/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Yukine x Reader】•Ne Felejts El!•

NikolettMici kérésére, remélem tetszik!~💕

///

-[Név]-chan, eljössz velünk most a könyvtárba? Tudod, hogy hamarosan vizsgáink lesznek, és jó lenne, ha minél hamarabb elkezdenénk rá tanulni.-Szólít meg legjobb barátnőd a kis társaságotokban, miután kiléptetek az osztálytermetekből. A "tanulni" szó hallatán kicsit elhúzod a szádat, akármennyire is nem állt módodban ezt csinálni, az ösztönös reakciódat látván pedig néhányan szórakozottan felkuncognak.

-Tudjuk, hogy legszívesebben hazamennél és sorozatokat néznél, de-Szólal fel most Amaya, majd mikor a "de"-hez ér, hirtelen megkeményednek a vonásai-Muszáj először a tanulmányaidra koncentrálnod. Ezt pedig te is tudod.

-Hai-hai...-Motyogod csüggetten lehajtva a fejedet-Veletek megyek...

-Ez a beszéd!

///

-Légy résen, Yukine. Az a szellem bárhol lehet jelenleg.-Figyelmezteti kissé feszült hangon egy fekete hajú férfi a mellette álló fiatalabbikat, aki csak kabátja zsebeibe mélyeszti kezeit, úgy figyeli az udvaron jövő-menő diákokat. Habár az egyik ilyen kisebb csoporton megakadnak narancssárgás szemei, s halványan elnyílnak az ajkai is, bár utóbbit egyáltalán nem veszi észre.

A csoport öt tagból áll, de csupán egyvalaki vonzza a tekintetét. Egy [H/szín] színű lány, aki jelenleg kissé fáradt mosollyal az arcàn figyeli a többieket, akik valamin nagyon hevesen cseverésznek. A fiú körül pedig, mintha hirtelen minden eltűnne, csupán ez a titokzatos lány lenne előtte. Még innen messziről is képes beletekinteni azokba a gyönyörű [Sz/szín] szemekbe, habár biztos benne, hogy az a kérdő tekintet nem neki szólt, mikor találkozott a tekintetük. Hiszen őket nehéz észrevenni, úgyhogy Yukine biztos benne, hogy a lány nem szerzett tudomást, a szőkés hajú kukkolásáról.

-Yukineee?

Hirtelen egész testében megrezzen, amint a látóterébe hajol Yato, a mestere.
A férfi, mikor látja a fiatalabbik halvány pírját, mely befedi az arcát, perverz mosolyra vált.

-Kiszemeltél magadnak valakit, miiii?-Kezdi el ő is nézegetni a fiatalokat, mire Yukine csak morcosan meglöki Yatot, aki erre majdnem leesik a tetőröl, éppen, hogy meg tudja tartani magát-Oi,oi! Yukine a mesteredet szigorúan tilos lökdösni!!

Csak megforgatja a szemeit, s csüggetség költözik mellkasába, mikor látja, hogy az az ismeretlen lány már elsétált a helyszínről.

-Na jó.-Sóhajt egyet Yato, mikor megpillantja Yukine arckifejezését-Gyorsan lerendezzük a munkát, aztán utána mehetsz.

Ekkor a fiatalabb szemei felcsillannak, ám mégis kissé hitetlenül mered mesterére, aki csak megvonja a vállát.

///

-Yukine!-Állítja meg még utoljára a fiút Yato, aki sietősen megfordul, egy "hadd menjek már!" tekintettel-Azért...Ne lovald bele magad. És sötétedés előtt gyere majd haza.-Motyogja-Tudod, hogy nagyon könnyen elfelejtenek minket.

-Hai...-Suttogja szomorúan Yukine, majd azzal a lendülettel meg is rázza a fejét. Makacsul felkapja a fejét-De majd teszek azért, hogy emlékezzen rám!

S azzal el is kezd futni, abba az irányba, melybe látott téged elsétálni a többiekkel, hátrahagyva egy igencsak kérdő tekintetű Yatot.

"Mi ez?...Szerelem első látásra, vagy mi?"

///

-Köszi, hogy segítettetek!-Mosolyogsz a barátaidra, miközben intesz még egy utolsót. Mindenki visszaint, majd már szinte el is tűnnek az utcán, te pedig fáradtan pislogva nézel utánuk.

"Végre, mehetek haza animézni-" -Fordulnál meg, amikor is hirtelen valaki neked ütközik. Szerencsére nem olyan nagy lendülettel jött, hogy akármelyikőtök is felboruljon, mindketten meg tudtatok állni a lábatokon.

-Ah, bocsánat- Szólal meg egy korodbeli fiú, legalábbis úgy néz ki. Aztán, amikor felpillant rád, az arca teljesen vörössé változik-T-Te-

-Uh?-Billented oldalra a fejedet-Valami gond van?

-N-N-Nem-Kezd el hirtelen mindenféle mozdulatokat tenni, amivel eléri nálad, hogy elkuncogd magadat. Ez azonban szegény fiú szívét méginkább megindítja.

-A nevem [Teljes Név].-Hajolsz meg kissé-Örülök a találkozásnak!

-H-Hai, én Y-Yukine vagyok.-Motyogja immár egy fokkal nyugodtabban a fiú, miután sikeresen vett egy-két mély lélegzetet.

-Nincs vezetékneved?-Mosolyodsz el kedvesen, azonban arra nem számítasz, hogy a fiú megrázza a fejét.

-Ez elég...Komplikált dolog...

-Tényleg? Hát, ha el szeretnéd mesélni, akkor nyugodtan. Kíváncsi vagyok!

Végül Yukine elmondta neked a történetét. Mesélt neked a mesteréről, Hiyoriról, aki segített neki megváltozni, Bishamonról, és arról, hogy mennyire is szeretne újra az élők között lenni. Te természetesen először nem hittél neki, de idővel kezdtél hinni, ebben az egészben. Fogalmad sem volt róla, hogy ténylegesen kellene-e hinned neki, de az, ahogyan ezt elmondta, egyszerűen arra engedett következtetni téged, hogy igazat mondd. Ezért hittél neki. Ezután pedig te is meséltél magadról, cserébe azért, hogy Yukine is mesélt magáról. Ám olyan négy óra múlva, a télnek köszönhetően már kezdett sötétetni az ég, s Yukine ezt elkerekedett szemekkel fedezte fel.

-Ah, lassan haza kellene mennünk.-Bólintasz te is az ég felé, mire a fiú feléd fordul.

-H-Haza kísérhetlek?

-Persze.-Mosolyogsz őszintén. A hazafele út is viccelődéssel és sztorizgatással telt el, ám amikor a kapud elé álltatok, hirtelen kínos csendd telepedett reátok-Kellene még beszélnünk, Yukine-kun!

-I-Igen?!-Lepődik meg, mire adsz neki egy kérdő tekintetet-A-Azt hittem, hogy nem akarsz velem barátkozni...-Motyogja csüggedten, mire csak megrázod a fejedet.

-Akkor nem lettem volna veled egész délután.

-H-Hai...Nos, akkor...Holnap ott leszek az iskoládnál a nap végén...És...N-Ne feletjs el, kérlek...Jó?-Ekkor egy egész váratlan dolog történik. A fiú összeszorítja a szemeit, majd hirtelen odahajol hozzád, és egy puszit nyom az arcodra. Még reagálni sincsen időd, hiszen amint eltávolodik tőled, már szinte el is tűnik előled, így csak sokkolva bámulsz a fiú után.

-H-hah?-Csupán ennyit bírsz kinyögni, miközben érzékeled, hogy a szíved egyre hevesebben kezd verni.

Honnan tudja, hogy hova járok?