Dabi X Hero Reader
Basszamegnincsmasnev kérésére
Habár a város gyorsan kapott lángra, a tűzvész lassan terjedt. A kék lángokat akadályozta a szakadó eső és az orkán erejű ellenszél.
– Az időjárás gyanúsan ellenünk játszik – morogta Dabi.
– Hazudott az időjárásjelentés! Mind meghalunk! Küzdünk a győzelemig! – Twice idegesen harsogott.
– Shigaraki, lehetséges, hogy van köztük egy extrém kategóriás hős? – gondolkodott hangosan Magne.
– Vajmi kevés esély van rá... akkor viszont meg kell keresni, és sürgősen megölni – sziszegte a kijelölt vezető.
– Levadászom – jelentkezett Dabi. – Úgyis engem idegesít a legjobban.
(Név) a legmagasabb tévétorony tetején üldögélt, és a friss levegőt élvezve tekintett körbe.
– Kisasszony, nem kéne komorabb képet vágnod ehhez?
– Hawks, ha évente kétszer látnád a szabad eget, te is hasonlóan reagálnál – mondta (Név) és halálos nyugalommal rágózott tovább. – Az emberi halál már rég nem tud megbotránkoztatni. Talán egy jó harc... igen, az kéne nekem.
– Ki számítana neked ellenfélnek?
– Az a szellem...
– Tudod, hogy nem harcolhatsz egy másik extrémmel.
– Pedig jó lenne.
Hawks csendben figyelte a lányt, ahogy (H/sz) haját birizgálva apró karmozdulatokkal uralta a teljes időjárást.
Azok, akik hozzá hasonlóan extrémnek születtek, nem rendelkezhettek magukkal szabadon. (Név) is csak azért szabadult ki a négy fal közül, mert vele akarták véglegesen elfogni a Gonosztevők Szövetségének tagjait, Shigarakival az élen.
Hivatalosan hősnek, nemzetközileg emberi fegyvernek számított. Ő, és a hozzá hasonlók már gyerekkoruktól kezdve nem kerülhettek ellenőrzés nélkül általános közösségbe, mivel az erejük teljes országokat, ritkább esetekben az egész világot veszélyeztette.
Az élethez való joguk volt az egyetlen, ami megmaradt. Akik nem fejlesztettek ki automatikus immunitást, azokat az erejük végleges kitörlésével ismét "igazi" emberré változtattak.
(Név) sajnálatos módon nem tartozott a szerencsések közé. Az egész életét kénytelen volt a Japán kormány kezébe helyezni; hiszen ha akarta volna, egy, az egész szigetet elborító szökőárat is el tudott volna szabadítani. Az ereje automatikusan felvértezte őt a mérgek ellen, így eltörölni sem hagyta magát.
A szél süvítve tépte a fákat, felkapta az utca szemetét, és a zuhogó esőfüggönyön át táncba vitte. Ami megtetszett neki, azt (Név) magához intette. A mögötte lévő kis mélyedés, ami egy elektromos doboznak adott helyet, tele lett régi, ázott újságpapírokkal, magazinok maradékával. Voltak leszakadt matricák, egy színes papírpohár és pár megtépázott falevél.
– A tűzre kéne figyelned – szólt rá Hawks.
– Neked meg harcolnod kéne ahelyett, hogy pótmamásat játszanál – vágott vissza (Név), fel sem nézve a kezében lévő hetilapról. – Nézd csak, hamarosan szavazás... ez a U.A. valami iskola? Ja, iskola, mert egy tanárt is említenek...
Hawks kitépte (Név) kezéből az újságot, és a tűz felé fordította a lány fejét.
– Azért engedtek ki a laborból, hogy harcolj, nem azért, hogy szórakozz!
(Név) lecsapta a férfi kezét a fejéről. (Sz/sz) szemei megvillantak, ahogy felé nézett.
– A könyvajánló oldalon volt egy mű, amiről azt írták, hogy kifejti, miért is alapvető emberi jogunk használni a képességünket.
Hawks kitárta vörös szárnyait.
– Tudod, hogyha nem követed a parancsokat, meg is ölhetünk, ugye?
– Tudod, hogy nekem mennyit ér a szánalmas életem? – sziszegte dühödten (Név). – Nem is vagyok hős, csak egy madzagon rángatott bábu. Csak tudod mi ezzel a probléma? Ennek a bábunak van esze... nem úgy, mint vesztenivalója!
Az eső egy pillanat alatt elállt, a felhők megszűntek, a szél pedig elkezdett összedolgozni a tűzzel.
– Ez a végszó? – kérdezte Hawks fölényesen.
– Nem – rázta a fejét (Név). – Ez!
Azzal levetette magát a toronyról. Abban a pillanatban, hogy elugrott a több tonnányi fémtől és kábeltől, akkora villám csapott bele, hogy az épület sisteregve megremegett. Folyamatos kisülések, és irtózatos robaj kíséretében összeomlott.
(Név)-et zuhanás közben elkapta a szél, és könnyedén, puhán landolt a műve mellett.
– Alapvető emberi jog... ez tetszik – morfondírozott.
Hirtelen kék lángok csaptak fel körülötte, de ő egy erőteljes széllökéssel hárított. Az egyik lerombolt utca felől egy fekete hajú, kék szemű férfi közeledett felé.
– Hé, engem ne nyírj ki. Nem az állam embere vagyok – emelte fel lazán a kezeit. Az arca, a nyaka és a csuklója bőre égett, halott volt. – Nincs kedved végre egy olyan életet kezdeni, ami a sajátod?
(Név) végigmérte őt.
– Nem vagy az a tipikus gonosztevő.
– Te sem vagy éppenséggel egyszerű ember.
– Én csak úgy értettem, hogy jóképű vagy. Legalábbis jobban nézel ki mint azok az orvosok és hivatalnokok a központban.
– Micsoda bók! Te aztán nem kertelsz.
– Minek? Nincs mit veszítenem rajta.
– Még engem se? – kérdezte az idegen, és szomorúan lebigyesztette az ajkát.
(Név) erre felnevetett.
– Meggondolom.
A másik elvigyorodott.
– Akkor gyere, mielőtt utánad küldik az egész hadsereget. Mellesleg Dabi vagyok.
– Ú, tetszik, hogy nem mondod el az igazi neved – lelkesedett (Név). – Akkor én meg Zeusz leszek, a villámok istene!
Dabi gúnyosan nevetett, majd előhalászott a zsebéből egy telefont. Beütötte a neki kellő számot, majd a füléhez emelte a készüléket.
– Hé, kezeske... ch, úgy hívlak, ahogy akarlak. Rátérnék a lényegre: bonyolultabb útvonalon fogunk visszatérni a bázisra... hogy miért? Elő fogsz léptetni... szereztem egy új munkatársat. Előre mondom, hogy az enyém.
(Név) furcsállva nézett Dabira, végül megvonta a vállát, és követte az embert, aki egy izgalmasabbnak ígérkező élet felé vezette. Neki minden mindegy volt már, amíg jól szórakozhatott.
DU LIEST GERADE
BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]
FanfictionYuri, yaoi, X Reader, X OC, szimpla ship, esetleg egy jó ötlet... Minden jöhet, amennyiben nyitva áll a kérési lehetőség!