BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Emlékek

Villain Shoto X Reader

ImMei-Chan kérésére

- Haku, Kioshi, gyertek! - kiabáltál az ikreknek, akik szinte rögtön kirohantak a szobájukból.

- Igen?

- Megyünk sétálni - nyújtózkodtál egyet. - Tegnap ki se mozdultunk, most jót fog tenni egy kis testmozgás. És megállhatunk a játszótéren, ha akartok.

A két fiú ujjongva fogadta a hírt. Segítettél belebújni a cipőikbe, majd a lakást bezárva megindultatok a közeli parkba.

Haku fehér, és Kioshi vörös haja feltűnő volt, így távolabbról is szemmel tudtad őket tartani. Legalább nem kellett aggódnod, hogy hova lettek, és nyugodtan leülhettél egy padra, amíg ők csúszdázni kezdtek. Hirtelen egy fekete hajú nő ült le melléd.

- Ők a tieid? - mutatott a két fiúra.

- Igen - bólintottál.

- Szép lehet, ha ikreid vannak. Nehéz velük? - kérdezte.

- Nem igazán. Rendes gyerekek.

- Jó neked. Nekem egy lányom van - mutatott egy hintázó kislányra. - Elképesztően hiperaktív, néha alig bírok vele - nevetett.

Vele nevettél, közben pedig szemmel tartottad a fiaid, akik átszaladtak a homokozóhoz.

- Nagyon szép gyerekek. Büszke lehetsz rájuk.

Bólintottál.

- Ahogy látom, az apukára ütöttek.

Erre megrezzentél.

- Igen - motyogtad, és kezdted borzasztó kényelmetlennek érezni a szituációt.

- Oh, bocsi, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - szabadkozott a nő, mikor látta, hogy kínodban rámeredtél a homokozóra. - Mi mindig ide járunk Momoval. Én Daiki Emi vagyok - nyújtotta feléd a kezét.

- (Vezetéknév) (Név) - mutatkoztál be te is.

- Remélem még találkozunk - búcsúzott, mikor hazaindultatok.

- Én is. Szervusztok!

Mikor kiértetek a parkból, ránéztél az órádra.

- Fiúk, még be kéne ugranunk az éjjelnappaliba. Ha jók lesztek, választhattok vacsorát.

- Hideg soba! - harsogták erre.

- Mi más lehetne... - mosolyodtál el. - Akkor vennünk kell tésztát is.

Az üzletben Kioshi és Haku előreszaladtak a magazinokhoz, amíg te a hűtőpulthoz mentél tejért. Miután mindent beszereztél, a pénztárhoz mentél, és kifizetted az élelmiszereket.

- Gyerekek, gyertek, mehetünk! - szóltál nekik, és az újságos polchoz mentél, hogy megkeresd őket. Mikor befordultál arra a sorra, elakadt a lélegzeted. A szatyor majdnem kicsúszott a kezedből, mikor az ikrek amint megláttak, igyekeztek elbújni mögéd.

- Anya, ez az ember furcsán néz minket, és azt kérdezte, kik a szüleink - mutatott Haku a zöld hajú és szemű férfira, aki megrendülve meredt továbbra is rájuk.

Midoriya Izuku mosolyt erőltetett az arcára, és közelebb lépett hozzátok.

- Jó napot, Midoriya Izuku vagyok - a bemutatkozás felesleges volt. Ismerted az első számú hőst, hiába gyűlölted a rájuk épülő rendszert. - Fontos lenne megkérdeznem, hogy Ön kicsoda, és a gyerekeknek mi a vezetékneve.

- Hagyjon békén - suttogtad fenyegetően.

- Hölgyem, nagyon fontos lenne, hogy tudjam... a hajuk és a szemük színe arra enged következtetni, hogy...

- Haku, Kioshi, gyertek - a karodba kaptad a két gyereket, és kirohantál a boltból.

Midoriya követett titeket.

- Kérem, ha nem hajlandó válaszolni, kénytelen leszek-

- AZT MONDTAM HAGYJON BÉKÉN! - üvöltöttél rá az utca kellős közepén, majd a gyermekeidet magadhoz szorítva felszálltál legalább húsz méterre, és hazafelé vetted az irányt.

- Anyu, ő volt az egyes számú hős... igaz? - kérdezte csendesen Kioshi, mikor óvatosan landoltál a bejárati ajtótok előtt.

- Igen - mondtad, és miután kinyitottad az ajtót, gyorsan beterelted a fiúkat az előszobába.

Levetted a cipőjüket és a pulcsijukat, majd magadhoz ölelted őket.

Öt évvel ezelőtt:

- ...és ami azt illeti, ma végre kézre került ismét egy gonosztevő. A másodszámú hős, Endeavor kitagadott fia, Todoroki Shoto a tegnap történt tűzeset alatt életét vesztette az apjával és Midoriya Izukuval folytatott harc során. A UA egykori növendéke volt, ám anyja halála után átállt a sötétebb oldalra. Mindenki megkönnyebbülhetett, hiszen több tűzvész nem fog kitörni a városokban. Az emberek kissé nyugodtabban aludhatnak.

Térdre rogytál a televízió előtt, karodban a két, pár hetes csecsemővel. Pislogás nélkül meredtél a képernyőre, és úgy érezted, hogy belül darabokra szakadsz. Csendben nézted a lángoló toronyházról készül felvételt, ahonnan éppen kihozzák a sebesült hősöket, és egy fehér lepedővel letakart testet.

- Nem igaz... - hangod elfúlt, s a könnyeid utat törtek maguknak.

Végigfolytak az arcodon, és rácsöppentek a két békésen alvó kisdedre, akik mit sem sejtettek arról, hogy az életed, az életük, az életetek egy része most tört szilánkjaira.

És hiába próbálod összesöpörni a megmaradt üvegport, azt a szél kikapja vérző kezeid közül, táncra hívja, majd szétszórja, mintha semmit sem ért volna. Egy idő után elfeledkeznek róla, és csak te maradsz, aki meg tudja őrizni az emlékét.

Az emlékeket, amik olyan szépek voltak, és éppen ezért lesznek a legszomorúbbak. Mert tudod, hogy soha többé nem fognak megtörténni.

- Anya... mindenki azt mondta, hogy apa megérdemelte amit kapott...

- Apa egy olyan célért küzdött, amit sokan nem értettek meg. És mivel nem adta fel, vagy győzni tudott, vagy elesni.

Elengedted a fiúkat. Haku kék, és Kioshi barna szemeibe nézve mondtad nekik:

- És ő sosem vette számításba a feladást vagy a meghátrálást. Bátran kiállt az igazáért, és mindhármunkért. Küzdött, és vesztett. Mert ilyen az élet - letörölted Haku kerek kis arcáról a kósza könnycseppeket. - Van aki nyer, és van aki veszít. És apa vesztett. Azt a csatát elvesztette.

- Én nem akartam, hogy apa veszítsen - hüppögött Kioshi.

- Sok másban nyert. Például a legnagyobb csatát megnyerte - mosolyogtál rájuk szomorúan.

- Mit? - szipogott Haku.

- Elnyerte a szívemet, és megajándékozott két kis csodával, akiknek hála soha nem fog feledésbe merülni. Meghalt, de a legcsodásabb dolgot hagyta nekem hátra.

Ismét átölelted őket, és a két fiú visszaölelt. Próbáltad visszatartani a könnyeidet, de nem jártál sikerrel.

Az előszoba komódon álló képre tévedt a tekinteted. Ahol együtt vagytok. Hakut te tartod, Kioshi pedig az ő karjában van. És boldogan mosolyogtok.

Hiányzol Shoto...

Yahho, mindenki! Utálom magam ezért a részért. De muszáj volt megírnom. Más ötletem nem volt hozzá, ami jobban jött volna össze. Tudom, nem vagyok rá büszke, de na. Néha ilyen is kell. Minden jót! A következő rész egy Kaminari X Reader lesz.