BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Béke

Todoroki X OC

BrBgiVcs kérésére

Azumi unottan átfordult a másik oldalára és az ágy mellé ejtette a könyvét. Nagyot sóhajtott, ahogy tekintete találkozott az íróasztalán lévő fényképpel, amelyről Shoto és ő integetett vissza. Azon a hétvégén, amin a kép készült, még nem hidegültek el egymástól. Azumi a telefonjára nézett. Az üzenetei nem kaptak választ.

Mióta Shoto letette az ideiglenes engedély vizsgáját, végre ő is csatlakozni tudott egy ügynökséghez. Azumi legnagyobb döbbenetére ismét az apja mellett döntött – elmondása szerint azért, mert még jobban ki akarta ismerni Endeavort. Azonban ez a kapcsolatukra is kihatott. Egyre kevesebb időt töltöttek együtt, és Azumi már nem is tudta, mikor mentek el kettesben bárhová is.

A lány dühösen kifújta a levegőt, kikelt az ágyból és belebújt nyuszis papucsába. Nem fogja hagyni, hogy a leendő apósa miatt silányodjon el a szerelmi élete!

A késői idő ellenére kisurrant a kollégium folyosójára, és morgolódva meg sem állt Shoto ajtajáig, amin sietve kopogni kezdett.

– Mi... Azumi, mit szeretnél itt ilyen későn? – kérdezte Shoto meglepve, ahogy kinyitotta az ajtót. – Már majdnem elaludtam.

– Bocsáss meg – Azumi hangjából nyomban kiveszett a harciasság. – Gondoltam, holnap visszamehetnénk együtt a koleszba. Tudtommal nem lesz gyakorlatod.

Shoto elgondolkodott egy pillanatra, majd bólintott.

– Rendben, legyen. Jó éjt, Azumi – azzal becsukta az ajtót és a jól hallható kattanás alapján be is zárta.

Azumi döbbenten állt a képébe vágott "Jó éjt" hatása alatt. Végül sarkon fordult és a sértettség könnyeit visszanyelve megindult a szobája felé.

– Jó éjt... – mormogta. – Jó éjt az édes apádnak, azt...

*

Másnap alig várta, hogy az órák véget érjenek, és megindulhassanak a kollégium felé. Mikor végre az utolsó óráról is kicsengettek, nyomban Shoto mellé szegődött. A hömpölygő tömeggel együtt indultak meg kifelé.

Ahogy kiléptek a kora tavaszi, hűvös időbe, Azumi félénken Shoto keze felé nyúlt. Ujjaikat összekulcsolták és úgy mentek tovább. Shoto semmi jelét nem adta annak, hogy ez a gesztus bármennyire is meghatotta volna.

Azumi elkeseredetten sóhajtott, majd barátját magával húzva lekanyarodott egy mellékútra, és lassabb tempót felvéve a park belseje felé vette az irányt.

– Hé, a kollégium korántsem erre van – szólt rá Shoto.

– Mielőtt visszamegyünk, sétálunk egy kicsit – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Azumi.

– Valami gond van?

– Nocsak, most már feltűnik? – nézett fel rá a lány, kékeszöld szemeivel szinte nyársra húzva Shotot.

Közben bekanyarodtak egy kikövezett utacskára. A tujákkal szegélyezett ösvény néptelenül hívogatta az arra tévedőket.

– Azumi, mi bajod van? – kérdezte egyre feszültebben Shoto. – Tudod, hogy nem szeretem, mikor az időt húzod...

– A kapcsolatunk is húzza az idődet? Azt a hű, de értékes idődet?! – csattant fel Azumi, és elengedte Shoto kezét, hogy szembe fordulhasson vele. Barátja megtorpant az út közepén, és értetlen-idegesen nézett rá.

– Miért húzná? Miről beszélsz?

– Elhanyagolsz, Shoto, arról! Elhanyagolsz minket! – Azumi nem bírta ki, ismét könnyek szöktek a szemébe, de gyorsan visszanyelte őket.

A füle mögé tűrt egy kósza hajtincset szürkésfehér hajából, majd folytatta:

– Alig vagyunk együtt, Shoto. Mikor csatlakoztál apád ügynökségéhez, azt hittem, tényleg csak kiismerni akarod őt, de kezdesz egyre inkább rá hasonlítani.

Azumi tudta, hogy ennél nagyobb sértést már nehezen vághatott volna Shoto fejéhez, de az igazságot közölnie kellett vele.

– Nem akarom, hogy olyanná válj, mint az, akit a leginkább elítélsz – motyogta megtörten.

Shoto pár pillanatig dermedten állt előtte, majd finoman a karjaiba vonta a lányt.

– Bocsánat – mondta őszintén. Hangja tele volt megbánással és hirtelen jött gyengédséggel. – Magam sem vettem észre, de be kell látnom, hogy igazad van. Mit tegyek, hogy megbocsáss nekem? Kívánj bármit, megteszem. Mit szeretnél? Nevezd meg és a tiéd.

Azumi halványan elmosolyodott, ahogy Shoto könyörgően megpuszilta a feje búbját.

– Bármit? – kérdezte, és reménykedve felnézett a fiúra.

– Akármit.

– Akkor töltsünk együtt minél több időt, és engedd meg, hogy én is csatlakozzak az ügynökséghez. Szemmel kell tartsalak téged – itt Shoto felkuncogott. – Ééés... aludj ma nálam.

– Kérésed számomra parancs – Shoto ezúttal Azumi ajkai felé hajolt, a lány pedig nem tétovázott; lábujjhegyre állt, mire nyomban összeforrtak a békülés lágy csókjában.

Mikor elváltak egymástól, mindketten elmosolyodtak. Azumi megnyalta a száját, mire Shoto arcán hamiskás vigyorrá változott a mosoly.

– Biztos azt akarod, hogy nálad aludjak? – kérdezte.

– Ezt még kérdezed? – kacagott fel Azumi, mielőtt újra megcsókolta volna.