/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Kuroo x Reader】 •Csodás Páros •

Nati-Unnie kérésére! :3 Remélem tetszik!:D //És azt is, hogy nem baj ha "kicsit" eltér a Haikyuu!!-s témától owo ^^/ Amúgy mondjátok nyugodtan hogyha túl "laposak" a történetek mert én totál rossznak érzem az utóbbiakat .-.//

Az ablakon lehúzott redőnyön át még így is felcsillant egy-két sugár a nap fényeiből, amely bátran tükröződött vissza a mellkasotokon levő jelvényről. Csend volt a szobában, de ez koránts sem volt az a nyugodt, kedvesnek mondható csend, amely két barát között lehetett.

-Kuroo Tetsuro és [Teljes Név], önök a legjobbak, akiket kikülthetnénk a helyszínre.-Kulcsolta össze kezeit maga előtt a főnökötök, miközben végignézett rajtatok.-Egy maffiafőnök és a csapata tartja fogva Mr. Roberts-et, aki -mint tudjátok- tíz éve nyugdíjba ment, és azóta is a leggazdagabb fickónak nevezheti magát. Oikawa és Bokuto csapatát is kiküldtük már, de egyszerűen túl kockázatos lenne rájuk rontani tekintve azt,hogy Mr.Roberts bármikor meghallhatna. Ti ketten mesterek vagytok az elrejtőzésben, remélem, nem fogtok csalódást okozni, és kimentitek az idős milliárdost anélkül,hogy bárkinek is baja esne a csapatból is.

-Mindent megteszünk ezügyben, Mr.Lewis.-Szólaltál meg a lehető legmagabiztosabb hangszínedben. A melletted levő férfi egy másodperc erejéig rádnézett, majd vissza a főnökötökre, s bólintott. Az íróasztal előtt ülő, kissé őszies hajú férfi elégedetten mért végig mindkettőtöket, azzal utatokra engedett. Ezután csak a szobaajtó halk, mégis erősen hallható nyikorgása engedte tudtára mindenkinek, hogy távoztatok a rendőrségről.

-A profi páros új bevetésben, mi?-Mosolyodtál el halványan, mikor beszállatok a kocsiba. Az éjfekete hajú férfi ravasz vigyorra húzta a száját, s szeme sarkából rád pillantott.

-Pontosan úgy van, ahogy mondod,[Név].-Bár hangjából kitünt az,mennyire is próbálja magabiztosnak tettetni magát, mikor belenéztél a szemeibe láttad,hogy nagyon is el van bizonytalanodva. Aggódva emelted rá a tekintetedet, s rátetted egyik kezedet a vállára. Rögtön tudtad, hogy mi jár a fejében, hisz' már évek óta dolgoztatok együtt és ha az elején nem is voltatok, de már sok ideje barátokká váltatok, és remekül kijöttetek egymással.

-Kuroo, mindenki rendben lesz. Megígérem.-Suttogtad úgy, hogy megértse, pedig senki más nem volt az autóban, aki hallhatta volna mondandódat. Tetsuro, mikor felfogta a szavaidat, élesen szívta be a levegőt, majd lassan kiengedte, s rászorított a kormányra.-Hé, eddig is mindenkit elkaptunk, most sem lesz máshogy, és senki sem sérült meg! Maffiafőnök, és? Mi meg a legjobbak vagyunk, a főnök is megmondta!

-Annyira bírom benned, hogy még egy ilyen helyzetben is próbálsz a lehető legmagabiztosabbnak tűnni.-Mosolyodott el halványan feléd pillantva, majd újra az útra fókuszált alig fél perc múlva pedig már hallani lehetett a sok rendőrszirénát. A töltények egymás mellett elsuhanva repültek az ellenséges területek felé, néhány helyen súrolva az emberek bőrét. Becsaptad magad mögött a járműajtót, és rohantál a másik két munkatársatok csapatához, Kuroo pedig elővette egyik pisztolyát,s úgy ment utánad.

-Bokuto, mi van?-Guggoltatok le az egyik nagyobb törmelékdarab mögé,ahol a bagoly már kiizzadva figyelt titeket.

-A főnök valahol a legfelső emeleten van, és onnan lő ránk, a legalsó szinten voltak huszan, de sikerült kiiktatnunk 15 embert.-Darálta le egy szuszra, ekkor láttad meg, hogy néhány helyen már elszakadt az egyenruhája, alatta pedig halvány, mégis jól látható csíkok égtelenkedtek bőrén.

-Mindenki jól van?-Szűrte ki Kuroo a fogai közül a legrosszabbra számítva, de hál' Istennek barátjától heves bólogatást kapott.Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, ekkor felé pillantottál. Egymás tekintetéből kiolvastátok,hogy most ti következtek. Bólintottatok, majd felálltatok és hátulról kezdtétek el megközelíteni a házat, de mielőtt Kuroo utánad mehetett volna, Bokuto megragadta őt a karjánál fogva.

-Elmondtad már neki?

-Basszus,Bokuto! Ez nem a legmegfelelőbb alkalom ahhoz,hogy erről beszéljünk!-Szitkozódott a fekete hajú.

-Ki tudja hogy lesz e egy következő alkalmad arra,hogy elmond neki, hm?! Ezután, mindenképpen mondd el neki, mert különben én kürtölöm világgá az érzéseidet! Na, menj!-Ekkor elengedte a férfit, aki pár másodperc erejéig még az éppen célzó barátjára nézett, majd észbekapott, és utánad eredt. 

/////

-Ebben a szobában van.-Suttogtad az előtted állónak, aki egyetértően bólintott. Erőből kicsapta az ajtót, s feltéve maga elé a fegyverét körbevitte tekintetét a helyen. Nyugtalanította a dolog, hogy sehol sem találta sem a fogva tartót, sem Mr. Robertset.

-[Név], itt sincs!-Morogta ridegen, ezután te is beléptél a szobába. Egyik kezedet végig a fegyverednél tartottad,hogy villámgyorsan előkaphasd, ha szükség lenne rá.

-Oh,hát végre megvagytok!-Hallottatok magatok mögül egy férfi hangját, mire mindketten hátra fordulatok. A férfi rád tartotta a pisztolyát, nem mertél moccani sem. Nem tudtad hirtelen, mit cselekedj, a melletted levő Kuroo rászegezte a fegyverét.-Előbb ölöm meg a kiscsajt, minthogy te lelőjj engem.-Mondta szemrehányóan az éjfekete hajúnak.

A következő pillanatban meghúzta a ravaszt, semmi tétovázás nélkül...

De nem csak Tetsuro volt ilyen gyors, a maffiafőnök is előszeretettel eresztette a levegőbe a golyót...

Mintha csak egy lassított felvételbe kerültél volna, nem tudtál megmozdulni, csak a mellkasodba nyilaló fájdalom ébresztett fel téged a való világba...Még láttad, ahogy a pasas elejti a kezében levő pisztolyt, és fájdalmas kiáltás közepette összerogyik a padlón...

-OI, [NÉV]! [NÉV] NE MERJ ITTHAGYNI!-Hallottál halkan egy ismerős hangot, s mikor még utoljára pislogtál, Kuroo ijedten ragyogó szempárjába ütközött tekinteted, majd lecsukódtak a szemeid.

/////

Kórház, 142-es szoba. Itt voltatok mindketten, mióta idekerültél. Tetsuro mindvégig fogta a kezedet és kétségbeesetten kérlelt, hogy nyisd ki a szemeidet. A szobában levő halk csipogás jelezte csak, hogy a szíved még nem adta fel a harcot, de te sem akartad ilyen könnyen átadni magadat az életből a halál hideg, nyirkos ujjainak.

-[Név]...-Suttogta immár megtörten a férfi, s rászorított a kezedre-Azt mondtad, senki sem fog megsérülni. Hogy minden rendben lesz...Erre tessék...Így kell téged látnom!-Kapta rád hirtelen tekintetét, amit persze te nem érzékelhettél.-Kérlek, ébredj fel, a kurva életbe is! Nem akarlak elveszíteni, mert szeretlek téged...

"Mert szeretlek téged..."-Vízhangzott a fejedben, a körülötted levő sötétség pedig kezdett megszűnni. Lassan kinyitottad a szemeidet, de hunyorítanod kellett, mivel a hirtelen sok fény nagyon nem tett jót most neked.-Kuroo...-Motyogtad erőltetetten, mire rádnézett. Szemei kikerekedtek, és azonnal két hatalmas, férfias keze közé kapta az arcodat.

-[Név]! Végre, hogy felkeltél, azt hittem,hogy elmész...És egyedül hagysz...-Suttogta, miközben tekintetét mélyen a tiedbe temette.

-Sosem akarlak itthagyni, Tetsuro, tudod...Mindent hallottam ám.-Mosolyogtál rá, a férfi pedig halvány pírral az arcán fordította el a fejét.-Én is szeretlek téged.

Nem is kellett több neki, olyan éhesen csapott le az ajkaidra, mintha csak egy kiéheztetett állatot engedtek volna a prédájához. Vigyorogva beletúrtál az amúgy is már kócos hajába, s néhol meghúztad azt, amit egy kisebb morgással reagált le.

Pár hét múlva kiengedtek téged a kórházból, s újból folytattátok a bűnüldözést. Ti voltatok a megállíthatatlan páros, akik mindenkit kézre tudnak keríteni, és akik mindent megtesznek a másikért. Akik igazán, tiszta szívből szeretik a másikat...