/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Akaashi x Reader】•Nyári Munka•

3Reina3 kérésére!:3 Remélem tetszik! c:

A nyári szellő kellemes érzést adott neked ebben a hőségben, miközben új, átmeneti munkahelyedhez közeledtél. A vakáció kezdtetével lehetőséged nyílt diákmunkát vállalnod egy közeli kávézóba, amit örömmel fogadtál el, hiszen mindig is szerettél oda járni évközben is a barátaiddal egy hosszú, kiadós nap után, hogy kicsit kikapcsolódjatok.

A munkahelyed előtt várt rád legjobb barátnod, [L/Bnő/Név], akivel egy hónapon keresztül munkatársak lesztek. Levakarhatatlan mosoly díszelgett arcán, mikor meglátott téged, vigyorát pedig viszonoztad és mikor odaértél elé megölelted őt.

-Szia [Név], na, készen állsz a mai napra?-Kérdezte csillogó szemekkel az immár melletted sétáló lány.

-[L/Bnő/Név], minden nap megkérdezed ezt, pedig már egy hete,hogy elkezdtük az itteni munkánkat. Minden napot ennyire várod?-Csóváltad meg mosolyogva a fejedet, fél szemmel a barátnődet figyelve.

-Pontosan! Annyira szeretem kiszolgálni az embereket, egyszerűen ez a nekem való munka, úgy érzem.-Lelkesedett be egy szempillantás alatt, amin még te is meglepődtél, pedig már kerek tíz éve ismerted. Nyolc órakor beléptetek a munkahelyetek bejáratán, s köszönve a többieknek gyorsan felkaptátok magatokra az egyenruhát (ami jelen esetben most csak egy kötényke volt), s már be is álltatok a dolgotokra.

Igazi hőség volt, de szerencsére nem kellett percenként törölgetned magadról az izzadságcseppeket, mivel a hátatok mögött levő ventillátor csapta felétek a hűsítő szelet. Tíz percenként jöttek az emberek, voltak köztük gorombák és kedvesek egyaránt is, ami olykor csak felvitte a hangulatodat, de volt hogy teljesen lelombozódtál.

A szíved hatalmasat dobbant, mikor 11:50-kor meghallottál egy nagyon ismerős hangot. Azt hitted,hogy csak álmodod, hogy ő betoppant ide, de nem így volt. Akaashi Keiji lépett be azon az ajtón. Hirtelen egy apró bökést éreztél az oldaladról, mikor idafordultál egy perverzen mosolygó [L/Bnő/Név]-et láttál meg, amitől a fejed már a paradicsomszínt vette fel. A fiúk körbenéztek a helységben, majd Akaashi tekintete megállapodott rajtad. Meglepődötten felhúzta a szemöldökeit egy pillanat erejéig, végül eléd állt.

-Szia [Név], te itt?-Kérdezte barátságos hangnemben végig a szemedbe nézve.

-Szia Akaashi, hát igen..Elvállaltam itt egy munkát.-Mondandód végére elmosolyodtál.

Egy ideig némán áltatok, amíg meg nem törted a közöttetek levő kínos csendet.

-És...Mit kérsz?-Nevettél fel kínosan, a tőletek nem annyira távol levő barátnőd pedig csalódottan fejelte le a pultot, hallva szerencsétlen beszédeteket.

-Mondd...Baj lenne, ha meghívnálak valamire?-Vakargatta halvány pírral az arcán a tarkóját, miközben néha-néha rád pillantott, de akkor sem a szemeidbe. Rendesen kerülte a tekintetedet, te pedig rendesen lefagytál a szavait hallva.

-Ö-öh izé, hát...

-Átveszem addig a helyedet, [Név], úgyis te dolgozol közülünk a legtöbbet!-"Túrt ki" helyedről egyik munkatársad, egyben egy jó barátnőd is, aki a pult alatt ezután rögtön lepacsizott [L/Bnő/Név]el. Zavartan bólintottál feléjük, végül kint foglaltatok helyet.

A kezdeti nehézségeket eltiporva, a köztetek levő jég kezdett elolvadni, ahogyan az idő halattával egyre többet beszéltetek egymásnak mindenféléről. Sokat nevettél abban az egy órában, míg Keijivel voltál, ő pedig egyáltalán nem bánta, hogy hallhatta a kacagásodat. Hiszen szerette hallgatni.

-Szeretném, ha ezt megismételnénk valamikor.-Csúszott ki hirtelen a fiú száján. Úgy érezted, hogy az idő hirtelen megállt körülöttetek, amikor végül belenéztél a szemeibe. A szíved úgy dobogott a mellkasodban, mintha csak szökni akart volna, ebben pedig nem segített az sem, hogy a fiú tekintete szinte leláncolt téged.-Ha te nem szeretnéd, én nem-

-De! Szeretném...-Vágtál a szavába kétségbeesetten, mondandót második felére pedig már sikerült lecsillapítanod magadat. Keiji hirtelen mozdulattal felállt a székről, s közelebb hajolt hozzád. Tekintetetek teljesen egybeolvadt a másikéval, ahogyan ajkaitok közti távolságot lassacskán meg szerette volna szűntetni. Eltűrt egy rakoncátlan tincset a szemeid elől, amit jobb füled mögé tűrt el, a némaság pedig újból átvette nálatok az irányítást.

-CSÓKOLJÁTOK MÁR MEG EGYMÁST, AZ ISTENIT IS!-Kiáltott rátok hirtelen [L/Bnő/Név], mire ijedten rebbentetek szét a másiktól. Kikerekedett szemekkel néztél barátnőd irányába, aki megint csak fogta a fejét, végül otthagyott titeket, mintha mi sem történt volna.

Sóhajtottál, végül te is felálltál a helyedről-Hát, köszönöm a kávét, de nekem lassan vissza kell mennem dolgozni.-Mosolyogtál rá halványan a fiúra, aki -mikor már mentél volna el-megfogta a csuklódat.-Igen?

Mikor visszafordultál, Akaashi rátapasztotta ajkait a tieidre. Egy percen át lefagyva álltál előtte, végül pedig sikerült visszacsókolnod. A szíved most méggyorsabb tempóra váltott, ami még akkor sem maradt el, mikor már eltávolodtatok egymástól. Rákulcsolta kezeit a derekadra, s még adott a homlokodra egy puszit.

-Ezt az alkalmat nem hagyhattam ki.-Motyogta úgy, hogy csak te halld. Fejedet a mellkasába fúrtad, s úgy ölelted vissza a fiút, aki védelmezően szorított téged magához, mintha csak attól félt volna, hogy bárki elvehet téged tőle.

-Szeretlek, Akaashi.-A halvány pírnek az arcodon egy erősebb vörösség vette át a helyét, végül felnéztél a szerelmedre, aki pont akkor csapott le újból ajkaidra.

-Én is szeretlek téged, [Név].

///

Vigyorogva, szinte ugrálva tértél vissza a munkahelyedre, ahol már vártak rád. [L/Bnő/Név] örömében az összes levegőt kiölelte belőled, a többiek pedig nagy lelkesedéssel gratuláltak neked. El sem akartad hinni, hogy ez megtörtént veled, pedig a mai napnak minden egyes perce a színtiszta igazság volt.

"Milyen aranyos."-Vigyorgott magában Akaashi, majd lassú léptekkel hazafelé vette az irányt, miközben ő is a történtekeken gondolkodott. Végül elégedetten nyugtázta magában, hogy végre sikerült egy igazi kincset kifognia, mint amilyen te is vagy.