/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Hinata x Oc】•A Legjobb Születésnap•

finnwolfhardfelesege kérésére!:3 Bocsi, nagyon sokat késtem!:(

(bnő/név)=Baràtnő neve

-Hinata vigyázz!-A következő pillanatban pedig a röplabda egyenest a narancshajú arcába vetődött, akit így kibillentett az egyensúlyából, és a padlóra küldött. Ő volt az edzéseken eddig a legbúzgóbb és a legizgatottabb, a napokban azonban mintha teljesen máshol járna az esze egyfolytában, és ezt csapattársai is észrevették, legfőképpen pedig Sugawara. Edzés után még pont el tudta kapni az elsőévest, mielőtt elindulhatott volna hazafele.

-Van valami gond,Hinata? Az utóbbi hetekben mintha nem lennél itt lelkileg az edzéseken...-Nézett aggodalmasan Shoyora, aki csak nemlegesen megrázta a fejét.

-G-Gond az nincs...Csak tudod, nem tudok kiverni valakit a fejemből...-Motyogta halvány pírral az arcán a fiatalabbik, mire Sugamamára kiült egy mindenttudó mosoly-Azt hiszem, hogy...Szerelmes vagyok...

-Lara-sanba, igaz?-Vigyorgott a kisebbre, s látvàn annak meglepett, egyben kérdő tekintetét, újból szóra nyitotta a száját-Mindig látom, hogy hogy nézel rá miközben beszéltek, ráadásul mindig jobb a hangulatod utána.

-Mit csináljak,hogy észrevegyen engem OLYAN értelemben?-Kért tanácsot Hinata, mire a harmadéves jàtékosan összekócolta a haját.

-Csak add önmagadat, és nem lesz semmi baj! Mellesleg, úgy tudom holnap lesz a születésnapja, nem igaz?-Az utolsó kérdése mellé kacsintott egyet, majd még egy elköszönés után elment, egyedül hagyva ezzel a gondolkodó elsőévest.

Aznap, mikor hazament, rögtön leült az íróasztala elé, és elővett egy papírt, majd írni kezdett rá. Először nem tudta, mit is írjon rá, de aztán eszébe jutottak a gondolatok. Kis fecnikre tépte a lapott, miután pedig mindegyikre írt valamit, elrakta őket a táskájába, hogy még véletlenül se felejtse el elvinni.

Reggel mindenkinél előbb érkezett a terembe, vagyis csak azt hitte,hogy mindenkinél. (Bnő/Név) már réges régen bent volt, és egy könyvet olvasott az ablak mellett. A lány hitetlenkedve fordult a fiú felé.

-Hinata-san, hogyhogy ilyen korán itt vagy? Még Lara-chan előtt is beértél, nem semmi!

-(Bnő/Név)-san, tudtommal neked van egy másolatod Lara-chan szekrény kulcsáról, igaz?-Kérdezte Shoyo, mire csak bólintott egyet, és odaadta neki-Köszi, meglepetést szeretnék csinálni neki!

-Sok sikert,Hinata-san! Remélem sokáig együtt lesztek!-Kiabálta még utána a lány,mire a fiú futás közben elvörösödött. Odalépett a szekrényedhez, és szépen sorjában ráragasztgatta a cetliket a szekrényed falára,mikor végzett óriási büszkeséggel hagyta el a színhelyet.

///////

Fáradtan értél oda a szekrényedhez, hogy kinyisd azt a kezedben levő kulccsal. Furcsálltad,hogy Hinatával ma még nem találkoztál, hiszen mindig elkísér téged valameddig, de most nem láttad sehol sem. A legnagyobb meglepetés viszont akkor ért téged, mikor kinyitottad a szekrényedet. Tele volt ragasztva mindenhol kis cetlikkel. Letéptél egyet,hogy megnézd mik vannak ráírva, de a rajta levő szavak rendesen megdobogtatták a szívedet.

"-Szeretem látni a mosolyodat"

"-Tökéletes vagy"

"-Gyönyörű vagy úgy,ahogy vagy!"

"-Sose akarj megváltozni"

Le se lehetett vakarni a mosolyt az arcodról ezek után. Vigyorogva raktad be a cetliket a zsebedbe, hogy megmutathasd őket (Bnő/Név)-nek, mikor pedig ez megtörtént mindenttudóan elmosolyodott.

-Most mi az? Tudsz valamit, amit én nem??-Vontad kérdőre felvont szemöldökkel.

-Lehet hogy igen,lehet hogy nem~ De tudod, hogy ezeket ki írta?

-Nem, fogalmam sincs...Mégis van egy olyan érzésem, hogy ismerem.

Ezután becsengettek, ti pedig leültetek a saját helyetekre, hogy elkezdődhessenek az órák.

/////////

Kicsengettek az utolsó órádról is, így fogtak a cuccaidat és a számodra jól megszokott útvonaladon kezdtél el hazasétálni, amikor is megpillantottad Hinatát elfutni melletted. Mintha észre se vett volna téged, úgy szaladt tovább, te mégis utána szóltál.

-Oi, Hinata! Hova rohansz ilyen gyorsan?-Kérdezted tőle egy mosollyal az arcodon, mire kipirult tekintettel feléd fordult.

-O-oh! Lara-chan, pont téged kerestelek...-Dadogott össze-vissza miközben a tarkóját vakargatta az egyik kezével, másikkal pedig feltünően bújtatott valamit.

-Engem?-Lepődtél meg-Azt hittem hogy máshova szaladsz ennyire...

-N-nem...Amúgy, ne gondold, hogy elfelejtettem, hogy ez egy különleges nap! Hisz a-az egyik ajándékomat már megkaptad-Villàmgyorsasággal tapasztotta be tenyerével a száját, miközben fülig vörösödött.

-Komolyan?....Várjunk, te írtad ezeket, igazam van?-Elővetted a kis cetliket, amik azóta is a zsebedben voltak és felé fordítottad őket egy hatalmas vigyorral az arcodon, mikor pedig a fiú bólogatni kezdett a nyakába ugrottál-Köszönöm,Hinata! Ez volt a legjobb születésnapi ajándékom amit eddig kaptam!

A szíved ezerrel zakatolt a mellkasodban, úgy érezted majd' kiugrik onnan. Shoyo egyik kezével visszaölelt, olyan szorosan ahogyan csak tudott, végül mégiscsak gyengéden eltolt magától, s egy nagy csokor virágott "szedett elő" a háta mögül.

-Boldog születésnapot,Lara-chan!

Átvetted a kezéből a virágokat, és az arcàra nyomtál egy puszit, amibe mindketten belepirultatok. A következő pillanatban pedig Hinata egy gyors csókot lehelt az ajkaidra, a meglepődéstől pedig kicsit megugrottál.

-B-Bocsi! Nem akartalak megijeszteni, vagy valami ilyesmi! É-Én csak-Nem tudta befejezni mert egy csókot kezdeményeztél, amibe belemosolyodtatok mindketten.

-Szeretlek, Hinata.-Néztél végül a szemeibe, amik csak úgy csillogtak.

-Én is szeretlek téged, Lara-chan! L-Leszel a baràtnőm?

-Persze, hogy leszek.-Ezután belebújtál a mellkasába, így hallhattad a szíve őrült tempóját, ami hasonló volt, mint a tiéd. A narancs szorosan ölelt téged egyik kezével a hátadat, másikkal pedig a fejedet cirógatva.-Amúgy hogyan tudtad betenni a papírokat a szekrényembe? Tudtommal nincs hozzá kulcsod...

-Oh, hát (Bnő/Név)-től kértem el arra az időre amíg beteszem őket!-Mondta ki nemes egyszerűséggel.

-Aha, értem én...-Motyogtad miközben egy teljes tervet eszeltél ki arra, hogyan öld meg dràga barátnődet, amiért ennyire könnyen veszélybe sodorta a Hinatáról készült képeidet.

-Amúgy szépek azok a fotók rólam!-Nevetett az említett, mire te gyengéden vállba ütötted, de akkor sem hagyta abba-Jól van, na! Nem is tudtam, hogy rajongsz értem!

-K-Kuss, hülye Narancsfej...-Motyogtad "sértődötten", mire kaptál a homlokodra egy puszit.

-Hehe, na. Menjünk, hazakísérlek.-Összekulcsoltátok a kezeteket és úgy mentetek tovább, egészen a házatokig, ahol egy utolsó csókkal elbúcsúztatok egymástól, majd -mint aki a fellegekben jár- beugráltál a szobádba.

Igen, kétség kívül ez volt a legjobb születésnapod.