BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Két felemás

Badboy!Todo X OC

namsochanofficial kérésére

Namsoyoo bizonytalanul toporgott a nála jóval magasabb fiú előtt.

– Okiasa-kun, miért pont ide kellett jönnöm? – kérdezte, és átnyújtotta a kezében tartott füzeteket.

Az iskola teteje felé vezető lépcső utolsó fordulójában álltak. A fal mellett egy használaton kívüli szék állt, de a magányos ülőalkalmatosságon kívül semmi se volt körülöttük.

– Mert úgy hozta kedvem – rántotta meg a vállát a barna szemű fiú.

Namsoyoohoz képest kész égimeszelő volt, habár a lány szinte mindenkit annak látott. Alacsony termete négy centiméterrel szárnyalta túl a százötvenet, sokak számára gyereknek tűnt. Türkiz árnyalatú, rövid haja teljesen eltakarta a bal szemét, és a jobbal sem nézett ki szívesen a nagyvilágba. Számára minden fenyegető, és erőteljesen riasztó volt. Csakúgy, mint az előtte álló fiú.

– Akkor... akkor én mentem is... – motyogta, majd megindult a lépcső felé.

Okiasa azonban lendületesen eléugrott, és elállta az útját.

– Tudod Uchiha, nem csak a házi miatt hívtalak ide.

Namsoyoo értetlenül pislogott párat, majd megkérdezte:

– Hanem?

Egy laza, bárgyú vigyor telepedett az előtte álló arcára. Okiasa halványan elvörösödött, ahogy közelebb lépett a lányhoz.

– Tudod, mindig is úgy gondoltam, hogy nagyon aranyos vagy, és szeretném megkérdezni, hogy eljönnél-e velem egy randira.

Namsoyoo szabályosan elsápadt. Mindenre számított, ezt az egyet kivéve. Összepréselte ajkait, és megrázta a fejét.

– Okiasa-kun, nagyon sajnálom, de én nem érzek irántad semmit... úgyhogy a válaszom nem.

A szőke fiúnak az arcára fagyott a mosoly.

– De hát... de hát miért?! – csattant fel kétségbeesve. – Többet nem fogom elkérni a házidat, ha ezen áll!

– Nem, ennek s-semmi köze hozzá! – hátrált meg Namsoyoo. A lábaiból mintha kiszállt volna az erő, egész testében remegni kezdett. Óvatosan megint a lépcső felé lépett.

Okiasa azonban nem hagyta, hogy kikerülje. A füzetei hangosan puffantak a padlón, és ezerfelé szóródtak. A marka teljesen körbeérte a lány vékony karját, ahogy visszarántotta.

– O-Okiasa-kun, kérlek engedj el...!

– Adj nekem esélyt, Uchiha!

Namsoyoo bárhogy vergődött, nem tudott szabadulni. Az ijedségtől kibuggyantak a könnyei, és azt kívánta, bárcsak otthon maradt volna.