/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Aizawa x Reader】•Egy Hét Múlva•

Anna_SSDXX99 kérésére! Remélem tetszik!UwU

///

Mintha egy láthatatlan burokba lettél volna bezárva. Annak falai egyre csak kisebb és kisebb teret hagytak neked, a te látásod pedig egyre homályosabb lett.

Kiáltoztál, de a torkodon kiszabaduló hangodat, mely remegett a félelemtől, fogalmad sem volt, hogy meghallotta-e valaki. Sőt, vajon egyáltalán hallani lehetett ezt? Vagy csupán a képzeletedben létezett a segélykérő kiáltásod?

-KÉREM, ENGEDJEN EL!

Fogalmad sem volt róla, hogy kinek beszélsz jelenleg. Nem láttad a támadód arcát, se semmijét sem. Hazafele tartottál, mikor is megtámadott téged, s mivel képesség nélküli vagy, még fel sem vehetted a versenyt, ezzel az idegennel szemben.

-MIT ÁRTOTTAM MAGÁNAK?!

Nem érkezett válasz. A füledben hallottad egyre csak zakatoló szívedet, a halálfélelem átjárta az egész testedet, melybe teljesen beleremegtél. Nem tudtad, mi tévő légy, és fogalmad sem volt, mi lesz ennek az egésznek a végkifejlete.

Érezted, hogy a burok, melyben benne voltál egyre közelebb érkezik hozzád. Az oxigén egyre kevesebb volt a szűk dobozkában, amelynek hatására egyre nehezebben lélegeztél. A szemhéjaid egyre csak nehezebbek lettek, a mellkasod egyre szakadozottabban, egyre lassabban emelkedett fel-s le. Látásod csak még homályosabb lett.

-Kéremh...-Sóhajtottál, de már alig maradt erőd. Az összes oxigén el lett használva, mely rendelkezésedre állt, de még utolsó erőddel felkiáltottál.-SEGÍTSÉG!

A következő pedig, amely jó ideig előtted lebegett, az a sötétség. Körülölelt téged, akárcsak egy puha, meleg takaró, csakhogy ez inkább rideg, barátságtalan volt.

Aztán hirtelen, mintha csak fény villant volna. A feketeséget felváltotta a színtiszta fehérség, mely először nagyon is bántotta a szemeidet, ezért rögtön le is csuktad őket.

Mindened fájt, de legjobban a fejed. Az egész tested sajgott, minden egyes porcikád megváltásért könyörgött, te pedig alig bírtad megállni, hogy fel ne nyögj fájdalmadban. Azonban volt ebben valami különös. Hogyha meghaltál volna, akkor nem éreznél semmit sem, nem?

Lassan, nagyon lassan nyitottad ki újból a szemeidet. Egyből megérezted a fejednél levő pihe-puha párnát, és a világoskék plédet, mely hasadtól kezdve takart téged.

Ahogy kiélesedett a látásod, egyből felismerted a falakat, és a szekrényeket, melynek átlátszó üvegén keresztül láthattál néhány gyógyszert. A kórházban voltál.

"Hogy kerültem ide?"-Volt az első kérdésed, s habár nem tetted fel, mindennél jobban szeretted volna hallani a választ.

Az ajtó, mely a szobádba vezetett ekkor kinyitódott, de legnagyobb meglepetésedre nem egy orvos jött be, hanem egy számodra teljesen ismeretlen férfi. Hosszú, kissé rakoncàtlan éjfekete haja volt, s szürkés szempárja, mellyel egyből rád pillantott, ahogy lassú, szinte komótos lépteivel belépett hozzád. Szemei alatt kisebb-nagyobb, szürkés karikák mutogatták magukat, ezzel elmondva a férfiról, hogy biztosan alig aludt valamit, az utóbbi időben.

-Maga...?-Még te magad is meglepődtél, mennyire rekedtes volt a hangod, de ezzel jelenleg mit sem törődve, újból megpróbáltad a beszédet-E-Elnézést...Eraserhead?-Amint realizáltad a férfit, a szíved nagyot dobbant. Mindig is nagyra becsülted a hőst, sőt, őt talán még jobban is szeretted, mint All Mightot.

-Igen, én mentettelek meg.-Válaszolt a fel nem tett kérdésedre viszonylag nyugodt hangon, s talán még egy kis unottság is volt a hangjában. Vagy álmosság, ki tudja...-Minden rendben van?

Alig láthatóan bólintottál egyet. Még ez az apró mozdulat is elég sok fájdalommal járt számodra, amit Aizawa észre is vett, de nem tette szóvá.

-Köszönöm, hogy megmentett.-Néztél rá hálás tekintettel-Hogyan hálálhatnám meg?

Való igaz, nagyon-nagyon szeretted volna valamivel meghálálni azt, hogy a számodra legnagyobb hősöd megmentett téged, de fogalmad sem volt róla, miképp tegyed ezt meg. Ellenben, Aizawának volt egy ötlete, habár még nem volt benne biztos, hogy jó ötlet lenne-e elmondani neked.

Ugyan nem láttad, mivel csak akkor mért téged végig, amikor nem figyeltél rá, s abban a pillanatban kisebb pír szökött fel az arcára, melyet, amikor újból rá szentelted a figyelmedet, azzal akart takarni, hogy elfordította a fejét.

-Mi a neved?-Kérdezte monoton hangon, bár a szíve kissé hevesebb ritmust vett fel.

-[Teljes Név].-Mosolyodtál el-És önnek?

-Tegeződjünk, nem lehetsz sokkal fiatalabb nálam.-Rázta meg kissé a fejét-Aizawa Shota.

Kisebb csend állt be közétek. Fogalmad sem volt róla, mit kellene mondanod, s ahogy a férfi tekintete találkozott a tieddel, melegség járta át az egész lényedet.

-Egy hét múlva, eljönnél velem vacsorázni?

Teljesen lesokkolva meredtél Aizawára, hiszen sosem gondoltad volna, hogy ilyesmit fog tőled kérdezni. A gondokataidból pedig, melyek már egy randinak vették ezt, sokkal gyorsabban kezdett verni a szíved, és érezted, hogy a fejed paradicsomnak akarja álcázni magát.

-T-Tessék?-

-Ezt szeretném, mert megmentettelek.-Motyogja alig hallhatóan-Habár a hősök nem ezért dolgoznak...

-Rendben!-Vágtad rá, mielőtt meggondolná magát, egy boldog vigyor uralkodott az arcodon, amit Aizawa igencsak aranyosnak talált. Természetesen egy szóval sem említette ezt.

Kissé hezitálva, de közelebb lépett hozzád, majd egy gyors puszit nyomott a homlokodra.

-Akkor egy hét múlva.

Azzal pedig, kiment a szobádból, téged vadul dobogó szíveddel, szerelmes gondolataiddal egyedül hagyva, miközben azon a ponton tartottad ujjaidat, ahol nemrég még az ében fekete hajú ajkai voltak.

"Igen. Egy hét múlva."

///

Folytatás lesz!(Wait, legyen?:p)