/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Yurio x Oc】•A Történetünk•

Nightcore2016 kérésére, remélem tetszik!:3 (Miután megírtam a kérést, azután vettem észre,hogy kicsit másmilyet akartál...:/ Ha persze ez nagy gond,akkor átírom, vagy egy külön fejezetben megírom/

Oc-e: Ena

Egyedül lenni a szobádban, mely a fekete árnyalatiban úszott. Ez volt az egyetlen vágyad ebben a pillanatban, mely egyre erősebbé vált benned, ahogyan a percek lassan teltek. A lelked sötétsége egyre hatalmasodott, ahogyan elmosódott tekinteteddel figyelted legjobb barátodat, aki egy számodra idegen lányt csókolgat.

Összetörtél. A szíved nem bírta tovább ezt a terhet, melyet már hosszú, hosszú éveken át őrizett, mint egy titkot, amelyet senkinek sem szabadott megtudnia.

De mégis mosolyogtál. Hiszen tudtad, hogy Ő így boldog. A szemeid sarkában levő könnyeket egy gyors mozdulattal letörölted, mikor nem figyeltek, hogy véletlenül se csússzanak le arcodon, mert akkor oda lett volna az egész maszkod.

"Megmondtam,hogy szeressünk ki belőle, ugye?"-Suttogta neked egy belső hang, mire savanyúan elmosolyodtál. Persze a többiek azt hitték, hogy ez az igazi mosolyod.

-Nahát Yurio! Úgy örülök,hogy végre te is találtál magadnak valakit!-Kiáltotta boldogan Viktor, aki kicsit már be volt csiccsentve.

"Valakit, aki...nem én vagyok..."

-Viktor!-Ragadta meg Yuri a vállát az orosz férfinak, aki ezután kérdő tekintettel fordult a japán szerelme felé. A szemüveges feléd biccentett egyet, majd belesuttogott valamit Viktor fülébe, aki erre szája elé kapott. 

Elkaptad tekintetedet róluk, s csak a földet pásztáztad. Nem mertél újból a szerelmedre nézni, aki ebben a pillanatban is valaki más kezét fogta.

"Valaki más..."-Hangzott a fejedben folyamatosan-"Aki nem én vagyok..."

Összeszoríttottad a kezeidet, és vettél egy mély levegőt. Ezután felemeltél egy poharat, és a magasba emelted, egy hatalmas mosollyal az arcodon.

-Gratulálok nektek!-Kiáltottad látszólag vidáman, de a belsőd már milliónyi darabban hevert.Minden egyes lépés után, mellyel közelebb mentél hozzájuk, egyre jobban fájt a szíved. Mintha csak a szilánkokon lépkedtél volna, melyek a padlón hevertek szanaszét, s csak te éreznéd őket.-Legyetek sokáig együtt.

"Valaki mással látni téged, Yurio, a legrosszabb érzés a világon. De látom rajtad azt az őszinte mosolyodat, amit mindig is én csaltam ki belőled..."

"Nekem csak ez az egy számít..."

-Kösz, Ena.-Mosolygott rád a szőkeség, és összeborzolta a hajadat.-Igaz barát vagy.

"Barát..."

Bólintottál köszönetképp, mert a hangod már használhatatlan volt. Úgy érezted,hogyha még egyszer használnod kell, akkor keserves sírásban fogsz kitörni. Alig bírtad már visszatartani a hatalmas gombócot a torkodban, mellyel már órák óta bírkoztál. De tudtad,hogy így lesz a legjobb. Egyszerűen csak így kell lennie...

"Legjobb barátja voltam...Vigyáztam rá, kiskorunktól fogva..."-Gondoltad át a történeteteket a fejedben, közben pedig felvillant egy-egy emlékkép, ami megmaradt benned. Pl. Mikor Yurio összeveszett Yakovval, és hozzád ment segítségért, vagy amikor megnyert egy versenyt...Mindig téged ölelt meg, és a te válladon sírta ki magát..."Mostmár át kell adnom neki a szerepemet..."-Ekkor a mellette álló, kedvesen mosolygó lányra néztél, aki pont ebben a pillanatban adott Yurio ajkaira egy puszit.