BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Zöld Démon - 2

DekuBaku vs. Kiribaku

AgotaWhite kérésére

Katsuki unottan szürcsölgette a kávéját az asztalnál. Csíkos pizsamába bújtatott lábát békés tempóban lóbálta, mint valami kisgyerek.

- Jó reggelt, Bakugo - köszönt neki Eijiro, ahogy nagyot nyújtózva kivonszolta magát a konyhába. - Csak nem szalonnaillatot érzek?

- De. Jó reggelt neked is - mondta Katsuki, és valahogy a szíve megtelt melegséggel, ahogy Eijiro csorgó nyállal lehuppant a vele szemben lévő székre, és a kezébe vette a villáját.

- Milyen nyugatias reggeli. Ma kitettél magadért - mosolygott rá teli szájjal.

- Köszi - vigyorgott vissza. - Tudtommal küldetésre mész. Szükséged lesz az energiádra, fura hajú.

- Most nem is olyan fura - lobogtatta meg színpadiasan vörösre festett tincseit Eijiro, amik zselé hiányában az arcába lógtak.

Miután a vörös elment dolgozni, Katsuki is valamennyire emberi formába hozta magát, majd immár megfésülködve, nappali ruhában nekiállt rendbe tenni a kis lakást. Nem volt sok munkája vele, hiszen a legtöbb nap itthon volt.

Ebéd után mindig leült a számítógép elé, és álláslehetőségek után vadászott az interneten, de eddig semmi olyat nem talált, ami megfogta volna. Nem is nagyon tudta, mit kezdhetne magával. Ő hős volt. Neki a frontvonalon, az első sorban volt a helye.

Volt.

Emésztette, marta belülről a tudat, hogy soha többé nem lehet az, aki volt. Mintha egy halnak levágták volna az uszonyát. Örökre elvesztette a képességét. Nincs több robbantás, nincs több hősködés... Egy roncs volt csupán, amit kidobtak a szeméttelepre.

Sokszor az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, és az egyetlen, ami megakadályozta a teljes depresszióban való elsüllyedésben, az Kirishima volt.

A vörös hajú, mindig életvidám idiótával egy párt alkotott lassan hat hónapja. Két év telt el Deku támadása óta, s ő azóta szinte csak azért élt, hogy valami új értelmet vigyen az életébe. Eijiroban megtalálta ezt.

Ő nem nézett rá szánakozva, hanem felfogta, hogy neki a túllendülésre, és a múltja elfeledésére van szüksége. De nem élhet élete végéig háziasszonyként. Találnia kell egy munkát, ha törik, ha szakad. A takarításba és vásárlásba pár hónap alatt beleőrül. Kellett neki valami, ami leköti a figyelmét. Amivel minimálisan érzékelheti: Képes félig-meddig új, normális életet kezdeni.

Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal indult el bevásárolni a vacsorához. A kicsiny, utcasarki éjjelnappali boltban már jól ismerték egymást az eladóval. Sokszor megállt vele beszélgetni, hiszen jobb dolga úgyse nagyon volt. Kedvelte az idős urat, aki mindig ki tudta egy kicsit rántani a mélabújából a mókás, fiatalkori történeteivel.