/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Iwaizumi x Reader】•Ideje Volt•

Nati-Unnie kérésére, remélem tetszik!:3 

Négy órakor értél haza egy számodra nagyon, nagyon mozgalmas nap után. Lendületből beleugrottál a pihe-puha ágyadba, s már dugtad is be a füllhalgatódat a füledbe. Kellett pár perc, míg lenyugodtál, hiszen a mai napon nagyon sok ember játszott az idegeiddel, akiket végül a gondolataidban téptél darabokra. Már az elalvás szélén voltál, ám abban a pillanatban a bátyjád mogyoróbarna tincsei kukucskáltak ki az ajtód mögüli résen.

-Mi az?-Kérdezted fáradtan testvéredet, aki ezután lehuppant melléd az ágyra-Attól még, hogy a húgod vagyok, nem működik közöttünk a telepátia, Tooru.

-Tudod ki jön át hozzánk ma?-Vigyorgott rád előszeretettel-Iwa-chan!

Az ismerős név hallatára azonnal fülig vörösödtél, amit a melletted ülő fiú nevetve nézett végig. Megragadtad a melletted levő párnádat, majd lendületből a telibedobtad a fiút, vagyis... Igazából csak akartad, mert sikerült neki időben elkapnia a felé száguldó párnát.

-Már a gondolatától is zavarban vagy, [Név]? Wow, jól bele lehetsz zúgva!

-NEM VAGYOK BELÉ SZERELMES, SHITTYKAWA!-Ám kijelentésed ellenére milliónyi kis kép villant fel a gondolataidba a fiúról, ami miatt már az egész fejedet belepte a vörösség. Fejeden mélyen belefúrtad egy másik párnába, amely még a kezed ügyébe került, hogy valahogyan eldughasd bátyád elől a paprika fejedet.

-Aha, én meg amúgy a Mikulás vagyok,örvendek! Na, Iwa-chan egy óra múlva itt is lesz, amúgy mielőtt kérdeznéd, azért jön át, hogy segítsek neki a matekban! Tudod, milyen kis butácska~

-Most magadról beszélsz? Fogadjunk, hogy ez pont fordítva van, és megint nem érted azt a nyamvadt matekot.

-Olyan gonosz vagy!-Puffogott miközben felkelt az ágyadról-Egy óra múlva, ne felejtsd el!

-Iwaoi is real...-Motyogtad a párnába, amit szerencsére Oikawa nem értett, erről árulkodott értetlenkedő tekintete is, amit feléd sugárzott-Semmi!

Ezután, abban egy órában megcsináltad a házi feladataidat, a maradék időben pedig firkálgatni kezdtél a füzetedbe. Fejhallgatódat magadra téve bekapcsoltad egyik kedvenc lejátszási listádat, s a kezed automatikusan mozogni kezdett a papíron, mely előtted volt.

Percekkel később valaki kopogott az ajtódon, de mivel elsőre nem hallottad meg, újból próbálkozott. Ugyanis a kéz tulajdonosa mindenképpen látni szeretett volna téged, mihamarabb. Mégha erről neked fogalmad sem volt...

Levetted a fejedről a fejhallhatódat, és érdeklődve fordultál a hang irányába.-Igen?

Számításaid ellenére nem a bátyjád jött be a szobádba, hanem gyerekkori legjobb barátja, és a te szerelmed, Iwaizumi. Halvány mosollyal az arcán intett neked, amit boldogan viszonoztál.

-Szia [Név]. Remélem, ez az idióta szólt neked, hogy jövök.

-Szia Iwaizumi, persze, hála' az égnek most nem felejtette el. Nem mintha baj lenne, ha átjönnél, vagy VALAMI...-Suttogtad akaratlanul is elpirulva, miközben fejedben már valóságos háborút vívtál magaddal, amiért ilyen könnyen kimondtad a gondolataidat.

-Nos... Akkor megyek, segítek ennek a tökkelütöttnek.-Azzal pedig lassan becsukta maga mögött az ajtódat. Fellélegezve borultál rá az íróasztalodra, miközben érezted, hogy a fejedbe ment minden vér.

Amióta a fiú belépett a szobádba, te nem mentél ki onnan. Féltél, hogy valami hülyeséget csinálnál, és azzal beégetnéd magadat Hajime előtt. Csak bent ültél az ágyadon, és zenét hallgattál, néha-néha pedig megnéztél egy-két videót is, amit feldobott a youtube.

-Csak menj be, és mondd el neki! Ő nem az a fajta lány, aki virágcsokrot, meg ilyeneket szeretne.-Vigyorgott Oikawa az előtte ülő Iwaizumira.

-Ch, mondani könnyű, Idióta...

-Na, menjél, Iwa-chan~!-Azzal a mogyoróbarna hajú (már amennyire lehetett) kitessékelte a szobájából a nagyon is ellenkező, ébenfekete hajú fiút.

Sóhajtott egyet, majd két erős kopogás után, benyitott hozzád. Meglepődve néztél fel, egyenesen Hajime szemeibe, miközben fülhallgatód feléd kivetted a füledből.

-Már mész? -Kérdezted mosolyogva a fiút, aki megrázta a fejét.

-Nem. Igazság szerint...-Egyik kezét lassan tarkójához vezette, a bizonytalanság pedig hirtelen villant fel a szemeiben, miközben tekintetét le sem vette rólad.

-Talán van valami baj?-Vontad fel egyik szemöldöködet, s magad mellett megpaskoltad az ágyad, ezzel jelezve, hogy üljön le melléd. Fél perc habozás után Iwaizumi lehuppant eléd, de itt meg sem állt, amin nagyot néztél, ugyanis teljesen feléd hajolt. Az arcotokat pár centi választotta el egymástól, a fejed pedig a vörös összes árnyalatát felvette másodpercek alatt.

-[Név]... Remélem hogy ez megválaszolja a kérdéseidet.-Azzal ajkaitokat összeérintette a tieddel, s egy kisebb sokk után viszonozni is kezdted a csókját. Mikor elváltatok egymástól, még egy utolsó puszit nyomott az orrodra, és elfordította tőled az arcát, amely már halvány pírben úszott.-Nem vagyok jó az ilyen, vallomásos cuccokban, de... Az utóbbi időben rájöttem arra, hogy beléd szerettem.

A torkodon akadt az összes szó, amit abban a pillanatban mondani próbáltál neki, így szavak helyett inkább cselekedtél. Két kezed közé fogtad az arcát, s magadhoz húztad egy csókra, amibe Iwaizumi halványan elmosolyodott.

Vigyorogva összeérintetted a homlokotokat, miközben szemeid sarkába gyűlt néhány kisebb könnycsepp, amelyek a boldogságodat szimbolizálták.

-Én is szeretlek, Hajime! Ha tudnád, mióta... - Motyogtad az utolsó szavakat mégjobban elpirulva, amit a fiú egy kacér mosoly kíséretében nézett végig.

-Bocsi, mit mondtál? Nem értettem.-Emelte vigyorogva füléhez a kezét, mire csak gyengéden karoncsaptad.

-Tudom,hogy hallottad! Nem fogom mégegyszer elmondani...-Azzal pedig belefúrtad a mellkasába a fejedet, hogy valamennyire elrejtsd a fiú elől az arcodat, aki mosolyogva cirógatni kezdte a hajadat.

/////

''Ideje volt már, Iwa-chan~''-Mosolygott Oikawa az ajtótok előtt állva, majd azzal a lendülettel vissza is lépdelt a szobájába,mielőtt észrevettétek volna.