BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Különleges nyomozó

Kirishima X Midoriya

kaminarinamso111 kérésére

Kirishima kissé bizonytalanul lépett be a rendőrség épületébe.

– Biztos, hogy ennyire muszáj nekem is jönnöm? – kérdezte.

– Ne picsogj már! – csattant fel a mellette haladó Katsuki. – Ez ugyanúgy a szakma része.

A két profi hős beszállt az egyik liftbe, Katsuki pedig megnyomta a negyedik emelet gombját. Eijiro azonban még nem adta fel.

– Figyelj, őszinte leszek. Semmit nem tudok az ilyen hivatalos dolgokról! – fakadt ki. – Én csak támadni és védekezni tudok a harctéren, nem leülni a hősruhámban egy székbe, és figyelni az üres dumára!

Bakugo nagyot sóhajtott.

– Ez nem üres duma, te idóta, hanem a gonosztevőkön való rajtaütés kitervelése. Szóval próbálj meg figyelni – mondta, ahogy végigvezette egy mellékfolyosón, majd megállt a megfelelő ajtó előtt.

– Ez lesz az... – morogta, és hezitálás nélkül benyitott.

Az iroda, ahova léptek minden volt, csak normális nem. Két teljes falat parafalapokkal ragasztottak le, s gombostűk segítségével papírok és cérnahálózatok teljes arzenálját vonultatták fel rajtuk. A sötét fából faragott polcokon füzetek és könyvek sorakoztak rendezetten és felcímkézve, az íróasztal majd' összerogyott a rápakolt aktamennyiségtől.

Az egyik papírhalmot félretolva egy zöld hajú férfi pislogott látogatóira. Szeplős arca nyomban felderült, ahogy megpillantotta Bakugot.

– Kacchan! – lelkesen felpattant, és az asztalt megkerülve egy öleléssel köszöntötte az első számú hőst.

Eijiro döbbenten nyugtázta, hogy Bakugo, aki egy kézfogásnál többet elviselni sem bír, vigyorogva visszaölel.

– Hogy vagy, Deku? – kérdezte kedvesen.

– James tegnap belázasodott, így nem ment ma iskolába. Anyukám otthon maradt vele.

– Szereti a nagyanyját, nem igaz? Holnap beugrok hozzátok, hogy vigyek valamit a kölyöknek.

– Gyere át majd vacsorára – mosolygott a Deku nevezetű, és Eijiro felé fordult. – Elnézést a kitérőért, Midoriya Izuku különleges nyomozó vagyok, közvetlen Ground Zero ügyeire állítva. Ön lenne Red Riot, nincs igazam?

– Kirishima Eijiro, profi hős, Ground Zero társa – Ei megrázta a felé nyújtott kezet. Mikor elengedték egymást, úgy érezte, mintha a tenyerét valamilyen idegen bizsergés járta volna át.

– Kacchan, a héten sikerült áttörést elérnem – fordult vissza Midoriya Bakugohoz. – Megtaláltam Chisaki főhadiszállását, ezért Lemillion ügynökségét is szeretném bevonni az akció tervezésébe. Eri és ő ismerik a legjobban a szervezetet.

Bakugo tekintete erre elsötétült.

– Eri még csak gyakornok.

– Egy bosszúszomjas gyakornok. Nem hagyta, hogy kivonjuk a nyomozásból, és az ő ereje a leghasznosabb Chisaki ellen.

– Eri a kölyök, akit Lemillion még tizennyolc évesen mentett meg, igaz? – kérdezte Eijiro.

– Pontosan – bólintott Midoriya. – Az akkori rejtőzködésük és menekülési rendszerük alapján összeállítottam egy lehetséges helylistát, és Lemillion egyik szárnysegédje felfedezte az új rejtekhelyüket.

Midoriya a parafára tűzdelt papírtenger egyik elemére mutatott, és hosszú, részletes magyarázatba kezdett.

Eijiro egy idő után beleszédült a szóáradatba, de a nyomozás és a rajtaütés kitervelésének lényegét sikerült felfognia.

A megbeszélés végén legnagyobb meglepetésére Midoriya odalépett hozzá.

– Kirishima-san, ha nem gond, meghívhatnám egy kávéra? Esetleg jövő csütörtökön?

Eijiro erre először nem is tudott mit felelni. Ő is ennyire megtetszett volna a zöld hajúnak? Végül nagyot nyelt, és a lehetőség örömétől pirulva bólogatni kezdett.

– I-Igen, elfogadom a meghívást – dadogta. – Csütörtökön délután háromtól szabad vagyok.

– Remek! – csapta össze a kezét Midoriya. – Akkor fél négykor beülhetünk a rendőrség éttermébe. A bejáratnál majd várom.

*

– Nagyon búval baszott vagy – jegyezte meg Katsuki, ahogy hónuk alatt az aktákkal megindultak Togata ügynöksége felé.

– Mert azt hittem, megkedvelt – sóhajtotta leverten Eijiro. – Erre hivatalos kávéra lettem meghívva.

– Honnan tudtad, hogy ő is ugyanúgy biszexuális?

– Megérzés.

– Viszont ettől függetlenül... nem hinném, hogy van esélyed.

– Midoriya házas? – riadt meg Eijiro.

– Özvegy – mondta halkan Bakugo. – A felesége, Melissa Shield elvérzett a második szülésénél. A fiát is alig tudták megmenteni.

Ezután tíz percig némán gyalogoltak. Végül Eijiro szólalt meg:

– Nem tudtam...

– Ugyan, honnan tudhattad volna? Deku nem mutat ki semmit, ami bántja. Én is csak azért tudom, mert gyerekkorunk óta jó barátok vagyunk. Képesség nélküli, és elhatározta, hogy a vele született tehetségét csak azért is a hősök és az emberiség javára fordítja. Mivel hihetetlen elemző szakértelme van, és úgy ismer engem, mint a tenyerét, a számomra előnyös ügyeket egyszerűen megtalálta.

– Szóval a képességek és harcmodor alapján megmondja, ki képes nyerni egy harcban.

– Pontosan. A gonosztevők gyűlölik, hiszen őket is mindig megtalálja.

– Képesség nélkül is ilyen magasra tört?

– Ahogy a felesége is. De gondolom a Shield feltalálókkal nem mondok neked újat.

– Midoriya azt a Melissa Shield-et vette feleségül? – kérdezte döbbenten Eijiro.

– A nő ide költözött, és lett két fiuk. James és David tartotta Dekuban a lelket hat éve, mikor elvesztette Melissát. S most ők adnak neki okot arra, hogy továbbra is kihúzza magát.

Eijiro még este is csak Midoriyára tudott gondolni. Hiába próbálta lebeszélni, Katsuki ezzel csak azt érte el, hogy még inkább támogatni akarta a férfit. Még ha az érzelmei nem is fognak tudni áttörni azon a gyászon, szerette volna, hogy a nyomozó megbízzon benne.