Egy nap megláttam egy fiút a buszon. Nem tudom, utaztunk-e már valaha egy buszon, de aznap tűnt fel nekem. Fogalmam sincs, miért akkor vagy, hogy hogyan figyeltem fel rá.
A haja barna – átlagos – és rövid, enyhén hullámos, mégis szép és valamiért érdekel, hogy mennyire puha.
A szeme barna – átlagos –, tipikusan az a barna, amely a Napsütésben aranynak hat. Egyszerre barátságos és rideg – ez megzavar, félek ránézni, pedig mennyire szeretném bámulni őt, akár órákon át! Bármennyire is furcsának hangzok.
Az arca szögletes, homloka egyenes, orra hegyes –, amolyan fiús, mégis lágy, szép az arca, vonza a tekintetemet.
Nálam egy kevéssel lehet magasabb, nem tudom, sosem álltam mellette.
Eggyel utánam szokott felszállni, azaz egy megállóval korábban száll le a buszról, de nem közvetlen a buszmegállónál lakik – gondolom –, mert mindig látom lefele sétálni a dombon, hol egyedül, hol a barátaival.
Sosem hallottam még a hangját.
A nevét sem tudom.
Azt sem, hány éves – talán egy évvel lehet idősebb tőlem, mindenesetre gimnazista.
Szívesen megismerném, szimpatikus, nagyon; bárcsak tudnám, miért érdekel ennyire, semmi különleges nincs benne, ő csak egy fiú, akivel történetesen egy buszon utazok és mégis pont ezzel tűnik ki a sokaságból.
Ő a fiú a buszról.
191105
*~*~*~*~*
Váó, larisza érez, ez rettentően megbotránkoztató, pláne, hogy nem tudom kifejezni magam. No se baj.
DU LIEST GERADE
Fekete koporsó nélkül ✓
Kurzgeschichten„Nem, többé sohase vállalom a szeretet megalázó rabságát és fájdalmát. Azok a kötelékek, melyek még megvannak, lassan bomoljanak szét, szakadozzanak el, aztán legyek végre szabad. Jobb úgy elmúlni ebből a világból, hogy a kutya se ugasson utánunk." ...
