«Kedves» ← nem érdemled meg ezt a megszólítást
Te. ← mindjárt jobb
Elsőnek is le szeretném írni, mennyire megvetlek: nagyon. Egyszerűen teljes szívemből gyűlöllek és kívánom a lehető legrosszabbat neked, nem mihamarabb, á, ugyan, az kegyelem lenne. Remélem, sokáig fogsz szenvedni, azt érdemled. Hosszú és keserves lesz az az idő és a végén már szinte vágyni fogod a megváltó halált. Mekkora csattanó lenne, ha nem halnál meg. Egy összeroppant emberi roncs lennél. Ó, de kár is lenne. Mondanám, hogy hirtelen megsajnáltalak, csakhogy nem. Vicces. Vagy szomorú. Leszarom. Ugyanolyan undorító féreg vagyok, mint te, de én legalább tudom moderálni magam és nem hányom ki a szavakat azokra, akikre talán nem kéne. A semmiért is leszidni, kitenni otthonról, csodaszép jelzőkkel illetni, a szemembe mondani, hogy undorító vagyok. Télen azt mondtad, nem érdekel többé mit csinálok, mégis a szívverésembe is belekötsz. Haljak meg? Én is szeretném, de nem adom meg neked azt az örömöt, nem akarok a kedvedre tenni, még csak az kéne.
Kettő év.
Még annyit kell kibírnom egyetemig.
Vagy ha a B tervet nézem, akkor igazából egy. Még jobb.
Az egész lényed undorító és hányingerem támad tőled, de ezt te is tudod. Nem véletlen viselkedsz úgy velem, mert én is úgy teszem veled. Milyen szép kapcsolat. Bárcsak ne lenne semmi köztünk, még ez a minimális sem.
Utálom, utállak.
Nevetséges.
Te is, meg én is.
Hagyjál már békén.
Bocsánat: patkány. Kígyó. Szar. Bunkó. F. Seggfej. G.
Sajnálom. Nem azt, hogy ilyeneket mondok rád, hanem, hogy leírtam. Csak ez már sok. Nagyon sok.
A lehető legrosszabbakat,
Általad utált gyermeked, lali
P, 2019. 06. 16.
Ui.: Csak kettő gyereked van, nem három, nekem meg egy szülőm van. Néha egy sem.
ESTÁS LEYENDO
Fekete koporsó nélkül ✓
Historia Corta„Nem, többé sohase vállalom a szeretet megalázó rabságát és fájdalmát. Azok a kötelékek, melyek még megvannak, lassan bomoljanak szét, szakadozzanak el, aztán legyek végre szabad. Jobb úgy elmúlni ebből a világból, hogy a kutya se ugasson utánunk." ...
