BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Szóra bírni a csendet

Villain Shinso X Reader

Szpisjak kérésére

- A rohadt életbe!

Hitoshi unott képpel figyelte a Hősgyilkos által letepert hőst. A férfi csak addig kiabált, amíg a nyakába hasító tőr el nem némította.

- Á, már azt hittem, kivégeztek - nézett Stain a tanítványára, mikor feltűnt neki a fiú jelenléte.

- Ahhoz korábban kell felkelniük - hümmögött Shinso, és közelebb ment a hullához.

- Valaki mégis emberére talált benned - jegyezte meg Stain, ahogy végignézett rajta. - Nem akart bájcsevegni?

- Bármit mondtam, a dühe ellenére meg sem szólalt - törölte le az arcáról a félszáraz vért a fiú.

- Hősnek való. Mennyi ideig tartott a harc?

- Nagyjából hat perc.

- Keress róla információkat. Őt egyenlőre életben hagyjuk.

Hitoshi bólintott, és amíg vissza nem értek a rejtekhelyükre, csendben volt. Este, a sebei ellátása közben is azon a női hősön járt az esze. Bármit mondott neki, nem tudta megszólaltatni. És ez furcsamód tiszteletet ébresztett benne.

Másnap minden követ megmozgatott azért, hogy a legapróbb információt is megszerezze a hősről. Mint kiderült, önkéntesként dolgozott, így a hősnevén kívül semmi mást nem vittek be semmilyen adatbázisba.

- Eszes, nem kér dicsőséget, nevet és pénzt. Főként mentéseken jelenik meg, balesetek vagy természeti katasztrófák helyszínein. Tokyo környékén élhet, de volt pár ügy amiben részt vett kicsit délebbre is. Menekül a média elől, nem szereti ha akadályozzák.

- Ennyi minden információ?

- Többet nem találtam.

- Kölyök, ezt a hőst nem bántjuk. Ő nem hamisítvány. Hanem All Might után az első igazi - morogta Stain.

Hitoshi magában fellélegzett. Nem akart kezet emelni arra, akit tisztelni kezdett.

Innentől folyamatosan nyomon követte a hős megmozdulásait, és egy hónap után már tisztán meg tudta jósolni, mely esetekhez megy ki és melyikek számítanak túl messzinek. Minden esetet elemzett, ahol felbukkant, és úgy érezte, mintha már ismerné.

Aztán egy nap Stain beadta a derekát egy mentésbe.

- De csak azért, mert a hamisítványok sem bírnak el vele. Egy egész híd beleomlott a folyóba, ahol az a képesség baleset történt. Ránk is szükség van, de jobb, ha nem látnak meg minket. Megértetted?

- Igen!

Hitoshi csak részben izgult a mentésért. A folyó azon szakasza még pont beletartozott a hőse területébe. Ismét találkozhatnak...

A katasztrófa helyszíne meglehetősen rosszul festett. A híd darabjai ott hevertek mindenhol a folyam irányát megbolygatva. A hősök alábuktak, fuldoklókat húztak ki, a törmeléket takarítottak el.

Hitoshi és Stain maszkot viselve vetették bele magukat a partvonali mentésbe.

Már javában dolgoztak, mikor Shinso megpillantotta azt, ami miatt a leginkább ide akart jönni.

A hős épp egy sebesült, idős hölgyet segített ki a romok közül.

- Nagyon köszönöm, kedvesem... - nyöszörögte az asszony.

A nő a karjába vette, és felugrott a partról a közelben kialakított elsősegély táborhoz.

Hitoshi megbűvölten nézte, és teljességgel megdöbbent, mikor a hős visszaugrott elé.

"Tudnál segíteni? A hölgy azt mondta, a kutyája is a romok közt van."

Mindezt a csuklójára erősített, telefon méretű képernyőn mutatta. A szöveget villámgyorsan gépelte be, majd törölte ki, miután Hitoshi válaszolt neki.

- Öhm... persze.

Együtt kezdték átkutatni a törmeléket. Nagyjából öt perc múlva Hitoshi előhúzta a sziklák alól a nyüszítő kis jószágot, aki látszólag nem szenvedett sérülést, csupán megrémült.

A hős odaszaladt hozzá, és gyorsan megvizsgálta az állatot.

"Semmi baja. Visszaviszem a gazdájához. Várj itt!"

Azzal átvette a kutyust, és ismét emberfeletti erejét használta, hogy egy ugrással eljusson az állomásozó hősökhöz és orvosokhoz.

Hitoshi megigézve nézett utána. Esze ágában sem volt odébb menni. Szinte nem is mozdult, amíg a nő vissza nem érkezett elé.

"Köszönöm a segítséget!"

A szöveget ismét a karján lévő kis telefonszerűségbe írta.

- Nem tesz semmit... bocsánat, de te nem tudsz... - Shinso nem tudta, hogyan kérdezze udvariasan, de mire eldönthette volna, a válasz már villant is:

"Igen, nem tudok beszélni. Tizenöt éves koromban egy gonosztevő megtámadott, és majdnem meg is ölt. A hangomat akkor elvesztettem. Én amúgy (F/n) (Név) vagyok. Örvendek a találkozásnak..."

- Shinso. Shinso Hitoshi. És te akkor néma vagy... te jó ég - azzal önfeledten felkacagott. - Most már mindent értek!

(Név) kérdőn nézett rá. Hitoshi csak a szemeit látta, de biztos volt benne, hogy a lány bizonytalanul elmosolyodik a nevetésén.

- Ne is törődj velem - legyintett. - De (Név)... ha itt végzünk, nem lenne kedved meginni velem valamit?

Most már tisztán látta, hogy a hős elmosolyodik. A kis billentyűzethez nyúlt, és gyorsan megírta a választ, ami megváltoztatta mindkettejük életét.

Yahho mindenki! Rájöttem, hogy kihagytam egy kérést még december eleje körül! Mondtam, hogy szóljatok, ha nem írom be a listába, mert idióta vagyok és elfelejtem vagy nem veszem észre... minden kérést visszakeresek, de ettől még simán kihagyok egy-kettőt.

Szóval most soron kívül bejön majd egy Baku x Toga meg egy Tokoyami X Reader, mert eddig nem vettem őket észre. Gomen! Sietek megírni őket (habár továbbra sincs gépem, telefonról pötyögni meg utálok)!
Minden jót!