Fekete koporsó nélkül ✓

születésnap avagy nem érdekel

- Boldog születésnapot!
- Kössz - morogtam, majd egy másodpercre sem lankadó figyelemmel olvastam tovább.
- Nem tűnsz lelkesnek. - Tekintetét éreztem magamon, de nem akartam felé fordulni.
- Miért kéne annak lennem?
- Mert születésnapod van - felelte, mintha a válasz magától értetődő lenne.
- És? - kérdeztem zavartan, ezúttal felnéztem a lapokból és rápillantottam.
- Minden ember szereti a születésnapját - mondta makacsul.
- Akkor nem vagyok ember - sóhajtottam szakadozottan és lassan visszahajtottam a fejem a sorok közé.
- Nem értelek... - motyogta az orra alatt.
- Nem is kell.

*

- Na milyen egy évvel öregebbnek lenni? - kérdezte széles mosollyal az arcán miközben átkarolt.
- Mint egy évvel fiatalabbnak lenni? - feleltem kérdéssel, mire lemondóan megrázta a fejét és hitetlenül nevetni kezdett.
- Nem változol sosem.

*

- Mit kaptál ajándékul? - kérdezte majd' kiugorva a bőréből örömében, mire fagyos tekintetem az izgatott arcára siklott.
- Semmit - mondtam és vidámsága egy pillanat alatt elpárolgott.
- Oh - nyögte -, miért?
- Miért kéne? Ez csak egy ugyanolyan nap, mint a tegnap vagy a holnap.
- Ez nem igaz - ellenkezett. - Ez a TE születésnapod.
- Jó - mondtam és biccentettem aprót. Tudta, hogy nem tudja megmásítani a véleményemet, így feladta.

*

- Na hogyan ünnepeltétek meg a nagy napot? - érdeklődött. - Volt torta, barátok, meg buli?
- Nem. Nem ünnepeltük meg.
- Akkor mikor fogjátok? - kérdezte zavartan.
- Soha?
- De miért?
- Mit miért?
- Miért nem ünnepled meg?
- Mert minek. Nem ez az első, nem is az utolsó, teljesen felesleges.

*

- Hm, fura.
- Mi?
- Te.
- Oké.
- Menj a francba.
- Jó.
- Remélem, az összes születésnapod is így fog telni és akkor talán majd megérted - köpte és faképnél hagyott.
- Köszi - suttogtam és folytattam az olvasást.

180907