BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Plusz egy

Kiri X Baku X Reader

Varazssuti kérésére

Bakugo szobájában szinte vágni lehetett a feszültséget. Mikor (Név)-et felhívták a kollégium előteréből, a lány azt hitte, valami egyszerű problémába ütköztek. Ám mikor végre mindannyian leültek a szőnyegre, hogy megvitassák a dolgokat, Kirishima és Bakugo nem éppen egy nehéz matekpéldával álltak elő.

– A faszom fog kertelni, szóval kinyögöm én – mordult fel Katsuki. – Mindkettőnknek tetszel.

(Név) meglepődve pislogott egy darabig, s ahogy egyre inkább feldolgozta az információt, az arca úgy lett egyre sápadtabb.

– Hogy... hogy mi van? – hebegte.

– Katsu jól mondja – bólogatott Kirishima. – Mi ketten már letárgyaltuk a dolgot, így jutottunk arra, hogy elmondjuk neked...

– De basszus, fiúk, ti már vagy négy hónapja jártok egymással! – fakadt ki (Név). – Nem gondoltatok bele, hogy ez milyen hatással van a kapcsolatotokra?

– Nekem speciel semmi bajom nincs a poligámiával – vonta vállat Bakugo.

– Ahogy nekem sem. És ha már ez is összejött valahogy, szeretnénk, ha végiggondolnád a helyzetet, ahogy mi tettük.

(Név) döbbenten meredt rájuk. Nem tagadta, hogy mindkét fiú tetszett neki, de nem olyan szinten, hogy elkeseredett volna, amikor összejöttek. Szerette őket, mint barátait, és az érzéseit mélyen magába temette, mert nem tartotta őket olyan fontosnak. De az, hogy egy ilyen is szembejön vele az életben... Egyáltalán nem számított ilyesmire.

Eijiro és Katsuki várakozóan néztek rá. A lány nagyot sóhajtott, és elhatározta, hogy őszinte lesz.

– Figyeljetek... nekem semmi bajom nincs azzal, hogy mindkettőtök többet érez irántam barátságnál, mert régebben én is szerelmes voltam belétek, de mivel összejöttetek, nem érdekelt ez az egész hercehurca. A társadalom szerint pedig egy ember ne szeressen egynél többet, így próbáltam túltenni magam rajta.

– A faszom a társadalomba; ha mindkettőtöket szeretlek, akkor mindkettőkkel együtt szeretnék lenni – szögezte le a maga nyers módján Katsuki, mire (Név) felkuncogott.

– A lényeg az, hogy elhívnánk egy randira... persze, ha neked is jó... – Eijiro zavarában a könyökét markolva nézett a lányra, aki megvonta a vállát.

– Fogalmam sincs, mi fog ebből kikerekedni... de persze, szívesen elmegyek veletek – mosolyodott el (Név), mire Katsuki vígan elkáromkodta magát, Eijiro pedig megkönnyebbülten felsóhajtott.

A számukra teljesen természetes, érdekes kapcsolat azon a kora tavaszi estén vette kezdetét.