/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Kuroo x Reader】•A Jel•

3Reina3 kérésére!:3 (ISTENEM MILYEN CUKI EZEN A GIFFEN NEM?*W*)

Becsuktad magad mögött a szobád ajtaját, s hálát adva az égnek, hogy végre egyedül vagy, lecsúsztál a szőnyegedre. Szorosan magadhoz húztad a térdeidet, és lehunytad a szemedet. "Hogy lehettem ekkora idióta? Komolyan azt hittem, hogy egy magamfajta lány és ő...?"-Tetted fel magadban századjára is a mai napon ezt a kérdést. Könnyeid, mintha csak parancsszóra vártak volna, megállíthatatlanul kezdtek el folyni le az arcodon, hogy aztán a szőnyeged mélyen magába szívhassa a bánatodat, melyet szíved már nem bírt el. "Nem csoda,hogy megcsalt..."

Hirtelen megrezzent a mobilod. A néma csendet megtörő hangra felkaptad a fejedet, s szemed sarkából láttad, hogy legjobb barátod, Kuroo írt neked üzenetet. Bármennyire is rossz volt a kedved akkor, halványan elmosolyodtál, amint eszedbe jutott éjfekete hajú barátod. Lassan a mobilért nyúltál, ami nem volt messze tőled, így könnyedén elérted az eszközt. Feloldottad azt, s már láthattad is, mit írt neked a fiú.

Kuroo: Szia [Név], van kedved megnézni a meccsünket? Egy óra múlva kezdődik.

Remegő ujjakkal gépelted be a választ.

Én: Szia Kuroo, sajnálom de most nem vagyok toppon, érted...

Kuroo: Talán valami gond van? Legalább addig is elfelejtenéd ezt. És tudod mit? Annyira eltiporjuk az ellenfelünket, hogy rögtön vissza fog beléd térni az életkedv! ;) A győzelmünk után pedig meghívlak valamire.

Én: Hát...Rendben van...

Kuroo: Szuper!

Semmi kedved nem volt kimozdulni a szobádból, de jól tudtad,hogy Tetsuro barátodnak nem lehetett sohasem ellent mondani, emiatt mentél bele a mostani "találkába" is. Felkaptad magadra a cipődet és már otthon se voltál, a fél órás utat pedig könnyedén megjártad. Kuroo már az iskola kapujában várt rád, ami feletébb meglepett téged.

-Szia, te itt?-Vontad rögtön kérdőre még mindig kicsit rekedtes hangon, amire a fiú felvonta a szemöldökét.

-Te sírtál?-Hagyott figyelmen kívül, miközben végignézett az arcodon. A szemeid vörösek voltak, és kicsit fel is volt duzzadva alatta, az arcodra rászáradt könnyek pedig ragadóssá tették néhány helyen a bőrödet.-Te sírtál.

-Huh? Nem értem miről beszélsz.-Próbáltad tagadni a nyilvánvalót, aminek köszönhetően láthattál a fiútól egy igen nagy szemforgatást.

-Ne játszd a hülyét, meccs után úgyis muszáj lesz elmondanod, mi van.-Rázta a fejét morogva, majd bementetek a meccs helyszínére. Csak te a nézőtérre mentél, ő pedig a pályára. Még egy utolsót biccentettetek egymásnak, s akkor elkezdődött anagy mérkőzés.

"Gondoltam, hogy győzni fognak."-Mosolyodtál el halványan, de az rögtön vigyorba futott át, mikor megláttad Kuroo diadaltol ittas szemeit, amik téged néztek lentről.

Nem telt bele tíz percbe, amíg a fiú átöltözött, hogy aztán együtt menjetek egy random helyre, amely jelen esetben egy kávézó volt. Leültetek egy asztalhoz egymás mellé, te pedig kértél egy forrócsokit.

-Szóval, miért sírtál?-Tért egyből a tárgyra a melletted levő személy. A hirtelen feltörő emlékeid láttára ajkaid megremegted, de sikerült egy vonallá préselned őket, persze ezt a cselekvésedet mind végigkísérték a fiú szemei.

-Csak...Én...-Motyogtad visszafolytva a sírást. Nem akartál mindenki előtt megtörni, s így csak szaggatottan tudtál beszélni. Ha nem így cselekedtél volna, a rég benned levő zokogás már felszínre került volna.-Nem tudok megfelelni senkinek sem.

Kuroo meghökkent a hallottakon, felvont szemöldökkel nézett le rád-Hah? Mi a fészkes fene ütött beléd, mondd?

-Meséltem neked Ayatóról, ugye?...Ma szakított velem. Nem voltam elég jó hozzá...-Mondtad keservesen. Teljesen úgy látszódtál kívülről, mint aki elvesztett egy harcot, s most magát okolja mindenért.

-Tch, és komolyan elhiszed, amit az a fasz mondd?-Élesen szívta be a levegőt, az izmai pedig egyre jobban feszültek, miközben realizálta a hallottakat.-Szerintem meg egy egy idióta, amiért eldobott magától téged.

Megdöbbenve néztél fel a fiúra, aki rögtön egybefúrta a tekinteteteket. Nem tudtatok elszakadni a másik "csapdájából", de nem is igazán akartatok. Kuroo egyik kezével megsimította az arcodat, az ujjai pedig megállapodtak az álladnál.-[Név] egy szót se higyj el soha abból, amit ő mondott neked. Mert nem ő érdemel jobbat, hanem te. Ő nem érdemelt meg téged.

-Kuroo...

A következő pillanatban a fiú megszűntette az ajkaitok közti utolsó centiket is, s lassú táncba hívott téged, amibe örömmel csatlakoztál. Az összes szomorúságodat kiűzte belőled, s mikor elváltatok, már mosolyogva néztél fel a fekete hajúra. A hasadban feléledtek a szerelem pillangói, amik eddig csak a jelre vártak. Az a jel pedig nem volt más, mint Kuroo Tetsuro.

Az előbb említett vigyorogva nézett továbbra is a szemeidbe-Hm...Visszacsókoltál.

Válasz helyett csak belefúrtad a mellkasába a fejedet, ő pedig elkezdte simogatni a hajadat.-Köszönöm...

-Szeretlek, [Név]. És én nem foglak elhagyni téged, mint az a köcsög.-Szorított magához, amitől alig tudtál levegőt kapni, de most az egyszer nem is igazán bántad. Visszaölelted őt, és tudtad, hogy Kuroo szavai igazak. Hisz ő mindig ott volt veled a bajban, és -bár eddig is voltak nagy vitáitok- sosem hagyott el téged.

-Én is szeretlek téged.-Mormogtad továbbra is a mellkasába, amitől muszáj volt elnevetnie magát, annyira aranyosnak tartott téged.

"Kapd be Ayato, remélem legközelebb egy igazi hárpiával hoz téged össze a sors."-Vigyorodtál el ördögien magadban.

///Hát nem hiszem,hogy ez a rész annyira jó lett, mint a többi, de remélem ez is elnyerte a tetszésed/tetszéseteket! ^^"""///