/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Todoroki Enji x Reader】•Haszontalan?•

Animegirls47 kérésére, nos remélem tetszik! ~^^

U.i: Boldog, szeretettel teli karácsonyt kívánok mindenkinek~! ❤️

All Might visszavonulása után az egész város, s környéke is bánatba vonult. Az eddigi utcák, melyeken pár hete még szinte megszámlálhatatlan embermennyiség volt, most kopáran s elhagyatottan léteznek a lakhelyek előtt és köztük. A gonosztevők viszont megsokasodtak; ha valaki mégis kiment az utcára, nem lehetett kettőt lépnie anélkül, hogy ki ne rabolnák, vagy akár még rosszabb cselekedetek áldozatává ne válna...

Habár a hősök sokszor mentették meg az embereket, az aljas s tisztességtelen emberek mindig- s mindig visszatértek, nem lehetett őket visszafogni egészen addig, amíg a mostani Első, Endeavor meg nem jelent.

S ez mikor is következett be? Pár hete, hisz' te is ott voltál....

Szerda reggel volt, a hideg szél folyamatost lóbálta ide-oda nyakadra kötött sáladnak végét, úgy látszott, mintha csak táncra akarná hívni. Két kezeden összefontad magad előtt, s hunyorognod kellett, hogy egyáltalán az orrodig elláss, máskülönben semmit sem láthattál a hatalmas köd miatt, mely hajnal óta a várost börtönbe zárta.

"Alig látok valamit..."-Morogtál magadnak, miközben lassan lépkedtél városod kihalt utcáin. Látási viszonyaidon pedig az sem segített,hogy percenként fújtad el magad elől [H/Sz] színű tincseidet, melyeket a szél rakoncátlanul fújta szemeid elé.

Hirtelen lépéseket hallottál magad mögül; ám mielőtt megfordulhattál volna, egy kéz nyúlt derekad után, s eztán szorosan húzott téged egy sikátor felé. Akárhogy is ellenkeztél, rúgkapáltál nem tudtál kiszabadulni az ismeretlen szorítása alól, s miután sikítottál rögtön betapasztotta szádat is.

Mikor megálltatok egyből a földre rántott téged, és lekötözte kezeidet, lábaiddal együtt. Tehetetlenül ültél a hideg, fagyos felszínen, még csak kiáltani sem tudtál, mert ajkaidat is bekötözte.

Az ismeretlen körbenézett, majd rád szegezte tekintetét. Közelebb lépett hozzád, végül letérdelt eléd és sejtelmesen elmosolyodott-Remélem,hogy Őt fogod idecsalni, különben...-Ekkor felmutatta a kezében tartott rövid, mégis éles kését.

Összeráncoltad szemöldöködet. "Kit akar,hogy idejöjjön?"

A következő pillanatban egy hatalmas lángcsóva keletkezett az ismeretlen mögött. A köd szertefoszlott, mintha ott sem lett volna, helyette egy ember, pontosabban egy férfi alakja körvonalazódott ki a tűz lángjai között. A gonosztevő még nagyobb mosolyra húzta száját, s megfordult.

-Végre!-Röhögött fel-Az első számú hős, jól mondom, Endeavor?!

A másik semmit sem szólt, egy könnyed mozdulattal körbevette az ellenséget, s egybe felgyújtotta őt. Fájdalmasan kiáltott, percekig nyúzta s marta őt a tűz egészen addig, míg az el nem küldte őt a túlvilágra.

Semlegesen tekintettel figyelted halálát, tekinteted csak akkor változott meg, mikor Endeavor közeledett feléd. Egy másodpercre néztél fel szemeibe, akkor is csak gyűlöletet és szánalmat tükröztek az íriszei.

-Miért nem használtad az erőd? Egy ilyen könnyű ellenfelet, mint ez, bárki kinyírhatott volna.-Szólalt fel szigorú hangján. Lehajtottad a fejedet.

-Nincs mit használnom.-Válaszodat hallván a férfi idegesen ciccegett egyet, majd egy-két lángocskát vezetett a végtagjaidat fogságban tartó kötelekhez,melyek fél fel alatt eltűntek.

-Ne várj mindig segítséget, ha elfognak. Bár a magadfajták mást nem csinálhatnak ilyen helyzetben.-Köpte feléd a szavakat, miközben lassan megfordult, s távolodni kezdett tőled.-Az ilyen haszontalan embereket, -kiknek nincs képessége-, utálom a legjobban.