/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Kirishima x Reader】 •"Megtört" Ígéret•

Matsuo-chan kérésére, remélem tetszik! ~

(Gomen, hogy ritkám hozom a részeket. Suli...;-;)

-Pfff, haszontalan vagy!-Búgták sorra a körülötted levő gyerekek, akiknek tekintete mérgező volt, szavaik pedig éles késként szúródtak mellkasodba, a szíved közepébe.
Könnyező tekintettel meredtél a fiúra aki gúnyos vigyorral az arcán díjazta azt, hogy szavai ennyire megsebeztek téged, s társai is csak nevettek rajtad.

Hirtelen azonban lépteket hallottál magad mögül, így kissé hátra vetetted fejedet, de csak egy újabb korodbelivel találkozott a tekinteted. Azt hitted, ő is majd gúnyolódni fog rajtad s már készültél volna az újabb, rossz szavakra, de azok nem jöttek.

-Hagyjátok békén őt, mit képzeltek magatokról?-Meglepetten nyitottad ki szemeidet, melyeket a félelemtől már előre becsuktál. Rögtön feltekintettél a fiúra, aki immár előtted állt és magabiztosan nézett szembe azzal a 4 másik sráccal, aki eddig téged bántott.

-Mégis ki vagy te, hogy kiállsz ezért?-Ráncolta a legidősebbik a szemöldökét, majd vállat vont, s fejével intett a többieknek, hogy menjenek utána. Volt aki némán elsétált mellettünk, s volt aki gúnyos tekintettel, vagy éppen kinyújtott nyelvvel szemezgetett velünk.

-Hé, minden oké?-Guggolt le hozzád az ismeretlen fiú és bátorítóan elmosolyodott, egyik kezével felsegítve téged-Miért bántottak?

Legelőször nem akartál megszólalni, de végül engedtél magadnak és elmesélted neki, hogy mivel nincsen erőd, ez a pár fiú rád szállt és már hetek óta gúnyolódtak rajtad, akármikor megláttak téged.

 A fiú viszont ahelyett, hogy kiröhögött volna, amiért nem volt erőd, szorosan karjai közé font téged, amit elkerekedett szemekkel reagáltál le, legbelül viszont nagyon is jól esett ez az őszinte cselekedet. Nem gondoltad volna, hogy pont ez az ismeretlen fog téged megvédeni, mikor még az állítólagos "barátaid" is elkerültek téged a legelső incidens óta.

-Tudod mit?-Húzódott el tőled, s a szíved ekkor kihagyott egy ütemet. Már azt gondoltad, hogy meggondolja magát és kinevet téged, de ekkor elvigyorodott-A nevem Kirishima Eijiro, és mostantól meg foglak védeni téged a gonosz emberektől!

Ajkaid elnyíltak egymástól, s némán elkezdtek folyni könnyeid az arcodon. A fiú ettől kétségbe esett és újból ölelgetni kezdett, hátha attól majd befejezed a sírást, de valójában ezek örömkönnyek voltak. Örültél annak, hogy találták valakit, aki megvéd téged.

-Köszönöm, Kirishima!-Nyögted ki két mély sóhaj között, miután valamennyire sikerült lenyugodnod. -Az én nevem [Teljes Név].

-Szólíts Eijironak!-Vigyorodott el még szélesebben, ezzel újból megvillantva cápa fogait, amit már elsőre aranyosnak találtál.

S attól a pillanattól kezdve, a fiú mindig veled volt, mikor kimentél az otthonodból, és akárhányszor csak csúnyán mertek rád nézni, Kirishima egyből rájuk szólt, hogy hagyják abba. Nagyrészt pedig abba is maradt, gondoltad azért, mert Eijiro idősebb volt náluk és egy idősebb ellen nem akartak kiállni.

////

A középiskola kezdetén örömmel ugrottál Eijiro nyakába, mikor a fiú közölte veled, hogy felvették őt az U.A-ba. Valójában is örültél a vörös hajú sikerének, de legbelül, a szíved egy pici pontyán féltél attól, hogy -mivel te egy messzibb iskolába mentél,-egyedül maradsz és nem fogod tudni megvédeni magadat. Ráadásul most nem is lesz senki sem ott, hogy megvédjen...