/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Tsukishima x Reader】•Baka•

Nati-Unnie kérésére! :3 Remélem tetszik és,hogy ez jobb lett, mint az előző, igyekeztem! ^^"

U.I.: KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AZ 5000 MEGTEKINTŐT HOLLYYY SHIIII--- <3 <3 <3 Imádlak titeket!!

Yamaguchi Tadashi húga a lehető legkitartóbb, legmagabiztosabb lány, akit valaha a Föld a hátán hordott. Erről főképp Tsukishima Kei tudna mesélni, aki még a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy aki egyszer ledönti majd a szíve körüli falakat, az TE leszel. 

A gyomrodban levő hatalmas görccsel közlekedtél az embersereg között szalomozva, próbálva nem nagy feltűnést kelteni magadról. A szíved vadul dobogott, alig hallottad tőle a körülötted levő emberek szavait, amiket egymásnak inzéztek, de némelyiket neked is, mint pl: "Vigyázz már jobban!" "Hé!"

Szemeddel bátyjádat kerested, hisz' tudtad, ahol ő van, valahol ott lesz a szemüveges szőke is, aki miatt annyira fájt most a hasad. Mikor megláttad a zöldes hajkoronát egyből elmosolyodtál, és feléje vetted az irányt remélve,hogy elméleted tényleg igaz, és ott lesz Tsukki is.

-Tadashi!-Ugrottál neki, kezeiddel rögtön körbefonva a fiút, aki meglepetten ugrott egyet.

-Oh, szia [Név]! Készen állsz?-Kérdezte tőled egy bátorító mosollyal az arcán, hiszen tudta, mi fog a következő percekben következni és remélte, hogy csak jól fognak elsülni a dolgok. Halvány pír keletkezett az arcodra mikor megláttad az épp, az osztályteremből kilépő, mogorva arcú Kei-t, majd egy utolsó pillantást vetettél bátyádra, s kérdésére egy magabiztosat bólintottál. Legalábbis reménykedtél benne, hogy eléggé határozottnak tűnt...

-Szia Tsukki!~-Vigyorodtál rá az előtted levőre, aki szemforgatva biccentett egyet köszönésképpen.

-Oi, nem megmondtam már, hogy ne hívj így? Nektek folyamatosan el kell mondani, vagy mi?-Kérdezte egy fáradt sóhaj kíséretében, s már készült is volna távozni, de te megállítottad.

-Hé, várj Tsukishima...-Motyogtad úgy,hogy csak ő értse. Amint elértek szavai hozzád feléd fordult, a tekintetedet pedig félénken összeakasztottad az övével. Tudtad,hogy most kell megtenned, hisz' olyan rég óta éreztél úgy iránta, most mégis alig jutottak szavak az eszedbe. Paparikavörös fejedet mélyen lehajtottad,hogy ne vegye észre zavartságodat, de nem sikerült leplezned a nyilvánvalót, Tsukki rögtön észrevette.

-Khm. Lehetne,hogy még ma kimondod? El fogok késni az órámról.-Morogta, egyik lábával hevesen a padlón topogva.

-T-tudom ez most így nagyon hirtelen lesz,d-de...-Beharaptad az alsó ajkadat, és összeszorítottad a szemeidet. Nem merted kimondani azt a bizonyos szót, amely képviseli az összes érzelmet, amit évek óta a fiú iránt éreztél, féltél a visszautasítástól...Aztán erőt vettél magadon...-Szeretlek,Tsukki...

A szőkeség egy ideig úgy nézett téged, mintha csak azt várta volna,mikor leplezed le magadat és azt,hogy ez csak egy vicc volt, ám hiába számított erre, te paradicsomfejjel álltál előtte továbbra is, kerülve a tekintetét. 

-Sajnálom [Név], én még nem érzek így irántad.-Azzal pedig sarkon fordult, és elment. A szemeid kezdtek bekönnyesedni, de próbáltad tartani magadat legalább addig, míg be nem csengetnek, és el nem tűnik mindeni a folyosóról. Aztán megakadtál valamin...

-"Még?"-Suttogtad látszólag megtört hangon, ám a szíved talán most még vadabbul kezdett el verni, mint a vallomásnál. Szemeid felcsillantak, s rögtön Tsukki után eredtél.-Azt mondtad, még?-Támadtad le rögtön, mikor mellé értél.