/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Todoroki x Bakugo】 •Terv És Kétségbeesés•

AyoraFoxSenpai4444 kérésére, remélem tetszik~!

Az alapötletet Shawn Mendes-Treat You Better számától kaptam^^'

-A FELEMÁS ÉS AZ A ROHADÉK DEKU?!-Kelt ki magából a szőke fiú, akinek vöröses íriszeivel talán ölni is lehetett volna ebben a pillanatban. Ujjait szorosan tenyerébe vájta, úgy próbálta tartani magát ahhoz, hogy ne kezdjen el teljesen erejéből rombolni az osztályteremben.

Egy kérdés járt a fejében. "MIÓTA?"

Ám még mielőtt feltehette volna ezt, a kicsinyke terem ajtaja kinyílt, s két fiú lépett be rajta, kézen fogva. Egyikük kissé félénken pillantott körbe a helységben, végül visszanézett szerelmére, aki pont ugyanebben a pillanatban helyezte tekintetét az ő íriszeibe.

-AAAAAW~ De édesek vagytok!-Vigyorgott Ochako és Mina egyszerre, rögtön miután -szinte- elébe ugrottak a fiúknak.-Mióta?

Izuku szólásra nyitotta ajkait, ám miután egy szó sem jött ki azok közül, átadta Todorokinak a válaszadási lehetőséget, aki egy kis ideig habozott. Először körbenézett a jelen levő embereken, egészen addig, míg meg nem pillantotta Bakugot, és az ő morcos szempárjait.

-Két hete.-Mondta semleges hangnemben, meg nem szakítva a szemkontaktust, melyet időközben felvett a szőkével.

S bár ez nem látszott a fiún, mérhetetlenül zavarta őt az, hogy az a két ember szerette egymást. De még ő maga sem volt biztos abban, hogy miért is volt dühös rájuk ennyire, csupán annyit tudott, hogy ez az érzés, ez a maró érzelem lassan egyre nagyobbá szőtte ki magát minden egyes alkalommal, mikor meglátta Todorokit és Dekut.

Ilyenkor azt hinné az ember, hogy a mindig kiabáló, őrjöngő Bakugo Katsuki mégnagyobb haragja gerjed, s le se lehet állítani őt a tombolásban egészen addig, míg le nem nyugszik. De nem, egyáltalán nem így lett.

-Bakubro, valami gond van?-Lépett oda hozzá Kirishima, kissé aggodó arccal, s próbált valamit leolvasni a szőke arcáról, sajnos sikertelenül.

-Hagyjál békén.-A vörös hajú hirtelen azt se tudta, hogy ez valóban e barátja hangja volt. Ilyen elhalónak, szomorkásnak még sosem hallotta őt, ez pedig még inkább arra kéztette a fiút, hogy szedje ki belőle, mi lehet a gondja.

-De nekem elmondhatod, remélem tudod!-Vigyorgott bíztatóan, ám miután ezzel sem ért el semmit, megpróbálta gyengén megrázni Bakugo vállát.

-NEM MEGMONDTAM, HOGY HAGYJ BÉKÉN, FURAHAJÚ?!-S azzal ellökte maga mellől Kirishima kezét, a sajátjait pedig zsebrevágta, és úgy kezdett gyorsítani tempóján, hogy lehagyhassa Eijirot.

"Azok az idióták tehetnek erről!" Morogta "Miért kell mindenki előtt kikiáltaniuk ezt?! Rohadtul nem voltam kíváncsi rá, ráadásul nem gondoltam volna, hogy az a felemás fiú PONT AZZAL a rohadékkal fog összejönni! TCH, én..."

Utolsó mondatát inkább elnyomta magában, mégha ez azt is jelentette, hogy ignorálnia kellett saját magát. Becsapta maga mögött a házuk ajtaját ugyanúgy, mint ahogy ezután szobájáéval is tette, miután feltrappolt lépcsőjükön egyenest a második emeletre.

Élesen szívta be a levegőt, érezte, hogy öklei közül kisebb robbantások szöknek ki, melyeken már alig tudott parancsolni. Lenézett kezére, elkerekedett szemekkel figyelte remegő ujjait.

Végül nem tudott uralkodni magán, odalépett íróasztalához, és lendületből feldöntötte az egészet egy kicsinyke megbánás tudata nélkül.

Elege volt, nagyon is. Már napokkal ezelőtt érezte, hogy Todorokiban megváltozott valami, de nem tudta megmondani, hogy mi, odamenni pedig semmi pénzért nem akart volna,hogy megkérdezze, ígyhát maradt a figyelésnél.
De mérhetetlen düh és kétségbeesés kapta el őt, mikor realizálta, hogy gyerekkori barátja és Shoto együtt vannak. Hiszen, akármennyire sem akarta volna bevallani magának, a szíve mélyén tudta:

Szerette Todoroki Shotot.

Már az első napon szemet szúrt neki, s szépen lassan beleszeretett a fiúba, persze ezt a lehető legkeményebben próbálta tagadni, sikerrel. Senki nem tudott a kis titkáról, aminek hálát adott.

Lecsapta magát a szoba közepére, felhúzta térdeit magához és hajába markolt olyan erősen, hogy egy másik ember már szinte kiáltozott volna a fájdalomtól, de ő ezt meg sem érezte. Hiszen nagyobb seb volt most a szívében, mint amekkora szúrást érezhetett volna fejében.

"UTÁLOM! UTÁLOM UTÁLOM UTÁLOM UTÁLOK MINDENKIT!" Kiabálta saját maga gondolataiban, miközben beharapta alsó ajkát, hogy el ne ordítsa magát. Hiába akarta visszatartani könnyeit is, kiáltásaival együtt, a folyékony cseppek egymás után szabadultak ki Katsuki szemeinek szorításából.

Mérhetetlen nagy fájdalom keletkezett mellkasában, melyet próbált kizárni, de egyáltalán nem volt képes rá. Mérges volt, Dekura, Todorokira, de legfőképpen magára.

"MIÉRT NEM MONDTAM EL...AKKOR MOST NEM ÉREZNÉM EZT, IGAZ?.."

Utolsó erejével még felmászott ágyára, ahol csak jó pár óra múltán nyomta el az álom. Csak egy mondat járt a fejében: "Jobban tudnék veled bánni."

Másnap reggel, miután beért, sehol nem találta Midoriyát. Nem mintha kereste volna, de mindig meglátta a brokkoli fejét, akárhol is volt az iskolában, de ezúttal... Sehol sem volt.
Vállat vont, s leült a helyére, várva, hogy becsöngessenek legelső órájára, melynek elkezdéséhez semmi kedve nem volt. Alig tudta kialudni magát előző este, így vörösen izzó szemei alatt most hatalmas, fekete táskák jelentek meg, melyekkel ugyan ő egyáltalán nem foglalkozott, valakinek mégis feltűnt a fiú szokatlan viselkedése és külseje.

-... Nem jól nézel ki.-Hallott meg maga mögül egy hangot, melyet ezrek közül is felismerne. Aki a felszínt nézné, csupán egy "nemtörődöm" hangnemet érezhetett, de Katsuki ebben érzett valamit.

Összeráncolt szemöldökkel fordult vissza Todorokihoz, miután megbizonyosodott arról, hogy már csak ketten maradtak a teremben.

-Mi közöd van hozzá, hogy nézek ki, seggarc?-Morogta kegyetlenül, el sem nézve a felemás tekintetek elől, bár belül nagyon is bánta, hogy így beszél vele.

-Azóta vagy ilyen, mióta Midoriya és én együtt voltunk.

-HOL ÉRDEKEL AZ ENGEM, HOGY TE ÉS DEKU EGYÜTT VOLTATOK?! CSUPÁN FELBASZOTT, HOGY MIÉRT KELLETT MINDENKI ELŐTT KIADNOTOK EZT A ROHADTUL "FONTOS" INFORMÁCIÓT, FOGADJUNK, HOGY A FÉL OSZTÁLYT NEM IS ÉRDEKELTE...-A kezdeti kiabálása kezdett elhalkulni, immár szemeivel a földet pásztázta tekintetével.-Engem.. Engem rohadtul nem érdekelt ez az egész!

Észre sem vette, de tekintete elhomályosodott a sok könnytől, melyeket már egy ideje visszatartott. Az előtte levő fiú sóhajtott egyet,s egy laza mozdulattal közelebb lépett Katsukihoz, megfogta őt a derekánál, s hosszú, érzelmes csókba invitálta őt, a szőkeség pedig egy kisebb harc után átadta magát neki.

-Lehet,túlzásba estem.-Motyogta egészen halkan, mikor elhajolt Bakugo ajkaitól. Egyenest szemeibe nézett, melyek most értetlenséget sugároztak-Izukuval nem voltunk együtt, soha. Azt akartam, hogy felfigyelj rám, akartam, hogy féltékeny legyél. Sajnálom...

-MI VAN?!-Mordult fel dühösen, és már kész lett volna egy nagy adag robbantás adagot célozni Todoroki fejére, de ekkor megint ajkaira hajolt a fiú.

-Bár úgy látom, sikerült a tervem.-Mosolyodott el Shoto, mire a szőke megforgatta szemeit, s morcosan közelebb húzta a felemás hajút egy újabb, szenvedélyes csókra.