/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【(Testőr!)Kuroo x Reader】 •Mindig•

_justacryinggirl__ kérésére, remélem tetszik! ~

-Meg tudom védeni magamat!-Morogtad dühösen, szembenézve szüleid akaratával. Alig fél órája, hogy megtudtad, melléd fognak osztani egy -számodra teljesen ismeretlen- férfit, aki pár hónapig figyelni fog az épségedre, így hát nem volt meglepő, hogy ennyire kiborultál a váratlan hírtől. Apád viszont így is elkerekedett szemekkel nézett rád, hisz nem gondolta volna, hogy valami ellenvetésed lesz az ügyben. Eddig még nem szóltál vissza semmit ha egy olyan ügyről volt szó, mely téged is érintett. De ennél betelt nálad a pohár.

-De kislányom tudod jól, hogy mostanában nagyon sok támadás történik, mind a közelünkben! Jobb lesz ez így, és nem nyitunk vitát ezellen!-Keményített be édesanyád.

-19 éves vagyok...-Forgattad a szemeidet.

-De amíg ebben a házban laksz, a mi szavunk szerint fogsz élni!-Szólalt fel apád s rögtön utána hallottátok meg, hogy a bejárati ajtónál levő csengő hangja bezengi az egész lakóházatokat. 

A szíved dobbant egyet, ugyanis a kialakult téma miatt rögtön arra gondoltál, hogy az újdonsült "testőröd" fog betoppani, s úgy tűnt, igazad lett. A nappaliba egy,-ránézésre- nálad talán egy vagy két évvel idősebb, éjfekete -igencsak kócos- hajú férfi lépett be apád oldalán.

-Oh, Kuroo-kun, megérkezett? Nos, akkor magatokra is hagyunk titeket.-Ekkor anyukád eléd lépett és adott egy puszit a homlokodra-Azért légy óvatos,oké? Pár hét, és újra itthon leszünk.

Bár belül fortyogtál a visszatartott dühtől, némán bólintottál. 

Miután szüleid elmentek rögtön a pasashoz fordultál, aki pimaszul mosolygott rád.

-Okés, elmehetsz amúgy.-Tetted csípőre kezeidet-Nem kell nekem semmiféle őrizet!

-Én is örülök, hogy megismerhetlek, [Teljes Név].-Forgatta meg szemeit továbbra is mosollyal az arcán. Érezted, hogy az arcod egyre melegebb lesz, de nem tudtál elleni mit tenni főleg úgy,hogy nem értetted e reakciódat. "Miért vörösödök el?"

Úgy döntöttél, hogy inkább hagyod ezt az embert és elmész a konyhába, hogy csinálj magadnak egy forró kakaót, s majd azzal a kezeddel lépj ki a kellemes hidegbe. Minden este megcsinálod ezt a szinte már rutinnak mondható dolgot, és a körülményektől függetlenül az, hogy ezt kitöröld a napodból nem volt a listádon. Még akkor sem, ha egy idegen üldögél a házban.

Kuroo figyelemmel kísérte minden mozdulatodat, teljes némasággal, hiszen gondolatai erőteljesen zaklatták őt. De a tekintetét te is megérezted magadon, s miután pár próbálkozás után sem tudtad ignorálni őt úgy döntöttél, hogy kedves szavakkal próbálod meg őt rábírni arra,hogy ne kukkoljon már.

-Mi lenne akkor, hogyha levennéd rólam a szemeidet, mielőtt még véletlenül kiszúrom őket?-Fordultál felé sötét aurával a tested körül, de a fiút nem igazán rémítette meg a dolog. Lazán felállt eddigi helyéről és kuncogva lépkedett feléd egészen addig, amíg már alig pár centi választotta el testét a tiedtől. Kihívóan nézett rád.-M-mi van?!

-Szerinted meg tudnál támadni engem, hm?-Nevetett kissé gúnyosan-Szerintem nem.

Vérvörös fejjel próbáltad meg felpofozni Kuroot, amiért ilyen közel merészkedett hozzád, de a terved végkifejlete sikertelen lett, mivel a fiú -jó reflexeinek hála- simán el tudta kapni a csuklódat, amit ezután fejed fölé emelt. -Látod? Mondtam.

-Engedj el.-Motyogtad.

-Tudod, még csak nem is mutatkoztunk be egymásnak. Habár én már tudom a te nevedet, de te az enyémet nem.

Elengedett, s pár lépést hátrált-A nevem Kuroo Tetsuro.

-...Uhm.-Ennyi volt a reakciód, végül beadtad a derekadat, és úgy döntöttél, hogy annyira azért mégsem leszel vele bunkó. Hiszen általában nem szoktál az lenni, de ha valaki felmérgesít téged, akkor általában egy két órán át tudod hordani mindenkire az átkaidat. És ez most is így volt. -Jó...Örülök, hogy megismertelek, Kuroo.

-Részemről a szerencse, [Név]~-Húzta félmosolyra a száját, ami egyből le is hervadt róla, miután a gyomra korgása beterítette az egész teret-Öhm.Nos, van valami kajád?

-Van itthon...Müzli, [Kedvenc kaja], [Kedvenc kaja 2], pár darab chips, gumicukor...-Soroltad s közben szinte érezted, hogy egy nyálcsík folyik le bőrödön, ahogyan a finomabbnál finomabb ételeken járattad végig szemeidet, miután kinyitottad az azokat rejtő szekrényeket.-Vegyél bármiből, de hagyj nekem is!-Figyelmeztetted előre s ezzel felmentél a szobádba.

/////

Teltek, múltak a hetek. A kezdeti kisebb-nagyobb szócsaták elmúltak,- bár ezzel a kijelentéssel hazudnék, ugyanis csak ritkábbak lettek- és egyre közelebb kezdtél kerülni a barna szemű őrödhöz. S bár először kissé furcsának tartottad a gondolatot, de idővel kezdtél megbékelni azzal, hogy a fiút tényleg egy afféle őrnek fantáziáld. Hiszen...Mióta a közeledben van sokkal nyugodtabb vagy, mintha minden eddigi félelmed egy csapásra elmúlt volna.

Egyik nap, hatalmas vihar dúlt. Az erős szél szinte kicsavarta a fákat, a villámok begállíthatatlanul ostromolták a földet, az eső pedig olyan erősen kopogtatta a házak ablakait, mintha csak kövekkel dobálták volna az átlátszó tártyakat.

Hajnali két óra volt, te pedig még mindig nem tudtál aludni. A kinti zajok miatt egyre nagyobb félelmed volt, de nem akartál szólni Kuroonak, hiszen jól tudtad,hogy ő is minden nap végére eléggé elfárad, és azt akartad,hogy kialudja magát.

Háttal voltál a szobaajtódnak, ezért kissé megugrottál az ágyadban mikor hallottad,hogy a fa szerkezet kinyitódik. Hezitálva fordultál meg, de rögtön megnyugodtál mikor láttad,hogy egy ismerős alak támaszkodik neki az ajtófélfának.

-Mi a baj, [Név]?-Szólalt fel rekedtes hagján. Érezni lehetett, hogy mennyire fáradt, de mégis átjött hozzád. Halvány bűntudat söpört végig a mellkasodon, ezért próbáltál felvenni magadra egy mosolyt, hogy lenyugtadhasd Tetsurot.

-Nincsen semmi, nyugodtan feküdj vissza aludni!

Ellökte magát eddigi helyéről, és fejét csóválva indult meg ágyad felé, majd lassan melléd erekszedett.-Látom, hogy van valami. Nem tudsz aludni a vihartól?

Némaságod egy igen volt a fiú számára, így megfogta mindkét kezedet, és magához húzott téged. Mellkasára helyezte fejedet, így tisztán hallhattad a szíve dobogását, mely mintha...Most sokkal hevesebb lett volna, mint ahogy az egy embernek szokott lenni.

-Itt maradok veled éjszakára.-Jelentette ki-Nem akarom, hogy ne aludd ki magadat.

-Fogsz tudni így...Te is aludni?-Kérdeztél rá, félve a választól.

-Veled talán még jobban, mint ezelőtt.-Csúszott ki ajkai közül e mondtad, ami mindkettőtöket pipacsvörössé varázsolt. A kínos csend eluralkodott az egész szobában, egyedüli zajként csak a kinti vihar szolgált. A fiú -minden mindegy alapon- úgy gondolta, hogy most jött el az idő.

-Figyelj, [Név]. Szerintem már késő elmondanom, hiszen lebuktattam magamat az előbb, de...-Egyik kezét tarkójához emelte, s egy nagyot sóhajtott.-Én...Megszerettelek téged, ezalatt a hetek alatt.

Ajkaid elnyíltak egymástól, s valamilyen oknál fogva, szemeid megteltek könnyel. Most adtál csak hálát annak igazán, hogy a szobában teljes sötétség honolt.

Örömteli mosolyra húztad szádat, egyik kezeddel kissé feltámaszkodtál ágyadon, hogy adhass Kuroonak egy csókot. Először elkerekedett szemekkel reagált cselekedetedre, de másodpercekkel később nyakadhoz rakta tenyerét, és úgy húzott magához közelebb.

-Én is szeretlek.-Suttogtad mikor elváltatok egymástól.

A fiú nem sokat hezitált, rögtön utánad kapott. "Mióta vártam már erre..."-Vigyorodott el magában. Két kezével magához ölelt téged, és nyakadhoz hajolva adott a bőrödre egy puszit, s ezután belefúrta fejét nyakhajlatodhoz. Mélyen beszívtátok egymás illatát, s immár mindketten nyugodtan aludtatok el.

"Mindig vigyázni fogok rád, [Teljes Név]."