/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Rivaille x Reader (Modern!)】•Valentin-Nap•

@Barbywerewolf kérésére! ^--^ ~! Bocsi,hogy késtem! (Mivel még úgysem volt ilyen ezért gondoltam írok egy Valentin-Napos oneshotot <: )

~Nem szokta kimutatni az érzéseit, illetve ha akarná is, akkor is nagyon nehezen tudná. Nem voltatok legjobb barátok, de ismeretlenek sem a másik számára. Olyanok voltatok, mint két, évek óta jóban levő szomszéd.~

Elérkezett az a nap, amit nem igazán vártál. Újból Valentin-nap lett, mielőtt még felfoghattad volna. Mikor felébredtél -magad sem tudod miért- de egyből ki tudtál kellni az ágyból, és még fáradt sem voltál. Átöltöztél az iskolai egyenruhádba, majd el is indultál a pokolba.

Mikor beértél, egyáltalán nem lepett meg téged az, amit láttál. Mindenhol, ahova csak néztél szerelmespárok nyaltál-falták egymást. Ebben az a vicces,hogy csak ezen az egy napon van ez, utána a "párok" úgy tesznek,mintha nem is ismernék egymást. Sosem értetted ezt, de inkább azt nem, hogy minek kell ez a nap is az évbe, mikor, ha valakit igazán szeretünk, azt mindennap kimutatjuk felé valahogyan.

Beértél az osztálytermedbe, de azonnal észrevetted,hogy Levinek még nyomát sem láttad ma, pedig ilyenkor már itt szokott lenni, és mindig leszíd téged,amiért kicsit késve érsz be, mivel volt egy olyan időszak, mikor együtt mentetek a suliba.

-Ohayo [Név]~!-Ugrott feléd hirtelen Hanji, mire majdnem reflexből leütötted. De csak majdnem...-Te hoztál valakinek csokit?~

-Nem...Tudod,hogy nem szeretem ezt a napot, Hanji. Minek kell ezen az egy napon úgy tennünk,hogy valakit szeretünk,hogy aztán másnap idegenek legyünk egymásnak? Érted,mit mondok...Nem?

-De igen...-Gondolkozott (látszólag). Megigazította a fején lévő copfját, s egy sejtelmes mosoly kíséretében rád kacsintott, majd visszaült a helyére. "Valami itt nincs rendben..." Gondoltad rögtön mikor észrevetted,hogy Hanji ma szokatlanul nem pörög annyit.

Becsengetés előtt 2 perccel betoppant a felnyírt hajú Ackerman is, aki látszólag alig kapott levegőt a futástól. Nem tudtál neki semmit sem mondani, mivel a tanárnő hangos rikácsolásra zengte e a tantermet. Ezért csak biccentettetek egymás felé köszönésképpen.

Teltek, múltak az órák, s mikor végre kicsengettek, újult erővel ugrottál fel a helyedről, mikor pedig már a válladra kaptad a táskádat, rohantál is ki a teremből. Azonban hallottad,hogy valaki utánad fut, ezért megálltál az iskola udvaránál.

-O-oi, [Név]!-Állt meg Levi is előtted, ami pedig még nagyobb meglepetést okozott neked,hogy az arcán egy alig látható, halvány pír jelent meg. "Biztos a futástól."

-Igen, Levi? Oh, a házit szeretnéd elkérni, igaz? Tudom,sosem írod fel őket!-Vigyorogtál rá mint a vadalma, és elkezdtél keresgélni a táskádban a jegyzetfüzeted után, amibe mindig beleírod a feladatokat.

-Tch, nem kell nekem az a szaros házi...Csinálja meg az, akinek van jobb dolga...-Motyogta mérgesen, csak és kizárólag a földet pásztáza tekintetével.

-Valami gond van akkor?-Vontad kérdőre kissé ijedten. Még nem láttad ilyennek őt ezelőtt soha.

-Nem. Csak...-Látszólag nehéz volt kimondania, amit akart, ezért csak szimplán,nagy lendülettel átnyújtotta neked a levelét, ami egy szimpla kis fehér papírból állt. Hevesen kezdett el dobogni a szíved, miközben egyre közelebb jártál ahhoz,hogy szétnyísd a levelet,hogy elovlashasd az üzenetet benne.

[Név], bár nem mindig mutatom ki, de valójában nagyon örülök,hogy itt vagy nekem és segítesz amiben csak tudsz. Tudod jól,hogy nehezen bírkózok meg bizonyos feladatokkal de akkor mindig ott vagy hogy segíts nekem. Hálás vagyok...És én is megpróbálok a legtöbb helyzetben úgy segíteni neked, mint egy barátod, de egyszerűen már nem tudok rád úgy gondolni, mint egy puszta barát. Az évek során kialakult bennem egy érzés irántad, ami ezidáig sem szünt meg. Tudom jól,hogy nem szereted ezt a napot, [Név], mert az emberek nagy része csak ezen a napon szereti egymást igazán. De én már ezelőtt is szerettelek téged, és ezután is foglak.

Boldog Valentin-napot, [Név]. Nem mindig mutatom ki, de mindig is szerettelek. És szeretlek most is.

A levél végére kissé bekönnyesedtek a szemeid. Nem tudtal elhinni,hogy az az ember, akit mindenki jéghegynek ismer, valójában tud nagyon is romantikus lenni,ha akar. A szemeidet immáron véglegesen az előtted álló fiúra szegezted, aki kerülte a szemkontaktust.

-Levi...Én is szeretlek téged!-Örömtelien kacagva ugrottál a nyakába, ő pedig, kissé ügyetlenül, de a hátadra tette a kezét, és lassan simogatni kezdett ott. Mellkasába fúrtad a fejedet, így hallhattad a szíve őrült dobogását.

-Mostantól a barátnőm vagy.-Mondta neked szikszaszilárdan, de ebben a helyzetben nem tudtad őt úgy nézni, mint egy ember, aki ezt a mondatát is az érzelemmentes hangnemében mondta. Hiszen tudtad,hogy zavarban van, nagyon is. -Senki másé, érted? Csak az enyém...-Motyogta, közben a másik kezét a fejed tetejére rakta, és beleszagolt a hajadba,s lassan lecsukta a szemét. Őrülten félt attól,hogyha megmutatja neked ezt a levelet,akkor örökre elveszít téged, hiszen nem tudta,hogy te is ugyanígy érzel. Végül Hanji vette rá őt, hogy vallja be neked az érzéseit, s úgy látszik,nem volt hiába. Hiszen most végre abban a tudatban lehettek egymás karjai között,hogy tudjátok, senki sem veszi már el tőletek a másikat.

-Nem is tudtam, hogy ilyen romantikusan is tudsz fogalmazni~-Cukkoltad szeretettelien, mire csak cöccögött egyet. Felajánlotta,hogy hazakísér téged, így ketten indultatok neki a házatokhoz vezető, 20 perces úton. A felénél Levi összekulcsolta a kezeiteket, és így haladtatok tovább. Bár nem mutattad ki, de belülről majd' kicsattantál az örömtől,amiért megtudhattad,hogy a szeretett fiúd is ugyanúgy érez irántad,mint te iránta.-Ezt a levelet ki fogom rakni az asztalomra.

-Tch, ugyan minek? Ez csak egy vacak papír.

-De nem baj!~ Akkor is, ez vol az első vallomásod, és olyan édesen fogalmaztál!

-Be tudnád fogni a szádat,vagy én fogjam be?-Mordult rád, de egyszerűen nem tudtad komolyan venni, és tovább cukkoltad.-Hát jó...

Ajkaitokat hirtelen összeérintett,így el tudott téged hallgattatni. A fejed színe azonnal versenyezni kezdett egy paradicsoméval, míg Levi igen jól szórakozott rajtad, és azon,hogyan zavarba tudott hozni téged.

-Leviiiiii.....Ez nem éér...-"Nyafogtad" mire csak megrántotta a vállát. Ezt nem hagyhattad annyiban, így elkezdted bökdösni az arcát, s mikor végre feléd fordult egy lágy csókott hintettél az ajkaira, amtől már ő sem bírta visszafogni a pirultságát.-Nos, így már kvittek vagyunk~

-Tch...Megérkeztünk a házadhoz, kölyök. Majd még írok.-Megálltatok a kaputok előtt, s egy utolsó csókot váltottatok egymással.

Boldogan ugrottál be az ágyadba, várva a holnapot,hogy újra láthasd a szerelmedet. Ez volt az a Valentin-napod, amikor valaki, akit te is szeretsz, bevallotta neked az érzéseit. Tudtad,hogy ez nem csak erre az egy napra szól,hiszen Levit már úgy ismerted,mint a tenyeredet, s ha nem is látszik rajta sokszor, nagyon is komolyan vesz téged.

"-Boldog Valentin-napot, [Név]...-Suttogta még a füledbe, miután elment". Ezzel az emlékkel, s a mai eseményeken gondokodva, mosolyogva aludtál el.

/Remélem tetszett!~, mellesleg már Haikyuu!!-s sztorikat is vállalok, szóval nyugodtan jöhetnek még kérések! c: Ha nem is a napokban, de egyszer biztos meg lesznek csinálva! Addig úgy sem nyugodt a lelkem...:D/