Fekete koporsó nélkül ✓

Maradj

Merre vagy?

Láttalak futni a folyó mellett, láttalak az edzőteremben, láttalak nálatok, láttalak mindenhol.

Mégsem talállak.

Érzem, hogy velünk vagy, hogy melletünk ácsorogsz, de hiába kérdeztem a többieket, ők sem tudtak semmit rólad.

Egyszerűen eltűntél. Nyomod veszett. Semmi hírt nem adtál magadról. Még egy üzenetet sem hagytál.
Sajnálom, hogy nem voltam ott neked. A fiúk is sajnálják, de mit ér a sajnálat? Segít a helyzeten? Közelebb kerülünk a megoldáshoz azáltal?

Nem.

Ahogy meghallgattam a dalt, kihallottam a hangod belőle, pedig tudtam jól, hogy ez lehetetlen.

És mégis.

Bár lehet, hogy olyannyira hiányollak, hogy a legkisebb hozzád hasonuló dolgot azonosítok veled, hogy megnyugtassam tajtékzó lelkemet.
Amióta nem vagy velünk - nem, ez nem jó megfogalmazás, hisz mindig együtt vagyunk, a szívünkben őrizzük emléked. Rabul ejtettünk ott téged.

Amióta fizikailag nem vagy velünk, rosszul vagyok. Nem találom a helyem és leírhatatlanul magányos vagyok.

Hallom a hangod.
Látlak.
Érezlek.

És mégis.

Egyedül vagyok.

Hol vagy?
Fogd a kezem, kérlek.
Ne engedj el!
Én sem teszem veled: görcsösen kapaszkodom az egyre inkább elhalványuló emlékfoszlányaidba. Nem akarlak téged elhagyni, képtelen vagyok rá. Szeretnélek még itt tudni, örülnék, ha szíved verne.

Vigyél magaddal.
Azt mondtad, hogy nem szeretnéd, hogy bárki is mélyponton legyen - szerettél volna mindenkinek segíteni.
Segíts nekem!
Kérlek.
Ne hagyj egyedül.

Csak sírok és sírok.

Hallgatom a dalokat, amiket már csak négy ember énekel, mégis öt hangot hallok. A színpadon négy ember áll, pedig öt árnyék van. Ott vagy a falamon. A telefonom lejátszási listáján. A gyűrűmön. Az emlékezetemben. A szívemben.

És mégis.

Vágyok valaki után, akit nem találtam eddig és benned felismertem azt a valakit, akire szükségem volt, hogy kimeneküljek ebből a fojtogató világból. Viszont míg én vissza-visszatértem, te nem tetted meg a legutolsó alkalommal.

Annyira sajnálom.

Ha valaki ott lett volna neked, talán most kelnél fel és vinnéd el a kutyád sétálni, mennél boltba, vagy indulnál a stúdióba a fiúkhoz.

De igazából megteszed.

Mind tudjuk, hogy hiába vagy máshol, a kötelességedet töretlenül teljesíted.

Látlak, épp futsz a folyó mentén. Utánad szaladok, de nem érlek utol. Hallom a hangod, mint hátraszól nekem:
- Szabad vagyok! - Hangod vidám és nyugodt. Mosolyogsz, emiatt örülök.

Szabad vagy?
Tán fogoly voltál ebben a világban?

*

Észrevettem egy rókát az árnyékban meghúzódni. Közelebb mentem hozzá, nem szaladt el.

Te voltál az, a kis herceg.

180917