BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

A te színed

KiriTodo

5animefan kérésére

Eijiro sosem hitte volna, hogy Crimson Riot iránti rajongásán túl bármi más tudja fokozni a vörös szín iránti vonzalmát. És mégis, valahogy Todoroki szimpla megjelenése képes volt erre. A fiú az egyetlen természetes vörös hajú az osztályban, sőt Ei az egész évfolyamon nem látott rajta kívül mélyvörös hajú diákot.

Ehhez hozzá kellett adni Todoroki mindig hűvös, megfontolt és férfias fellépést, hibátlan alkatát, meseszép arcát és bumm; a szerelem receptje Kirishimának készen is állt. Mivel nem volt az a távolból figyelő, plátói szerelmes, nem is tétovázott sokat, miután letisztázta magában az érzelmeit.

– Todoroki! Segítenél nekem délután tanulni a témazáróra? – lépett a fiú padjához egy délután.

A felemás szemekben meglepetés villant, majd tűnt el nyomban. Ei ezt jó jelnek vélte.

– Végülis, én is tanulni akartam délután – bólintott végül Todoroki. – A te vagy az én szobádban tanuljunk?

– Ha az enyém megfelel, lehet ott – vigyorgott Ei.

Mindenre felkészült, a szobáját már tegnap kitakarította, ebéd után egy órán át szellőztetett, eltüntetett minden szennyest és gyerekes hősmagazint.

Mikor délután Todoroki belépett hozzá, nem tudott nem büszkén mosolyogni az eredményen. Shotonak egy rossz szava sem lehetett. Aznap végül nem csak együtt tanultak, hanem együtt mentek este futni, és a tananyagon túl lazább témákról is beszélgettek, például edzéstervekről és a kedvenc ételeikről.

Eijirot innentől fogva semmi nem állította meg. Minden nap felajánlotta Todorokinak a társaságát, amit a fiú egyre kevésbé meglepve fogadott el. A barátságuk gyorsan fejlődött, egy hónapra az első közös tanulásra Einek sikerült megnevettetnie az általában komoly fiút. Nem tudta letörölni az arcáról a vigyort, valahányszor arra a pillanatra gondolt, hogy Shoto kezében megáll a matekpélda felett a ceruza, és a fiúból kibukik a nevetés. Ei akkor mesélt neki először arról, hogyan reagált édesanyja a vörös hajára.

– Komolyan azt mondta, hogy úgy nézel ki a konyhában, mint paradicsom a saláta közepén? – kacagott.

– Zöld csempénk van otthon, úgyhogy még mindig – értett egyet kuncogva Ei.

– Egyszer szívesen megnézném – mosolygott rá Shoto, mire Eijiroban megállt az ütő. Ilyen gyors tempóra nem számított ő sem. Nem mintha nem örült volna neki.

– Akkor ezen a hétvégén van kedved átjönni hozzánk? – kérdezte kertelés nélkül. – Ha neked és a családodnak nem gond, mi szívesen látunk téged.