BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Észrevétel

Bakugo X Reader

Kisuuchann kérésére

A Sportfesztivál óta tartott a dolog. Bakugo Katsuki nyertesként volt a legelégedetlenebb, és ezzel hívta fel magára (Név) figyelmét. Nem küzdöttek ellene teljes erőből; ennyi volt a problémája. Ezért úgy kellett hozzákötni a dobogóhoz, és így sem akarta elfogadni az érmét.

(Név) tisztában volt vele, hogy szerelme reménytelen. Teljesen mindegy volt, hogy egy osztályba jártak óvodában és általános iskolában is, Bakugo soha nem vette észre. Talán csak akkor, mikor kinevette amiért Izukuval barátkozott.

- Annyira sajnálom, (Név) - mondta egy nap Midoriya.

Már ősz eleje volt, a fiú reggeli futás közben állt meg a barátja mellett.

- Mi? - hökkent meg a lány.

- Hát hogy... Kacchan nem vesz észre.

- Ugyan, hagyd... nem tudok sok mindent csinálni, ha nem akar észrevenni - vonta meg a vállát (Név), fel sem nézve az előtte elterülő virágágyásról.

- Csak szomorú látni ahogy sóhajtozol - mondta Izuku. - És olyan... kedvetlen vagy.

- Ne bánkódj miatta - mosolygott rá (Név) - Majd túlteszem rajta magam valahogy... viszont menned kéne, ha időben be akarsz érni - nézett az órájára.

- A virágokat megvárhatom? - kérdezte Izuku reménykedve.

- Legyen, de akkor nagyon kell majd sietned - figyelmeztette (Név). - Én pedig tudod, hogy nem fogok, mert...

-... a kert időt, odafigyelést és türelmet kíván - fejezte be Izuku.

- És törődést meg szeretetet - bólintott (Név). - Ezért minden növény igényeit figyelembe kell venni.

Letette az öntözőkannát, és a kezét végighúzta a növények felett, mire azok rögtön virágba borultak.

- Ezt sose tudom megunni. Olyan szép - ámult Izuku.

- Nem kell mindig ajnároznod...

- Pedig megérdemled. Sokoldalú képességgel áldottak meg, ezért van rólad két és fél oldalnyi elemzés a füzetemben. Ez nagy dolog, mert Kacchan és Todoroki-kun is csak kettőt-kettőt kaptak. De most már tényleg megyek... szép napot!

- Neked is! Ma ne törd el semmid! - kiáltott a fiú után (Név), aki a futást folytatva még nevetve bólintott neki.

A nap átlagosan telt. (Név) mint a U.A. kertésze dolgozott az iskola hatalmas területén. A posztot egyedül ő töltötte be, így mindig akadt valami dolga. Délelőtt az üvegházat tette rendbe, a délután folyamán pedig az épületben lévő növényeket öntözte és élesztgette. Amelyiknek szüksége volt rá, átültette, másoknak tápoldatozás kellett.

Épp az elmosott, üres cserepeket vitte vissza a raktárba, mikor megpillantott két alakot azon a területen, amit tegnap szórt be fűmaggal. Cementos bontott le onnét egy épületet, ő pedig gondoskodott róla, hogy a föld ne maradjon kopár a helyen. Pár facsemetét is ültetett oda.

Alapvetően nyugodt személyiség volt, de ha valaki tönkretette a munkáját... nos, a vérnyomása egy pillanat alatt az egekbe szökött.

A területhez sietett, letette az út szélére a cserepeket, és amilyen óvatosan csak tudott, a két fiúhoz csörtetett.

 Bocsánat - szólt nyugodt hangnemben, mire a szőke és a vörös hajú felé fordultak.

- Szia, miben segíthetünk? - mosolygott rá vidáman a vörös.

- Le tudnátok menni a fűről? Kitapossátok a magokat.

- Faszért szólsz bele abba, amihez semmi...

- Bakugo, ne beszélj így! Menjünk, gyakoroljunk máshol.

(Név) elsápadt, ahogy Bakugo lassan felé fordult.

- Ott harcolok ahol akarok - sziszegte.

- Nem engedem, hogy tönkretegyétek a munkámat - motyogta (Név) minden önbizalmát elvesztve.

- Ó, igen, és mégis hogyan tervezel megakadályozni? Deku még vitte valamire, de hogy te ennyire lecsúsztál a hősé válásról... - megvetően elvigyorodott. - Mondd csak, kellemes dolog minden nap a földet kaparni, Hina?

- Ne... - motyogta (Név) halkan.

- Micsoda?

- Ne hívj így! - csattant fel (Név).

Bakugonak pislogni se volt ideje, a földből előtörő hatalmas indákká erősödő fűszálak a tér szélére hajították.

- Dögölj meg, Kacchan! Már rég nem akarok hős lenni! Gyűlölöm, hogy nem tudlak utálni! - kiáltott rá (Név), és sírva elrohant.

Bakugo döbbenten meredt utána. Kirishima, akit békén hagytak a növények, a hirtelen zöldellővé vált placcon átvágva odaszaladt hozzá.

- Bakugo, mégis mi volt ez? És mi az, hogy Hina? Ezt a lányt nem (Név)-nek hívják?

- Én neveztem el Hinának... - morogta Bakugo, és feltápászkodott. - Azért, mert mindig csak a növények érdekelték, és mindig csak azokról lehetett beszélni vele.

(Hina jelentése: Zöldség)

- Ő az iskola egyedüli kertésze, és mindent rendben tart - jegyezte meg Kirishima. - De meglepő, hogy ekkora ereje van.

- Ezt én sem tudtam - Bakugo a fogát csikorgatta dühében. - Előbb Deku, most meg ő... ki rejteget előlem még az enyémmel versenyző erőket?!

Azt a kérdést, ami viszont igazán foglalkoztatta, nem mondta ki. Hogy (Név) végül miért nem akart hőssé válni. A lemondás, amit a hangjából kihallott, kíváncsivá tette, és nem tudott szabadulni tőle.