/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Kuroo x Reader】•Végre...•

HidansWifu kérésére! Remélem tetszik~!:3

Nem merek írni a Host Clubos fiúkkal ripXD 

De azért majd próbálkozok,habár most ezzel sem vagyok megelégedvexD~

Lélektársas iromány, ahol az emberek fekete-fehérben látják a világot egészen addig, amíg meg nem találják a Nagy Őt~ 

"-Kicsim, ha egyszer eljön az ideje, te is meg fogod találni a szerelmedet. A szíved abban a pillanatban kihagy majd egy ütemet, és hirtelen minden szín láthatóvá fog válni számodra. -Mosolygott rád édesanyád miután újból megkérdezted, hogy miért ilyen színtelen a világ számodra."

Azóta eltelt 10 év, s azóta sem találtad meg Őt. Néha-néha feléledt benned a remény, mikor furcsán kezdted el érezni magadat egy fiú közelében, s ekkor azonnal lehunytad a szemeidet és elszámoltál háromig azt várva,hogy majd mikor kinyitod, a színek egyszer csak megjelennek előtted. De sajnos, az eddigi összes próbálkozásod kudarcba fulladt, így hát egyre inkább kezdted feladni ezt az egészet. A mai nap van 1 éve, hogy egyáltalán nem adtál esélyt ennek a dolognak.

-Minek próbálkozzak? Szerintem nekem nincs is társam...-Motyogtad magad elé szomorúan, miközben iskolád felé sétáltál. A hó halkan ropogott a talpaid alatt, amitől muszáj volt elmosolyodnod. Imádtad a telet kiskorodtól kezdve.

Beérve az osztálytermedbe levetted a kabátodat, ami eddig melegített téged és beültél a helyedre, ahol padtársad már várt rád. [L/Bnő] vigyorogva ölelt át téged, már-már könnyei is kifakadtak, annyira örült valaminek.

-[Név] nem fogod elhinni, mi történt!-Nézett rád mosolyogva, mire felvontad a szemöldöködet.

-Ha nem mondod el, akkor nem is fogom tudni elhinni...

-Megtaláltam! Végre megtaláltam Őt!-Nevetett s újból megölelt téged, te pedig halványan elmosolyodva viszonoztad szoros fogását.

-Gratulálok,[L/Bnő]-chan.

-És veled mi a helyzet?

-Uhm...-Eltoltad magadtól és inkább a padra szegezted a tekintetedet. Nem szeretted, ha erről kérdeznek téged, amit [L/Bnő] is jól tudott, de muszáj volt megkérdeznie.-Még mindig nem.-

-Értem. Nem baj, hidd el egyszer te is szerelemre találsz~! És akkor majd együtt élvezhetitek a világ összes színét pont úgy, ahogyan mi is!

-Remélem...-Suttogtad, a csengő hangja viszont majdnem teljesen elnémította a hangodat. Elővetted a cuccaidat és a tanárra kezdtél el figyelni, aki pont abban a pillanatban érkezett meg.

Délután, mikor utolsó órádról is kicsengettek, bepakoltál a táskádba és már épp kimenni készültél, amikor hallottad, hogy mögötted betörik valami, majd halk pattogásra lettél figyelmes. Azonnal megfordultál, de amit láttál, attól menten lefagytál.

"Ki az az elmebeteg aki betöri az ablakot egy röplabdával?"-Kérdezted magadtól ahogyan -átlépkedve a szilánkok között- kihajoltál az ablakon. "Ráadásul ez a második emelet..."

Ahogy kinéztél megláttál két lent levő fiút. Az egyik láthatóan sokkal magasabb volt, mint az átlag emberek, a másiknak pedig (még fentről nézve is) borzasztó hajviselete volt. Még fekete fehérben is nézve az egészet, azt láttad,hogy különböző hajszínük van.

-Bocs'!-Kiáltott fel az egyik-Le tudnád hozni a labdát?

Összeráncoltad a szemöldöködet, de végül bólintottál. Felkaptad a röplabdát és lementél vele az udvarra, közben a történteken gondolkozva. "Ilyen se minden nap történik...Mindenesetre jobb lenne, ha szólnék valakinek az ügyről, nem?"

Mikor leértél az udvarra azonnal észrevetted a két fiút, akiket fentről is láttál. A furahajú, "fekete" hajú fiú tarkóját vakargatva fordult feléd, míg a másik még mindig ijedten nézte a betört ablakot. -Sajnáljuk,remélem azért nem lett bajod. És kösz' hogy lehoztad a labdát.

Odaadtad neki az imént említett tárgyat, utána pedig felnéztél rá. S abban a pillanatban...

A szíved, mintha kihagyott volna egy ütemet.

Hirtelen hátraléptél egyet, a fejed pedig sajogni kezdett, de csak egy másodperc erejéig. Összeszorítottad a szemeidet a hirtelen jövő érzéstől, ám mikor kinyitottad azokat...

A világ hirtelen színesebb lett.

Az előtted levő, éjfekete hajú fiú is furcsán nézett maga elé. Halványan megrázta a fejét és újból rád nézett, így tekintetetek találkozott a másikéval. Halvány pír telepedett az arcodra, a szíved pedig hevesebben kezdett el verni.

-T...Te is...?-Dadogtad összezavarodva, gyorsan lehajtva a fejedet. A fiúnak persze nem annyira tetszett,hogy megszakítottad a szemkontaktust.

-Ja.. De miért nem nézel rám,hm?-Eresztett meg egy halvány vigyort és közelebb lépett hozzád.

-Furcsa ez az egész...Így hirtelen.-Motyogtad magad elé észre sem véve az egyre közeledő személyt, aki a következő pillanatban egyik kezét homlokodra rakta.

-Hé, nyugi. Azért ne ájulj el.-Hajolt le hozzád ezzel elérve,hogy belenézz a szemeibe, amiktől persze,hogy legbelül elolvadtál.-A nevem Kuroo Tetsuro.

-[Teljes Név].

-Nos, [Név]-chan, csodaszép szemeid vannak~-Suttogta vigyorogva mielőtt adott volna az arcodra egy puszit.-Mi lenne, ha elmennénk valahova?

A szíved már a torkodban dobogott, és hirtelen még beszélni is "elfelejtettél" a zavarodtól, így hát csak bólogatni tudtál. Kuroonak nagyon is tetszett,hogy ilyen hatással van rád főleg úgy,hogy már színekkel együtt láthatja vörösségedet. Odapasszolta Levnek a labdát, és rögtön összekulcsolta az ujjaitokat. A fehér hajú fiú először összezavarodva figyelte -immár- távolodó alakotokat egészen addig, amíg meg nem látta drága csapattársát, Yakut közeledni.

-Nem értem.-Szólaltál fel hirtelen, miután elmentetek az iskola területéről. A fiú rád kapta a tekintetét,te pedig elvigyorodtál-Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el a társamat.

-Hah! De csak mert én sokkal jobb vagyok az elképzeléseidnél!-Egyenesedett ki büszkén Kuroo, mire elnevetted magadat.

-Csakis!

-Ez kölcsönös.-Telepedett hirtelen egy kis pír az arcára, a te fejed pedig paradicsom vörössé változott.-Sokkal szebb vagy, mint ahogy elképzeltelek,[Név]~-Kacsintott rád vigyorogva, s kicsit összeborzolta hajkoronádat.

-Hé! Most nézd meg mit csináltál..-Morogtad.

-Még így is aranyos vagy. Mindenesetre, úgy hiszem az lenne a legjobb, ha hazakísérném a Társamat, szóval...

-Rendben van...-Sóhajtottad mosolyogva. Még csak fél órája,hogy megismerted Őt, de már elfáradtál abban a sok kacagásban, ami kitört belőled, mialatt vele voltál. Egy órán belül elértetek a házatokig, ekkor Kuroo maga felé fordított téged.

-Azért a számodat elkérem, ha nem haragszol~-Kuncogta és miután megadtad neki, gyors csókot nyomott az ajkaidra-Holnap találkozunk.

Rákvörösen fordultál utána, de ő addigra már az utca túloldalán volt. Ajkaidhoz emelted az ujjaidat és lágyan végigsimítottál rajtuk.

"Végre megtaláltam."-Gondoltátok mindketten elmosolyodva.