BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Családi találkozás

Natsuo X Reader

saitorika kérésére

- Natsu, nem ér hazudni! - nevetett fel Fuyumi, mikor ajtót nyitott. - Ő maximum a haverod lehet!

- Nem, (Név) a jegyesem - Natsuo nagyot sóhajtva elengedte a kezemet, és betessékelt a házba.

- Örvendek a találkozásnak, (F/n) (Név) vagyok - mutatkoztam be a legidősebb Todoroki testvérnek, aki erre egy kissé meghökkent.

- Most halálosan komolyan kérdezem. Natsu nem fizetett le, hogy eljátszd a barátnőjét?

- Todoroki Fuyumi! - csattant fel a fehér hajú, ahogy becsukta maga után az ajtót. - Mégis milyen nőnek nézed te (Név)-et?

- Semmi gond - mosolyogtam Fuyumira. - Megértem, először én sem tudtam, mi fogott meg Natsuoban.

- A tökéletességem - húzta ki magát büszkén az említett, mire Fuyumival együtt nevetésben törtünk ki.

- Nyugi, elhiszem, hogy együtt vagytok. Csak tudod, Natsu nagyon nehezen ismerkedik és szerez barátokat.

- A könyvklubban mindenkivel jóban van - vontam meg a vállam. - Igaz, csak heten vagyunk az egész egyetemről.

- Az is remek - bólogatott Fuyumi. - De ne itt az előszobában tárgyaljuk ki, hogy hol találkoztatok. Kerüljetek beljebb!

Natsu lelkesen vezetett körbe a házban, megmutatva mindenki szobáját, fáradhatatlanul mesélve a kert múltjáról és az anyukájáról. Közben az öccse, Shoto is hazaért. Hamar bekapcsolódott a gyerekkori események felidézésébe, habár nem volt olyan élénk mint a testvérei. Mint kiderült, őt külön nevelték, és részben emiatt is, mindegyik Todoroki gyűlölettel és haraggal gondolt az apjukra.

Ez akkor bizonyosodott be igazán, mikor Todoroki Enji is hazatért. Az arcán ott virított a legutolsó nagy harcából maradt seb, és élőben sokkal ijesztőbb volt, mint a tévében. Az első számú hős akkor lépett a nappaliba, mikor Natsu épp arról mesélt, milyen volt hóembert építeni az édesanyjukkal. Mikor meglátta az apját, rögtön elnémult.

- Szervusz - köszönt ridegen.

- Sziasztok - emelte fel a kezét Todoroki, és a pulóverét levéve a kanapéhoz lépett.

Mikor helyet foglalt, Shoto összerezzent, de nem pattant fel, ahogy az első mozdulatából tűnt, hanem csak közelebb húzódott a nővéréhez.

- Szóval te lennél Natsuo barátnője... - törte meg végül a kínos csendet a férfi, és szúrós tekintetével végigmért.

- Jegyese - húzta össze a szemöldökét Natsu. Feltűnt, hogy Fuyumit és Shotot egyszer se javította ki. - (Név) a jegyesem.

Erre Todoroki visszafogott indulattal kihúzta magát, Natsu pedig megszorította a kezemet.

- Nem emlékszem, hogy említetted volna.

- Nem emlékszem, hogy érdekelt volna.

- Jogom van tudni, hogy a fiam milyen embert vesz feleségül. Az apád vagyok.

- És csak emiatt lehetsz majd ott az esküvőn - morogta Natsuo.

Fuyumi volt az, aki gyorsan kapcsolt, és más irányba kezdte el terelni a beszélgetést. Todoroki beletörődve hagyta a lányának, hogy átvegye az irányítást, ezzel megelőzve a veszekedést.

A vacsora egész jó hangulatban telt, Todoroki egyszer sem kezdett el olyan dolgokról beszélni, amivel felhúzta volna Natsut.

Az elpakolást ránk bízták, ezzel akarva kettesben hagyni minket, ami sikerrel is járt.

- Nagyon jó családod van - jegyeztem meg, ahogy a tányérokat adogattam neki.

- Ezt a testvéreimre érted.

- Aha... apád elég ijesztő.

- Soha sem tekintett ránk gyerekeiként... de ezt már úgyis meséltem - vonta meg a vállát Natsu mosogatás közben. - Nem tekintem az apámnak.

- Ha szeretnéd, hogy ne legyen ott az esküvőn...

- Anya szíve megszakadna, ha látná a családot összeomlani miattam - hajtotta le a fejét Natsu, és a mosogatószeres vízbe nézett, mintha abban választ találna a problémáira. - És ezt a megtiszteltetést szeretném meghagyni Shotonak. Végtére is, az ő gyerekkora hever romokban emiatt a gyökér miatt.

- Te sem vagy éppenséggel boldog ebben a családban - szólaltam meg, és óvatosan átöleltem.

Natsuo a vállamra hajtotta a fejét, úgy mondta:

- Leszarom. Te boldoggá tettél. És még boldogabb leszek, mikor majd az öregem megtudja, hogy a gyerekeinknek nem lesz erős képessége, ahogy mindig is képzelte.

- Hát... ha farmerok lesznek, tudják majd használni a növénynövesztő képességet - kuncogtam fel.

- Azt a gyenge kis jeget meg akkor, ha szeretnek majd korcsolyázni - tette hozzá Natsu, és a kezét lerázva visszaölelt.

- Édes, hogy a jövőbeli gyerekeitekről beszélgettek, de először rendezzétek meg az esküvőt - vigyorgott ránk Fuyumi, aki csak inni jött a konyhába. Erre mindketten felkaptuk a fejünket, és enyhén vörös arccal folytattuk a ránk bízott feladatot.