/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Kyoya x Reader】 •Lavina•

LydiaRavenclaw kérésére! :3

Well nem hiszem, hogy Kyoya karakterét bármennyire is eltaláltam.
Azért remélem tetszik~! ^^

[H/G]=Húgod neve

-[H/G]!-Kiáltottad kellemetlenül kisebb testvéred nevét, miközben tétlenül álldogáltál az iskolád folyosóján. Az izzadságcseppek már sorakoztak homlokodon, mivel már legalább háromszor átfésülted az egész sulit, de úgy látszott, hiába. "Hol lehet?! Mindig elkószál mindenfelé!"

Gondoltál egyet, s úgy döntöttél hogy felmész egy emelettel feljebb, hogy az ottani termeket is megnézd mégegyszer. Mikor felértél, döbbenten vetted észre, hogy egy helyiséget kihagytál.

"Harmadik zeneterem..."-Olvastad el a kis táblán levő feliratot, mely az ajtó felett csüngött, s végül -pár másodpercnyi habozás után- rávetted magadat, hogy kinyisd az ajtót. Az hangosan kinyílt, s a bent levők egy emberként fordították fejüket az általad kiadott hang irányába. Te némán, kissé eltátott ajkakkal vizsgáltad a terepet, nem akartál túl sok időt elvesztegetni, ráadásul a szituáció is kezdett egyre kellemetlenebbé válni, mivel senki sem szólalt meg közületek, és síri csend honolt.

Ekkor viszont végre megpillantottad egy évvel fiatalabb testvéredet, aki épp egy szőkés hajú fiú mellett ült, egy vöröses árnyalatú kanapén. Összeráncoltad szemöldöködet s már készültél volna szólni neki, amikor is valaki közelebb lépett hozzád, és megszólított.

-Segíthetünk?-Mikor felnéztél, egy nálad kicsivel magasabb, szemüveges, éjfekete hajú fiúval találkozott a tekinteted. Mosolyogva tette fel a kérdést, te mégis úgy érezted, mintha lenne a hangsúlyában valami fenyegető.

-Csak a testvéremért jöttém, de már megyünk is!-Léptél beljebb a terembe és rögtön megfogtad a lány kezét, aki némán tűrte, hogy húzd őt. Újabb fél percnyi csend után becsuktad magatok mögött az ajtót, és farkasszemet kezdtél nézni [H/G]-el.

-Mi az?-Nézett rád ártatlanul.

-Muszáj...-Kezdted volna méreggel teli hangon kioktatni, de inkább vettél egy mély levegőt, és elszámoltál magadban háromig, hogy lehetőleg ne a te hangod miatt törjenek ki az iskola ablakok, ugyanis akkor tudtál volna most ordítani.-Tudod, mennyi ideje kerestelek? Volt vagy három órája! Te pedig még egy sms-t sem vagy képes küldeni!

-Bocsi.-Mosolygott rád s ezzel számára el is volt intézve a téma, de a válasz már meg volt fogalmazódva a fejedben, s készen is álltál volna kimondani, azonban az előtted levő lány már terelte is a témát:-Amúgy, nagyon elvörösödtél, mikor Kyoya-sanra néztél, talán nem?...-Vigyorodott el perverzen mire érezted, hogy az arcod megint kissé piros lesz. Durcásan elfordítottad a fejedet, hogy drága testvéred ne vegye észre zavarodat, de már késő volt.

-Miről beszélsz?! Inkább menjünk haza!-Zsebrevágtad kezeidet, és ezzel a kijelentéssel megindultál az iskola kijárata felé, húgod pedig mindent tudóan mosolyogva követett téged.

-Tudod, nem értem, miért mondják rád folyamatosan azt, hogy úgy nézel ki mint egy fiú.-Kezdte el felhánytorgatni azt a témát, amit te most a legkevésbé szerettél volna hallani-Ráadásul, lassan úgy kezelnek téged mint egy Host Clubost.

-Leakadnál erről végre?-Morogtad, s úgy látszott, ezzel némaságra intetted a mögötted levőt.

//////Másnap//////

-[Név]-chaaan~-Hallottad meg a sikítozásokat a hátad mögött, amik egyszerre elhalkultak, mikor morcos tekintettel odafordultál a kisebb tömeg felé, akik halvány vörös arccal figyeltek téged.-Még mindig milyen fiús~Ahhw~-Fangörcsöltek rajtad, mire neked elkerekedtek a szemeid, de inkább tovább mentél, mielőtt még jobban felhúztad volna magadat rajtuk.