/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Nishinoya x Reader】•Válasz•

NamJinGotJamsBoii kérésére! :) Remélem tetszik!~

Mindig is nehezen mutattad ki az érzéseidet a világ felé. Ha boldog voltál, ha szomorú, egyszerűen nem tudtad ezt közvetíteni a családtagjaid és barátaid felé, pedig szeretted volna, ha tudnak az érzéseidről. Kiskorodban nagyon sokat gondolkoztál azon , hogy hogyan javítsd ki ezt a "hibát" magadban, de akkor még nem is sejtetted , hogy lesz valaki, aki ezzel együtt fog szeretni téged teljes, tiszta szívéből. 

Ahogy múltak az évek, egyre inkább felhagytál azzal,hogy megváltozz. Maradtál az a lány, aki mindig pókerarcot vág, bármiféle helyzet is álljon elő, miközben belülről majd' szétesik, vagy esetleg olyan pillanatot él át, amiért boldog a szíve. Próbáltad elfogadni önmagadat, de eddig ez nem igen sikerült.

Egészen addig, amíg meg nem jelent az életedben ő...

Átlagos nap volt, a szeptemberi szellők elemükben voltak, [H/szín] színű tincseidet egymás után repítették a magasba, hogy egy rövid táncra hívják őket. Ennek eredménye volt az , hogy percenként kellett elsöpörnöd a szemeid elől a hajadat, az idő haladtával egyre idegesebb mozdulatokkal. 

-Oi!-Szólt valaki a hátad mögül, abban a percben éreztél valami kemény tárgyat nekiütközni a lábadnak. Mikor lenéztél, egy kissé piszkos röplabdával találkoztak a szemeid.-Bocsi, ide tudnád adni?

A hang irányába tévedt a tekinteted, és egy, nálad alig fél centivel magasabb fiú közeledett feléd. Tökéletes, éjfekete hajkronája volt, elől egy nagyobb tincsben levő sárgás-barna szálakkal, és mogyoróbarna szemekkel rendelkezett. Kedves mosolya azonnal felébresztett benned valamit, ami miatt inkább gyorsan a röplabdára néztél, s lehajoltál érte.

"Ne nézz rá, ne nézz rá!"-Parancsoltad önmagadnak, miközben érezted, hogy az ismeretlen fiú megáll előtted, és téged néz. Villámsebességgel felvetted a labdát, és átadtad azt, s már indultál is hazafele, ezzel magára hagyva a megilletődött fiút. "Francba is, francba is! Miért viselkedtem így?! Egy szót sem szóltam! Vagy jó volt ez így?! Istenem, miért én kerülök folyton ilyen helyzetekbe, mikor tudod, hogy senki sem tudja leolvasni az arcomról, amit épp érzek? Ez olyan kínos volt, még megszólalni sem hagytam szegényt..."-Gondolkodtál magadban, miközben egyre gyorsabb tempóban szedted a lábaidat. "Lehet, hogy most azt hiszi, hogy egy nagyképű lány vagyok, aki nem áll szóba akárkivel! Ó jajjj!"

Mikor hazaértél, lerúgtad magadról a cipőidet és felrohantál a szobádba, egy fokkal immáron nyugodtabban. "Bár végülis, mit aggódok én ezen? Alig volt a közeledben fél percet, és máris ilyeneken pánikolsz,[Név]?"-Cukkoltad magadat, ám eszedbe jutott az a kedves mosoly, és a barna szempár, amitől kisebb görcsbe rándult a gyomrod. 

Az éjszaka folyamán azzal etetted magadat,hogy holnapra már biztos nem fogsz emlékezni erre a kis incidensre, de mikor felkeltél reggel, az volt az első gondolatod. Azon gondolkodtál, hogy ma megkeresed a fiút és bocsánatot kérsz tőle a faragatlanságod miatt, de valamiért egyik szünetben sem mertél kimenni a folyosóra, hogy felkeresd az ismeretlent. Amikor az utolsó órádról is kicsengettek, már eszed ágába se jutott a kis terved, s mit sem sejtve távoztál az osztálytermedből, amikor is beleütköztél valakibe. 

-E-etto...-Motyogtad a földet pásztázva, míg feljebb nem esett a tekinteted. Azokat a barna szemeket, amikkel akkor találkoztál, rögtön felismerted. -S-sajnálom!

A fiú láthatólag meglepődött, de bíztató mosolyra húzta a száját-Nem, nekem kell bocsánatot kérnem, hiszen én nem figyeltem leginkább. Mellesleg, pont téged kerestelek!-Villantott feléd egy vigyort.

-Engem?-Próbáltad kimutatni azt,hogy mennyire összezavarodtál, amit úgy látszik, életedben először valaki megértett.

-Köszönetet akartam mondani a tegnapiért, csak úgy elrohantál egyik pillanatról a másikra, szóval...Igen.-Vakargatta a tarkóját egy halvány pírrel az arcán.-Amúgy Nishoya Yuu vagyok.

-Öhm...[Teljes Név].-Mondtad el te is a nevedet.

Azon a napon, Noya elhívott téged ebédelni, utána pedig fagyizni is. Először eléggé távolságtartó voltál, sőt, nem is akartál elmenni vele, de a szíved azt súgta,hogy mondj igent rá, s így is tettél.

Hogy megbántad-e? Dehogy! Azóta a nap óta egyre közelebb kerültetek egymáshoz, a fiú pedig tudtán kívül segített neked abban,hogy egyre bátrabban fejezd ki az érzéseidet

/////

-Tudod [Név], nagyon aranyos vagy, amikor mosolyogsz!-Kacsintott rád egy pillanatban, mikor egy pénteki délutánon elmentetek sétálni. Érezted,hogy az arcod egyre melegebb lesz, így elfordultál Noya elől, aki kíváncsi tekintettel hajolt közelebb hozzád.-Hm? Baj van?

-Nincs..!-Motyogtad vörös arccal, ami megdobogtatta a fiú szívét.

-Szeretem,hogy egyre több oldaladat ismerhetem meg.-Vette fel veled a szemkontaktust.

-Több oldalamat?

-Amióta megismertelek látom,hogy nehezen mutatod ki az érzéseidet, de valahogyan...Engem ez csak ösztönöz arra,hogy próbáljam meg kicsalni belőled őket! Szeretem látni, amikor mosolyogsz vagy amikor zavarban vagy. Tudod miért?-Hajolt egy kicsit közelebb hozzád, de eszed ágában sem volt elhúzódni tőle.

-Mégis miért?

Hogy mi volt a válasza? Legyen elég annyi,hogy ellopta életed legelső csókját.