/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Sugawara x Reader】 •Álmok•

Skywizard2001 kérésére! :D Remélem tetszik!

Az éjszakai égbolt most talán fényesebben tündökölt, mint eddig. Mosolyogva figyelted meg a csillagokat, amelyek szinte már táncot jártak a Hold körül, a szellő pedig néha lágyan meglibbentette hajszálaidat, de ez téged cseppet sem zavart. Nem tudott zavarni.

Lesétáltál egy fűzfához, amelynek levelei már javában a jéghideg vízben áztak, te viszont csillogó szemekkel figyelted meg ahogyan a kisebb hullámuk partot érnek, s onnan eltűnnek. Mint mindig, most iis bevillant valakinek az arca, akit már régóta ismertél. Hogy ki volt az a valaki? Nos, gondolom tudod a választ. A harmadéves Sugawara Koushi, aki már a legelső találkozásotokkor elrabolta a szívedet.

A szél ekkor felerősödött, a fűzfa levelek pedig csatlakoztak a táncba, melyet mosolyogva figyeltél. Teljesen elragadott téged ez az egész hely.

Halk lépésekre lettél figyelmes, majd egy ismerős hangra-Szia [Név].-Intett neked Sugawara.

Nem kicsit lepett meg, hogy ezúttal nem csak egy bivalló képként van bennt az álmaidban, de ezt próbáltad nem kimutatni.-Szia Suga.

-Gyönyörű az égbolt, nem?-Ült le melléd néha hol rád, hol a tájra nézve, kérdésére bólogatni kezdtél. A további percek kellemes csendben teltek el, mindkettőtök elmerült a saját gondolataiban, lassan pedig hajnalodni kezdett.

-Wow, sosem láttam eddig a napfelkeltét...-Ámultál el teljesen, amin a fiú jót mosolygott. Szerette látni, hogyha boldog vagy, de főleg akkor,hogyha ő okozza a boldogságodat.

-[Név], el szeretnék mondani valamit...-Suttogta ezzel újból megtörve a csendet. Lassan felé fordultál, ám ekkor...

Felébredtél. Az ébresztőd hangos pittyegéssel jelezte,hogy ideje lenne felkelned, te pedig a lehető legnagyobb erőddel csaptál rá bússzúd gyanánt, amiért felébresztett az eddigi legjobb álmodból. Morogva tápászkodtál fel kényelmes ágyadból, majd felvarázsoltad magadra a ruhádat,majd a reggeli rutidon további részét is letudva mentél el az iskoládhoz.

De fogalmad sem volt arról, hogy mi fog történni veled azon a napon...

Mit sem sejtve léptél be az osztálytermedbe, köszönve a többieknek, majd letelepedtél a szokásos helyedre. A tanár még nem érkezett meg, ezért elővettél egy könyvet és elkezdtél olvasni. Amikor matattál a padod belsejében, egy különös kis cetlire bukkantál. Körbenéztél,hogy nem látja e senki, majd szétnyitottad és elolvastad, mi volt ráírva. A szíved óriásit dobbant abban a pillanatban...

"Kérlek, órák után legyél a parkban, [Név]. Fontos./ Sugawara"

Beletetted a táskádba a cetlit, s idegesen vártad meg, míg letelik ez a nap is, hogy aztán találkozhass Sugawarával.

///

Már alig bírtad kivárni az utolsó perceket, ám végül eljött. Az utolsó órádról is kicsengettek, te pedig rekordgyorsasággal hagytad el cuccaiddal együtt a termet. Egészen a parkig futottál, amíg meg nem láttad a fiút, aki a szokásos padotokon ült, és -ahogy láttad- nagyon elgondolkodott valamin.

-Szia Suga!-Integettél neki vigyorogva, amit ő egy mosollyal reagált le.

-Szia [Név]. Remélem, nem volt semmi programod, amit le kellett mondanod ez miatt...-Vakargatta bűnbánóan a tarkóját, mire csak megráztad a fejedet.

-Miről szerettél volna beszélni? Azt írtad, fontos.

-N-nos...Tudom, furcsa kérdés, de mit álmodtál?-Vont kérdőre, hirtelen kérdésétől viszont elkezdett a torkodba dobogni a szíved.

-M-miért olyan fontos megtudnod azt, hogy mit álmodtam?-Kérdezted idegesen nevetgélve, ám amint megláttad kérlelő tekintetét, belekezdtél, persze sosem néztél el a földről.-Egy kisebb tónál voltam, pontosabban egy fűzfa mellett...Aztán megjelentél te...-Itt -már ha lehetséges volt ez-mégjobban elvörösödtél-Leültél mellém...Nem szóltunk sokat egymáshoz, megjegyezted milyen gyönyörű a táj, aztán elkezdett hajnalodni...Ekkor pedig felém fordultál, é-és, valami olyasmit mondtál, hogy "El szeretnék m-mondani valamit..."-Ezután még mindig a földet pásztáztad, amíg meg nem érteztél egy ujjat az álladnál, amelynek tulajdonosa mélyen a szemedbe nézett.

-Tudod, [Név]...-Kezdett bele óvatos hanggal-Én is pont ugyanezt álmodtam. Mármint...Azt,hogy egymás mellett ülünk, és ránk hajnalodik...És tudod, az amit akkor mondtam neked, igaz...Tényleg el szeretnék neked mondani valamit...-Mosolyodott el a végére, a szíved pedig már a torkodban dobogott.

-S-Suga...?-Dadogtál össze-vissza zavarodottságodban, ami kicsalt belőle egy kisebb kuncogást.

-Az pedig, amit az álmunkban el akartam mondani, szerencsére nem tudom elfelejteni...-Mosolygott rád továbbra is tekintetét belefúrva a te szemeidbe, az ajkaitokat egyre közelebb tolva egymáshoz-Szeretlek, [Név].

A szíved leállt egy pillanatra, aztán olyan hangosan kezdett el dobogni, hogy csodálkoztál, hogy csak te hallottad. Ajkait lassan ráillesztette a tiedre, mint egy puzzle darabot a párjához, amelyhez tökéletesen illeszkedett. Mikor elváltatok egymástól, akkor sem engedett el, homlokotokat préselte össze. Nem tudtad abbahagyni a mosolygást úgy,ahogy ő sem.

-É-én is szeretlek téged, Sugawara...-Motyogtad úgy,hogy csak ő hallja. Nem mintha másvalaki is lett volna a közeletekben, aki meghallotta volna.

//////

-Szóval mondhatjuk úgy is, hogy az a bizonyos álmunk segítségével vallottuk be végül egymásnak, hogy mit érzünk.-Mosolyogtál kislányotokra, aki hatalmas átéléssel figyelt minden egyes szavadra.

-Azért ne felejtsük el azt, hogy ígyis-úgyis bevallottam volna neked, kedves [Név]! Csupán...Ez adott egy löketet ahhoz, hogy hamarabb mondjam el.-Adott neked egy csókot a férjed, s a kislányotok homlokára is egy puszit.

S azóta is hálás vagy a közös álmotoknak. Talán még egy kicsit az ébresztőnek is, amely a legjobb pillanatban ébresztett fel...