BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

Bizonyíts!

Hitoshi X OC

--Mei-Chan-- kérésére

– Asamo-kun... én... én már régóta kedvellek! – mondta ki Denki a szavakat, melyekre a fiú valahol mélyen még számított is. De a vallomás akkor is megdöbbentette.

– H-Hogyan? – hebegte. – Denki, hiszen...

Kaminari félve nézett rá. Szemei várakozóan csillogtak, míg Asamo sötétszürke íriszei megteltek bánattal.

– Nagyon sajnálom, Denki, de én csak barátként vagyok képes rád tekinteni.

A szőke fiú megdermedt. Lassan lehajtotta a fejét.

– De hát... fiú vagyok... – motyogta elfúló hangon. – És te a fiúkat szereted...

– Denki ez nem ettől függ – igyekezett megnyugtatni Asamo. – Egyszerűen...

– Egyszerűen nem akarsz velem semmilyen közeli kapcsolatot, vettem! – csattant fel a fiú.

Sűrűn pislogott, arca vöröslött a szégyentől és a megalázottságtól.

– Denki, ezt nem mondtam. Te vagy a legjobb barátom.

– De én nem vagyok képes rád csak barátként tekinteni! – zokogott fel Kaminari.

Erre Asamonak is könnyek gyűltek a szemébe.

– Sajnálom... – motyogta bűnbánóan. – Nem akartalak megbántani, de hazudni sem szeretnék...

– Valaki más tetszik neked, igaz?

Asamo nagyot sóhajtott, fekete tincsei a szemébe lógtak.

– Igen. Ezért nem is foglak hitegetni. Denki, számomra a legjobb barátot jelented, de ha te ezután nem szeretnél az lenni, én teljesen megértem...

– De igen! – kiáltott fel sírva a fiú. – Szeretnék az maradni, csak kell egy kis idő... amíg ezt feldolgozom... Bocsáss meg!

Asamo keze tétován utána nyúlt, ahogy Denki megfordult és elrohant a kollégium felé.

– Te bocsáss meg nekem... – suttogta maga elé.

– Nincs miért megbocsátania – lépett elő az iskola fala mögül Shinsou, mire Asamo összerezzent.

– Te... te hallottad az egészet?! – kiáltotta rémülten. – Hol van ilyenkor az ember magánélete?!

– Nyugodj meg – sóhajtotta Shinsou unottan. – Nekem is mondanivalóm van a számodra.

Asamo nyelt egyet és elvörösödött fekete frufruja alatt.

– V-Vissza akarsz utasítani? – dadogta, s hirtelen úgy érezte magát, mint Midoriya, ha Bakugo nekitámadt.

Asamo múlt héten vallott szerelmet Hitoshinak, ám a fiú gondolkodási időt kért. S most eljött a mindent eldöntő pillanat.

– Épp ellenkezőleg – pillantott rá Shinsou, s Asamo érezte, hogy aktiválta rajta a képességét.

Mozdulatlanná dermedt és semmit sem tudott tenni. Vele senki ne játszadozzon! Egy pillanatra felvillant a kék hajkorona és az aranysárga szemek. De csak egy pillanatra, mert Asamo rögtön meg is szüntette a képességét és Shinsounak támadt.

– Ne kezdj el manipulálni, csak mert megteheted! – kiáltott rá mérgesen.

– Ezt hogy csináltad? – kérdezte a lila hajú meglepődve.

– A képességem Twindifferent – magyarázta Asamo. – Van egy úgynevezett "ikertestvérem", akinek a képessége a szuper erő. Az én képességem az, hogy elő tudom hívni. Az ő személyisége kicsit más.

– Komolyan? – pislogott Shinsou. – Sosem hallottam még ilyet.

– Mivel árvaházban nevelkedtem, sosem fogom megtudni, melyik szülőm, de valamelyiküknek bipoláris személyiségzavara volt. Innét kaptam én is az ikremet. Ő örökölte a hipomániát, míg én a lehangoltabb személyiséget. Tehát úgy törtem ki az erőd hatása alól, hogy személyt váltottam egy pillanatra. Így az Asamo, akit ismertsz megszűnt létezni egy pillanatra, s mikor újra megjelent, már nem aktiváltad rajta a képességed.

Shinsou elismerően hümmögött.

– Akkor a kék hajú éned egy teljesen más személyiség.

Asamo megrezdült, ahogy a haj- és szemszíne ismét megváltozott.

– Pontosan! – válaszolt, és fülig érő vigyorra húzta a száját. – Én sokkal vidámabb és életerősebb vagyok, mint az eredeti Asamo!

Shinsou döbbenten nézett a kirobbanó, mosolygó emberre.

– De te a képesség része vagy.

– Egy kiszakadt személyiségdarab – bólintott a fiú. – Mivel Asamo-channal nem vagyok képes egyesülni, ő alapvetően képesség nélküli. Egyikünk nem létezhet a másik nélkül, s mégsem létezhetünk egyszerre. A véleményünk sokszor nem egyezik, más a döntéshozatali képességünk, de még az IQ szintünk is eltér pár ponttal. Viszont ugyanabba a személybe vagyunk szerelmesek.

Ezzel Asamo ismét visszazuhant az eredeti énje bőrébe.

– Sajnálom, a másik mindig sokat beszél... – motyogta zavartan.

– Nem érdekes – rázta a fejét Shinsou és közelebb lépett a fiúhoz. – Mindkettőtökkel szívesen randiznék.

Erre Asamo felkapta a fejét.

– De hát...

– A gondolkodási idő megfigyelési idő volt igazából – vallotta be Hitoshi. – Biztosra szerettem volna menni, hogy nem a bolondját járatod velem, ha már egyszer a Sportfesztivál óta beléd vagyok zúgva... nehezen bízom meg az emberekben. De ahogy Kaminarival képes voltál egy ilyen nehéz dolgot közölni, bebizonyítottad, hogy tényleg komolyan gondoltad, amit mondtál nekem.

Asamo összeszorított ajkakkal meredt Shinsoura.

– Nem vagy te egy kicsit paranoiás? – kérdezte.

– Hozzá kell majd szoknod – feszengett Shinsou. – Nem csak ebben vagyok fura...

– Szerinted miért tetszettél meg? – pöckölte homlokon Asamo. – Mert fura vagy. Na meg szívdöglesztő.

Az utolsó mondaton Shinsou elnevette magát.