rád nézett, majd sóhajtott egyet.

-[Név], mi is ugyanígy érzünk.-Mosolyodott el halványan, mire a szíved akkorát ugrott, hogy azt hitted, menten' kiszakad a mellkasodból, melybe melegség költözött azon nyomban, ahogy realizáltad a mondata jelentőségét.

-Ha akarod...-Nézett félre Hikaru. Látszólag kissé morcossá vállhatott a tekintete, illetve az arca, de belül majd' elolvadt az aranyosságodtól, amit már csak azért is nem akart kimutatni felétek-Akkor...Megpróbálhatjuk...Így hárman.

-Ko-komolyan?-Az állat majdnem a padlót verdeste, örömödben pedig, mikor mindketten válaszul bólintottak, rögtön a nyakukba ugrottál, és mindkettőjük arcára nyomtál egy puszit-Köszönöm, fiúk! Viszont...-Engedted el őket, aggódó tekintettel-Nem szeretném, ha miattam veszekednétek...Én mindkettőtökkel ugyanolyan jól érzem magamat.

-Rendben, [Név]-chan.-Mosolyodott el immár szélesebben Kaoru-Megértettük. Mindketten ugyanannyira szeretünk téged, ahogy te is minket!~

A szavaitól természetesen azonnal pipacsvörös lettél, ami miatt tenyeredet kellett használnod ahhoz, hogy elrejthesd zavarodat.

-Cuki vagy, [Név]-chan.-Eresztett meg egy féloldalas mosolyt Hikaru, amit az ujjaid között kémlelve éppen, hogy elkaptál, s azt hitted, ott helyben olvadsz el, aranyosságától.

///

-Én még mindig ugyanígy érzek.-Telepedett halvány pír az arcodra-Szóval, kiegyezhetünk egy "mindenki ugyanannyira szereti egymást" dologban?

-Hai hai...-Bólintott Kaoru, rögtön utána pedig testvére is. Boldog mosoly jelent meg ajkaidon.

-...[Név].-Szólalt fel hirtelen, alig hallhatóan Hikaru, mire felé fordítottad a fejedet. Ő pedig ebben a pillanatban hajolt rá az ajkaidra, olyan hevesen csókolva téged, mintha nem is lenne holnap-Szeretlek.-Suttogta a szemeidbe tekintve, mikor kissé elváltatok egymástól.

Éppen, hogy elhajolt, Kaoru is követte a példáját, mire csak belenevettél a csókba.

-Én is szeretlek.-Mosolyodott el a fiú is.

-Én is szeretlek titeket.