/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Oikawa x Reader】•Megbocsájtasz?•

3Reina3 kérésére!:3 Remélem tetszeni fog! :D

Nem figyelt a külvilágra, csak az előtte levő videóra, melyet a monitorja kimutatott. A szíve hevesebben vert, amikor meglátta azt a személyt, akiért odavan a szíve. Mindent mozdulatát végignézte, megfigyelte az arca változását, amikor pontot szerzett, vagy amikor úgy érezte, itt a vég. Mindegyik oldalát imádta a lánynak, aki nem mellesleg te voltál.

Felhúzta a térdeig, hogy aztán összekulcsolhassa azokat a kezeivel, s állát ráhelyezte térdeire. Így figyelte a meccseteket, amelyet élő közvetítésben nézhetett. Ajkai néha-néha megremegtek, hiszen amikor csak rádnézett, boldogabbnál boldogabb emlékek törtek fel a fejében. Tudta jól, hogy elszúrta, s azt is,hogy most nem akarod látni őt. Ezért sem ment el a meccseddre, ami neked -bár nem akartad kimutatni- de csalódást okozott.

"[Név]...Tudom,hogy elcsesztem...De hiányzol nekem..."Motyogta alig hallhatóan Oikawa. Amint kiejtette nevedet a száján, egy kellemes bizsergés futott át a testén, hiszen rögtön előtört emlékeiből a tekintedet, a nevetésed, egyszerűen mindenet. Hisz' ezeket mind szerette benned.

"Nem mertél hinni a szemeidnek, mikor megpillantottad Oikawát csókolozni egy másik lánnyal. A szíved abban a pillanatokban ezer darabjaira tört, amit úgy látszik, meghallott, mivel kétségbeesetten fordult feléd a mogyoróbarna hajú fiú.

-[N-Név] Én megmagyarázom!-Nyúlt utánad, mikor hátat fordítottál neki és tettél egy lépést, s abban a pillanatban visszafordultál, és felpofoztad.

-Tudod mi volt a legnagyobb hiba az életemben?-Kérdezted a sírás határán, bár könnyeid már ígyis folytak le az arcodról-H-hogy...Bíztam egy olyan fiúban, mint te...Oikawa Kicseszett Tooru!

Azzal pedig hátat fordítottál neki, és elhagytad a buli helyszínét."

Abban a pillanatban, mikor ezt visszaidézte Tooru, kicsapódott a szobája ajtaja. Nem kis meglepetésére legjobb barátja, Iwaizumi tört rá, s egy szúrós pillantást vetett rá. Mikor látta, mit néz a barátja, gyengéden fejbe csapta.

-Tch, idióta. Ha ennyire kíváncsi vagy rá, akkor miért nem mész tán oda, és kérsz bocsánatot?-Kérdezte a dühkitörése szélén levő Hajime, mire Oikawa ránézett.

-Nem akar látni engem, Iwa-chan. Elege van belőlem. Még mindig nem bocsájtott meg, pedig annyiszor próbálkoztam eddig...-Mondata végére visszahajtotta fejét a lábaira, hogy onnan szemeivel a padlót vegye tekintetének csapdájába.-Hiányzik.

-"Hiányzik", hm? Akkor mondjuk nem kéne feladni ennyi próbálkozás után sem! Egek, igaz,hogy kicseszettül van miért haragudnia rád, mert tényleg egy hatalmas gyökér voltál, de a ti kapcsolototoknak koránts sincs vége. Vagy de? Ezt akarod, Oikawa?!-Kiabált fel a végére kíméletlenül a fekete hajú fiú.

-Nem akarom ezt...-Motyogta-De mit tehetnék még,hm?

-Mondjuk menj el a meccsére, és tisztázd vele,hogy mit érzel??-Kérdezte hisztérikusan, mire Oikawa hirtelen felpattant a székéből, és elszántan kezdett el felöltözni normális ruhába,hogy a következő célhelyhez menjen; a te meccsedre.

Leült az egyik székre leghátul, hogy onnan nézze végig, ahogyan a maradék pontszerzéssel megveritek az ellenséges csapatot. Hihetetlenül boldog voltál az újboli győzelemért, diadalittas mosollyal fordultál körbe a nézőtéren, egyik kezeddel letörölve a homlokodon gyöngyöző izzadáscseppeket, amikor is megláttad Őt. Pont téged nézett, így tekintetetek találkozott a másikéval, de nem sok időt hagytál neki, azonnal elfordítottad a fejedet róla. "Nem. Még egyszer nem hagyom."-Határoztad el magadat egy másodpercre visszatekintve ARRA a bulira."Belőlem nem fog mégegyszer hülyét csinálni."

Fél óra múlva, immár rendes ruhában vártad a buszodat, ami majd hazavisz téged. Betetted füleidbe a fülhallgatót, s elindítottad egyik kedvenc lejátszási listádat, ezért sem hallhattad meg a mögüled egyre közeledő lépteket. Csak arra eszméltél fel, mikor egy kéz ragadta meg gyengéden a válladat. Mikor hátrafordultál a számodra legutálatosabb személlyel találkoztál, azaz volt barátoddal.

-TE mit akarsz ITT?-Hangsúlyoztad ki ezt a két szót, miközben morcosan méregetted őt. Szomorúan felsóhajtott, s meg akartad fogni a kezeidet, de te összekulcsoltad magad előtt azokat-Ez nem jön be már, Oikawa. Mondd, miért jöttél, aztán húzz el.-Vágtad hozzá kíméletlenül.

Egy vonallá préselte az ajkait, s a földet kezdte el kémlelni. Nem tudta,hogy most mit mondjon, pedig lelkiekben már rákészült volt. Aztán percekkel később, mikor sikerült összeszednie a gondolatait a szemeidbe nézett.

-[Név], nézd...Tudom,hogy nem fogsz hinni nekem, de szeretném ezt elmondani neked,jó?...Nagyon,kibaszottul nagyon sajnálom, amit azon a bulin tettem...Amikor megláttam a könnyeidtől vöröslő szemeidet, nem akartam elhinni azt,hogy miattam sírsz, pedig az akkori bűnös egyedül én voltam. Nem akartam ezt, és nincs mentség arra, amit akkor tettem..De amióta szétváltunk, nem tudok nyugodtan aludni. Még mindig szeretlek téged, [Név], és mostmár úgy hiszem, hogy ez nem fog sohasem megváltozni. Nagyon hiányzol nekem...-A végére már visszatartotta a beszédet, mivel -legnagyobb meglepetésedre- néhány könnycsepp gurult végig az arcán. Ekkor tört darabjára az a fal, amit ellene építettél. Halványan elmosolyodva közelebb léptél felé, és egyik kezeddel letörölted az arcáról a könnyeket, mire meglepetted nyitotta ki a szemeit.

-Megpróbáltalak elfelejteni téged. De tudod, még én is ugyanannyira szeretlek téged, mint azelőtt, ha nem jobban.-Mosolyogtál rá továbbra is, a szemeiben pedig felcsillant valami, amit a szerelem tüzének neveznek-Megbocsájtok neked, Oikawa Tooru.

Ezután nem hezitált sokat, a fiú villámgyorsan csapott le ajkaira. Lágyan, mégis vadul csókolt, hiába is, régen vágytatok már mindketten arra az érzésre, amit csakis egymás közelében tapasztalhattatok meg mindeddig, s ezután is fogtok.

-Szeretlek, [Név]. Nagyon.-Nézett mélyen a szemeidbe Oikawa.

-Én is szeretlek téged.-Bújtál bele a mellkasába,hogy aztán mélyen beszippanthasd férfias illatát.