BNHA - Oneshots [KÉRÉSEK ZÁRVA]

A herceg a meséből

TodoDekuBaku

Kookendry kérésre

Figyelmeztetések: OT3, yaoi, enyhe lemon

Azt mondják, minden királyság legimpozánsabb épületében él egy magányos, ártatlan herceg, aki csak a szerelmére vár. Midoriya Izuku egészen a múlt hónapig hitt ebben a legendában.

Dühösen nézett farkasszemet Todorokival.
Ennek a hercegnek a tekintete az övével ellentétben teljesen nyugodt volt. Hiányzott belőle a mesebeli szenvedély, a csillagfénnyel megszórt álmok érzete.

Egy rideg, csendes ember, akinek csinos külseje mögött egy számító, vágyakkal teli király lakozott. Felemás szemei már megszokták a néptelen, tágas szobák hatalmas ablakain át beömlő fényt. Drága bőrből varrt csizmája talpa szinte belesimult a vastag, vörös szőnyegbe, ami az egész palotaszárnyban végigterült. Ezt mind ő birtokolta.

– Tudom, hogy rá akarsz mászni Kacchanra – morogta Izuku.

– Igen. És?

– És?! – csattant fel a zöld hajú. – Kacchan az enyém!

Hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, kesztyűs hüvelykujjával magára mutatott.

– Azt hittem, te vagy az övé – jegyezte meg Todoroki.

– Ez kölcsönös – húzta fel az orrát Izuku. – Ugyanúgy szeretjük egymást, ugyanúgy harcolunk a másikért.

Todoroki elgondolkodva nézett rá, majd halványan elmosolyodott.

– És mit szólnál ahhoz, ha ez így maradna, és közben mindketten az enyémek lennétek?

– Mi...?

Izuku csak még inkább megdöbbent, mikor a herceg minden teketória nélkül odahajolt hozzá és megcsókolta.

Sokkolva nyögött fel, ahogy Todoroki magához rántotta, és a teste teljes mértékben hozzápréselődött. Shoto a helyzetet rögtön a hasznára fordította, és Izuku nyelve a következő pillanatban már heves táncot járt az övével.

Midoriya tíz másodperc múlva kapcsolt, és idegesen kivergődte magát az erős karok közül. Arca kipirult, s felszínesen vette a levegőt.

– Ezt mégis... hogy képzeled?!

– A reakciód azt mutatja, nagyon is szeretsz alul lenni – vigyorgott Todoroki.

– De... ez Kacchanra vonatkozik csak!

– A tested másról árulkodik – kuncogott Shoto, és tett egy lépést felé.

Izuku az ajtó felé iramodott, de Todoroki jégvarázslata megelőzte őt.

– Nagy kár, hogy a kardod és Bakugo nélkül nem tudsz mágiát használni, és teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz – Shoto az utolsó négy szót leplezetlen élvezettel ejtette ki.

– M-Mi? Hagyj békén! – kiáltotta kétségbeesetten Izuku, és elfordult a megfagyasztott ajtótól. – Nem tehetsz ilyet!

– Ugyan, miért ne? – hökkent meg Todoroki. – A herceg vagyok. Az egész szárny az enyém, senki sem fog hallani téged.

Izuku a falig hátrált, ahonnét már nem tudott hova futni. Todoroki pontosan előtte állt meg, s az ingéhez emelte kezeit.

– Légy engedelmes, és akkor nem fogsz megégni...

– Kérlek, ne tedd ezt... Kacchan...

– Ó, ne aggódj, ő is az enyém lesz, lehet bármekkora harcos.

Izuku összeszorította a szemét, és érezte, ahogy a gallérja kigombolódik.

Yahho, mindenki! Most további öt részen keresztül ilyen kedves kis yaoik fognak jelentkezni, mert ez egy jó nagy kéréssorozat.

A következő részig minden jót!