Jonghyunnak,
Lecsengtek az utóbbi napok utáni visszamaradó hangok. Igaz, a rajongók továbbra is ezrével töltötték fel a képeket, videókat rólad, illetve minden második posztjukban megjelöltek - mind twitteren, instagrammon -, de mindenki visszatért a rendes kerékvágásba. Az emberek élték a hétköznapi életüket, rohantak ide, rohantak oda.
Napok óta körbelengett egyfajta tömény szomorúság. Keserédes ízt kölcsönözve a legszélesebb mosolynak is. Valahogy megszürkült minden. Nem tudtam, miért.
Újra.
Minden.
Szar.
Lett.
Mert hiányzol, hyung. Még úgy is, hogy a halált nemhiába nevezik üdvözülésnek. Sajnálom. Annyira, de annyira fáj.
Emlékszem, hétfő volt. Piszkosul fáradtan hazaértem, felmentem messengerre és visszaolvastam egy csoportos beszélgetésben.
Láttátok a hírt? Nem lehet igaz. Nem halhatott meg. Tuti kamu. Kim Jonghyun nem halhatott meg. Képtelenség.
Nézem a híreket.
És de. Úristenem.
Ha jól emlékszem, aznap éjjel nem aludtam, sőt, azon a héten össz-vissz nem aludtam 12 órát sem. Mindennap bedagadt szemekkel mentem suliba, enni se ettem.
Mi történik...?
ACHTUNG!!! I HAVE A BLACK DOG
Rengeteg képet, üzenetet, tudom is én mit láttam a közösségi médiákon.
You did well.
Undorító a világ. És vak. Csak azt látja meg, ami számára előnyös. Érdek kapcsolatok, felszínesség.
Spring will come for me too.
Mikor jön el egy olyan tavasz, ami nem hordoz magában szenvedést és pusztulás nyomait? Ami nem rombol, hanem épít? Ami szép és jó, ahogy ígérted, hisz érted eljött a tavasztündér. Kézen fogott és könnyű táncba hívott vidáman és önfeledten kacagva.
És attól a pillanattól kezdve megállt élni.
Elmondhatatlanul átkozom magam.
Nincsenek szemei, hisz meghalt. Nem láthatnak.
h á n y n o m
k e l l
181217
YOU ARE READING
Fekete koporsó nélkül ✓
Short Story„Nem, többé sohase vállalom a szeretet megalázó rabságát és fájdalmát. Azok a kötelékek, melyek még megvannak, lassan bomoljanak szét, szakadozzanak el, aztán legyek végre szabad. Jobb úgy elmúlni ebből a világból, hogy a kutya se ugasson utánunk." ...
